A Red Hot Chili Peppers gyakorlatilag egy élő legenda. Már pályafutásuk kezdetén is egyfajta crossover zenében utaztak, és manapság is ezt teszik. Annyi különbséggel, hogy a korai punkos, rockos, funkys mix még egy zabolátlan, ifjonti hévvel tomboló, eszement banda kreálmánya volt, míg a Californication lemezzel megkezdett zenei stílus nyugodtan nevezhető popzenének. Fennállásuk közel 30 éve […]
Tovább »
A Mayhem nem egy viccbrigád. Biográfiájukba bevésődött pár olyan esemény, ami határozottan hitelessé teszi a bandát, sokan viszont a sikerüket csak ezen események utóhatásának tudják be. Természetesen az így vélekedőkről nekem is van egy véleményem. Az alapítótag Necrobutcher (Jørn Stubberud) egyszer azt nyilatkozta, hogy a tragédiák kapcsán szerzett hírnév elenyésző volt ahhoz képest, hogy mennyi erőt […]
Tovább »
Suhanckorom (egyik) meghatározó zenéje volt a Mátyás Attila nevével fémjelzett F.O. System. Egyetlen lemezük alapmű, s máig szívesen hallgatom. A Sex Action, majd Action-beli munkásságát még nagyjából követtem, majd az Agnus Dei valahogy elkerült. Egészen a 2007-es Mélyen lemezig nem nagyon kísértem figyelemmel. Az a lemez akkor eléggé megfogott, s furcsállottam is, hogy csak online lehetett […]
Tovább »
Létezik egy stílus (igen, sajnos mindent bekategorizáltak már) mélyen a föld alatt, amit úgy szokás nevezni, hogy neoclassical. Egyéb dolgok is történnek az undergroundban a metalon kívül, de erről talán egy másik kritikában… Aki olvasta a Sophia recenziót, annak nem mond újat, hogy Peter Pettersson (később, házassága után Peter Bjargö – a svédeknél fordítva működik: […]
Tovább »
Tomas Börje „Quorthon” Forsberg 1966 február 17-én született a svédországi Hägerstenben. 17 éves korában 1983-ban alapította meg zenekarát a Bathory-t (eleinte Nosferatu, Natas, Mephisto, Elizabeth Bathory és Countess Bathory néven működött). Az első lemezek nagyon egyszerű körülmények között készültek, és nagyon nyers hangzás jellemezte őket (ez később sem változott sokat). Bathory koncert nagyon kevés volt. […]
Tovább »
A norvég Dominanz metal/industrial/black metal trió (Roy – ének/basszus/szinti/gitár, Frode – dob, Jørn – gitár) az énekes által alapított Cult Of Deception romjain épült. Roy Nordaas maga köré csalta Frode Gaustad egykori Thy Grief dobost és a Hades Almightyben, illetve az Old Funeralban pengető Jørn Tunsberg gitárost, hogy megalapítsa ezt a bandát. Saját meghatározásuk szerint […]
Tovább »
A Nevermore elég furcsa fejlődésen ment keresztül 20 éves működése során, hiszen a heavy-thrash alapok felől kúsztak át a power metal felé, és bár ez a három műfaj időnként eleve átfed, Jeff Loomisék hozzá tudták tenni zenéjükhöz azt a csöppnyi ízt, ami kiemeli a sokaságból, és amihez a fűszereket csak ők maguk ismerik. Mondjuk Loomis nem […]
Tovább »
Ha valaki arra vállalkozik, hogy összeszámolja hány ember zenélt eddig Christofer Johnsson-nal, nem lesz könnyű dolga. Ugyebár a Wiki-t fellapozva hamar kapunk egy számot, viszont olyan adatok, minthogy a The Miskolc Experience című koncertkiadványon V. Molnár Judit is énekel, már egy kis utánajárást igényel. Egyszóval a fent említett svéd úriember, aki 1987-ben megalapította a Theriont, az elmúlt huszonnégy […]
Tovább »
Augusztus 12, Péntek A német humorheroldokkal, az Excrementory Grindfuckers-szel ugyanitt találkoztam 2007-ben, most is elővették a 2 Unlimited, Europe slágerek grindosított verzióit, de másodszorra már nem volt annyira vicces a dolog. A Cannabis Corpse jobban mozgatta a fantáziámat fűimádó death metaljával. A Municipal Waste tagokat rejtő banda érdekes koncepcióval dolgozik; jól ismert Cannibal Corpse (illetve […]
Tovább »
A Pink Floydot tartom minden idők legjobb könnyűzenei formációjának. Korántsem azon műveik miatt, amiket a mai átlagos zenehallgató ismer (The Wall vagy a nyolcvanas évek lemezei), sokkal inkább az 1967-1972 között megjelent gátlástalan zenei kísérleteket tartalmazó munomentumok miatt. A zenekarnak alkotói tevékenység szempontjából 4 korszaka volt talán. Az első akár lehetne kettő is, hiszen egy […]
Tovább »
