Mellőzném az ilyenkor szokásos helyszíni és infrastrukturális bemutató köröket, mivel évről-évre emelkedik a magyar látogatók száma, ami azt mutatja, hogy már nálunk is egy jól bejáratott név a Brutal Assault, úgyhogy egyből rátérnék az érdemi részre. Első körben gyorsan letudnám két csalódásomat. Az első és legfájóbb, a Gorguts koncertjének lemondása; amely zenekar nem túlzás, de […]
Tovább »
– Kezdjük a kiadótokkal, a NoiseHead Records-szal. Korábban nyilatkoztátok, hogy több tucat promót postáztatok szerte a világba, és az osztrák kiadó egyből kezet nyújtott. Megosztanád az olvasókkal és legfőképpen a hazai feltörekvő zenekarokkal saját tapasztalataitokat? Hogyan is néz ki konkrétan az, ha egy külföldi kiadóval szerződést köt egy zenekar? Konkrétumokat tudsz mondani? Gondolok itt legyártott […]
Tovább »
A Tiamat egy nagyon furcsa valami. A Wildhoney lemezükkel egy olyan mérföldkövet alkottak, amivel bejegyezték magukat az underground elitbe, de talán a magasabb szférákba is. Leképezték ugyanis az álom, az alvás zenei megfelelőjét. Mindezt úgy, hogy egy death/gótikus bandaként alakultak meg. De ismerünk még ilyen átalakulásokat, például ott van az Ulver is, mely bandának az […]
Tovább »
Peter Bjargö (korábban Peter Pettersson) neve a svéd neoclassicalt játszó Arcana kapcsán lehet ismerős azok számára, akik szeretik a depresszív, borongós hangulatú, de egyszerre gyönyörű zenéket. Peter 2000-ben úgy döntött, hogy az Arcana különleges zeneisége mellett szüksége van egy másik csatornára, amivel kiengedheti magából dühét és feszültségét. Így alapította meg egymaga a Sophiat. E project […]
Tovább »
Azt ugyebár régóta tudjuk, hogy „nehéz a dolga a katonának”… De a „kritikusnak” talán még nehezebb! Hisz nem szeretne megbántani senkit, viszont úgy vélem kutya kötelessége, hogy a pozitív, jól működő dolgok, megoldások mellett szóvá tegye a negatívumokat, a hibákat, gyengeségeket is! Miért ezekkel a kissé vészjósló szavakkal vezettem be a székesfehérvári Eclipse of the […]
Tovább »
Örökös vesszőparipám, a „progresszív” kifejezés mibenlétének vizsgálata. Régen, a ’60-’70-es években ez teljesen mást jelentett, mint ma. Ma rámondják sokmindenre, ami technikailag kiugrik a sokaságból, miközben a szó eredeti jelentése (haladás), háttérbe szorul. A brit Porcupine Tree véleményem szerint mindenben eleget tesz a hagyományosan értelmezett progresszív zene fogalmának. Valódi kísérletezés folyik náluk, egy olyan rockzenével, […]
Tovább »
A Crossfade nem épp mai banda. Még a múlt évezred végén (’99-ben) alakította Ed Sloan szólógitáros-énekes, Mitch James basszer és Brian Geiger dobos a Dél-Karolina-beli Columbiában The Nothing néven. Azután még ugyanabban az évben Sugardady Superstarra változtatták, miután Tony Byroads énekes és DJ csatlakozott hozzájuk. A most is használt Crossfade nevet 2002-ben vették fel. A csapat első […]
Tovább »
Most már tizennégy éve annak, hogy egy bizonyos Dimmu Borgir elkövette azt a szentségtörést, aminek következtében egy teljesen új, talán pontosan annyira imádott mint amennyire gyűlölt, szinfónikus black metal vonal bontakozott ki. Azt hogy ez mennyire trú, vagy mennyire nem, mennyire lettek szarabbak a raw lemezek ettől és az ősblackerek mennyire higultak fel saját mérgük […]
Tovább »
Valahogy ma már kapásból nyúl az ember (a kritikaíró, vagy ha úgy tetszik „én”) egy kis infoguberálás miatt a Metal Archives oldalra. Ez a net betegsége, de fene egye, mindig lehet valamit tanulni! Most speciel az lepett meg, hogy franciahonban három Myrkvid nevű formáció is tevékenykedik. Természetesen mint ahogy az szokott lenni, harmadik tippre […]
Tovább »
A fene se gondolná, hogy egy ilyen puritán külsejű, fekete-fehér borítóba csomagolt lemez ennyire változatos, színes zenét rejtsen! Pedig az amerikai Jolly második nagylemeze simán végrehajtja ezt a mutatványt! Alapvetően progresszív rockként definiálható a banda stílusa, abból is a modernebb fajta, amihez hozzácsaptak egy jó adag pszichedeliát, és a samplerek gyakori használata, illetve a hangminták […]
Tovább »
