Az Solitude Prod. kiadó szárnyai alatt működő orosz Regul névre keresztelt formáció 2007 óta keresendő a black metal/ambient műfajok égiszén. Az alakuló év óta eltelt idő alatt kettő nagylemezre (2009, 2011) és egy megosztott kiadványra (2007) futotta. Jelen recenzió tárgyát az idén napvilágot látott Chambers of Permafrost nagylemez adja, amely hét tételt tartalmaz közel egy […]
Tovább »
Azért az milyen már, hogy a rocktörténetben olyan névvel futnak/futottak bandák, mint Yes, vagy éppen No. Lehet, hogy létezik valahol egy Maybe nevű formáció is? Talán…:P Mindenesetre a No egy tiszavirág életű punkos bagázs volt a ’80-as évek közepe/vége táján, míg a Yes 1968-ban kezdte pályafutását és a közel 45 év alatt kiadott 17 stúdióalbumot, […]
Tovább »
„Hó és fenyő” Bevallom, kicsit nehéz írnom erről a lemezről, mert a szellemiségét nem tartom magaménak, amit hallok, az viszont teljesen elsodor, elvarázsol. Gyors visszatekintésként… A Darkthrone 1987-ben alakult death metal zenekarként, majd a második lemez már kultikus black metal stílusban jelent meg a Peacevillenél. Amikor a kész anyagot (mármint a második lemezt, a A […]
Tovább »
A Gojira (eredeti nevén Godzilla) egy francia extrém metált játszó zenekar Bayonne-ből (ami már majdnem Spanyolország). A műfaji meghatározásuk eléggé nehéz, de az feltűnő, hogy a már szinte mediterrán éghajlaton ilyen súlyos zene készüljön, amit ez a csapat nyom tizenöt éve. Bizony, a Gojira tizenöt éve alakult és azóta ugyanabban a felállásban működik. A kemény […]
Tovább »
2009-ben a miskolci Slytract kiadós nagylemezén, az Explanation: Unknown-on nagyot lestem. Igazából ismertem a csapat két demoját, de különösebben nem vettek le a lábamról, így nagy meglepetés volt, hogy éppen nekik és éppen azután a röpke két korai anyag után szavazott bizalmat egy külföldi kiadó, azonban ezt a bizalmat az említett első nagylemezzel vastagon meg […]
Tovább »
A 2003 elején alakult orosz Shturm legénysége megalakulását követően néhány hónappal máris egy három dalt tartalmazó Shape Of Chaosra keresztelt demóval jelentkezett, majd az azt követő évben debütáltak a Fresh Christian Meat című lemezzel. A kritikusok ekkor még koszos black/death metalként határozták meg stílusukat. Közben tagcserék következtek, és öt év csend után adtak újra életjelet […]
Tovább »
A Karmakanic-ról valahogy lemaradtam. Tudtam, hogy amolyan prog rock a játék neve és nyilván minőségi is, hisz a The Flower Kings basszusgitáros Jonas Reingold (lásd még: The Tangent, Kaipa, Time Requiem, stb) érdekelt benne, de eddig nem volt szerencsénk egymáshoz. Nos, ez a friss album fényében hiba volt. Az In a Perfect World lemez már […]
Tovább »
„…elveszett vagyok, ezért zsibbadt vagyok annyira zsibbadt…” /Zero Signal/ Egy ideje már szerettem volna írni valami kultikus és tini koromat nézve meghatározó kedvenc lemezrõl, sokáig hezitáltam kritikánk – vagy inkább megemlékezésünk és búcsúnk tárgya és a Slayer – Divine Intervention között, végül gondolom sokak bánatára maradtam a félelemgyár 1995-ös emlékezetes második lemezénél. A kiadásáért a Roadrunner felelt (akkor még egy […]
Tovább »
A legendás Dead Can Dance-t talán ismerik néhányan a ’forgács olvasói közül. A Brendan Perry és Lisa Gerrard alkotta duó 1980-1998-ig működött. Stílusként leginkább a világzenét szokás ráaggatni munkásságukra, de számos meghatározás érvényes lehet, már csak azért is, mert szinte minden lemezük más és más jellegű volt. De valóban, a legjellemzőbb az európai folk, a […]
Tovább »
Nemrég jelent meg szerzői kiadásban a győri Maverick Spirits debütáló nagylemeze, a Seven Aspects, ami véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobb, legérettebb bemutatkozó albuma. Ezen apropóból tettem föl egy pár kérdést a zenekar tagjainak, de szó esett a hazai underground zenei életről is. – Kérlek mutassátok be a zenekart a ’forgács olvasói számára! Mikor […]
Tovább »
