A 2008-ban feloszlott Black Leaves romjain alakult 2009. szeptemberében a bicskei Ide Gen. Győrik Szabolcs és Nagy Attila folytatni akarta a zenélést, így társakat kerestek. Mire összejött a végleges felállás, két dalt már el is készítettek ehhez az anyaghoz… A nyitó Veil Of Secrets rögtön egy akusztikus akkordozással kezd, majd hatásos gitárszóló díszíti azt. Ezután […]
Tovább »
A norvég Communic 2005-ös debütáló lemezével rendesen megosztotta a rock/metal zenei újságíró szakmát és a zenerajongókat is. Mivel sikerült nekik ezt elérniük? Azzal, hogy egy az egyben lemásolták az amerikai progresszív/power metal legenda, Nevermore stílusát. Emiatt sok kritikus kapásból leírta őket, mondván ahhoz nem kell tehetség, hogy valamit leutánozzanak, ráadásul szemérmetlen módon, hisz a Communic […]
Tovább »
„Ha költenél s van rá költség, azt a verset heten költsék. Egy, ki márványból rak falut, egy, ki mikor szűlték, aludt, egy, ki eget mér és bólint, egy, kit a szó nevén szólít, egy, ki lelkét üti nyélbe, egy, ki patkányt boncol élve. Kettő vitéz és tudós négy, – a hetedik te magad légy.” (József […]
Tovább »
Pürrhón ókori görög filozófus volt, aki elhatározta, hogy a legnemesebb úton fog filozofálni. Bevezette a megragadhatatlanságon és az ítélet felfüggesztésén alapuló bölcseletfajtát, amit ma szkeptikus gondolkodásként ismerünk. Filozófiájának alapköve az volt, hogy minden ítélettől tartózkodni kell, azaz olyan tudati állapot elérése a végcél, amivel a többi ember véleményét lehetetlenné válik elfogadnunk vagy elvetnünk. Egy metró […]
Tovább »
A GuilThee neve valószínűleg a legtöbb rendszeres ’forgácsra látogató számára mond valamit, lévén az eddig megjelent kiadványaikról vannak ismertetők az oldalon, sőt a második nagylemezük úgy 2 hónapja a Hangpróbán is megmérettetett. Ezek után ha azt mondom, hogy a Nagaarum a GuilThee dalszerző/bőgősének, Tóth Gábornak a szólóprojectje, akkor a legtöbben úgy gondolom valamiféle metal muzsikára […]
Tovább »
A floridai Cold számomra ismeretlen volt ezidáig, függetlenül attól, hogy 1998-ban jelentkeztek első lemezükkel, aminek egyszerűen a Cold címet adták. A második lemez 2001-ben érkezett, majd két évente jelentkeztek friss anyaggal 2005-ig, azután szinte csend honolt, egészen 2009-ig, s a most megjelent Superfiction lemezig. Ha zenekar a 2005-ös lemez után pihenőre került, aminek oka […]
Tovább »
Surely, most of you remember of the italian Murder Theraphy, since i’ve written an article about their debut, and later i’ve interviewed them – so i won’t go into details. Well, their debut was released by the dutch Deity Down Records, then i’m not aware because of what reasons, but this EP was realeased by […]
Tovább »
A fővárosi dadaizmusban lépkedő jazz fertőzte Tudósok bagázsról már nem először írok, így ki is hagyom a felesleges köröket, nézzük a második nagylemezét (vagy elsőt?!) drMáriás vezetésével, amúgy egy hangyafasznyit mégis csak kalauzolnám a kedves olvasót; a 80-as évek elején alakult a zenekar Újvidéken és csak 1991-ben jöttek Magyarországra az egykori Jugoszláviából, demós és egyéb […]
Tovább »
Ha súlyos, nehéz zenéről van szó, akkor biztosan mindenki fejében él egy kép egy-egy bandáról, lemezről, vagy éppen valamelyik zenei stílusról, amire a leginkább rá tudja aggatni ezeket a jelzőket. Az én értelmezésem szerint az ausztrál Rote Mare iszonyat súlyos zenét tol, a Serpents of the Church pedig egy nagyon nehéz lemez. Ha csak annyit […]
Tovább »
A Sorrows Path nevével akkor találkoztam először, mikor megkaptam a promójukat, pedig nem ma kezdték: a görög zenekart 1993-ban hívta életre Takis Drakopoulos basszusgitáros és Kostas Salomidis gitáros olyan közös kedvencek ihletésére, mint a Memento Mori, a Solitude Aeternus vagy éppen a Candlemass. 1995-ben készítettek egy demót, majd tagcserék és egy tragédia is hátráltatta munkájukat. […]
Tovább »
