A svéd illetőségű My Own Grave-hez már volt némi közöm, hiszen anno a 2007-es kislemezükről írtam a Nuskull-on is (itt csekkolhatod). A horda amúgy tipikus skandináv death metál, Sundsvallban alakultak 2001-ben és a Necrology a második nagylemezük. Ha esetleg végigfutottad azt, hogy írtam egykoron és miket írtam a brigádról, akkor láthattad a 89%-os értékelést, s […]
Tovább »
A halál madarai sírnak az élet ágain… avagy ensomhet kollégám olyan ügyesen adott róla a hírekben hajdanán ízelítőt, hogy egy az egyben be is másolom, s ezzel letudom a discográfiai és biográgiai adatok halmazát, szóval… „A The Black egy kultikus svéd black metal formáció, annak idején Rietas néven még Jon Nödtveidt is a zenekar tagja […]
Tovább »
Egyeseknek biztosan ismerősen cseng valahonnan Christian Ãlvestam neve, nos a fiatalember volt négy évig a Scar Symmetry frontembere, jellegzetes hangjával, kiállásával, etc. A srác mögött van pár project (Solar Dawn,Torchbearer, Quest of Aidance, Zonaria, Miseration) , a legújabb a The Few Against Many, amelyen a svéd gyerek megint csak alkotott és természetesen a műfajnak köze […]
Tovább »
A hihetetlenül bizalomkeltő nevű Pestilential Shadows a sötétséget hozza el és a fájdalmat, az ausztrál csapat 2003-ban alakult, a második nagy lemezükhöz a 2006-os Cursed-hez anno volt szerencsém, el is cseréltem valamire, hiszen egy tucat black metál fogadott rajta, letisztult formákkal és halmazok terén egyenesen behatárolható hatásokkal. Az új korongot már a Pulverised Records égisze […]
Tovább »
Slowly a year and a half passed since i left the board of Nuskull (i don’t mention the reasons, the past always just get nicer), and that was the time when i get into contact with the formation called YOG, which moves between noiscore and progressive sickness HC (the other way Converge style), whose interview […]
Tovább »
A Subhuman nem volt éppen a legszerencsésebb névválasztás, hiszen négy előadó is ezen név égisze alatt tevékenykedik, ebből három kapcsolódik a noise és ipari szférához, egy pedig teljeségében metál. Nos, ez utóbbi a mi kritikánk tárgya, az olasz thrash-death csoda… a csapat 2001-ben alakult, 2005-ben szerzői kiadásban napvilágot látott a Delirio n°1 (amely nem gyengén […]
Tovább »
Egy vallomással kezdem. Régen vártam már lemezt ennyire! Ennek több oka is van, s az, hogy a csapatot elég régóta személyesen ismerem nem is a fő ok. Inkább az, hogy az első lemezükkel (Rust – 2005) nagy hatást gyakoroltak rám. S azt az albumot azóta is kedvencként tartom számon. Akkor ott nagyon ráéreztek valamire, ami […]
Tovább »
Az érdi Ex zenekar lassan már tíz éves lesz, mégis ez az első anyaguk, ami igazán terjesztésre is kerül. Az információim szerint két demót vettek fel korábban más felállásokkal, de nem különösebben terjesztették egyiket sem. Nos, most viszont belehúztak és elkészítettek egy tizennégy(!) nótás lemezt, hetvenegy percben. Azt hiszem, erre nagyjából minden olyan elkészült dalukat […]
Tovább »
A Razor of Occam az ausztrál gyökerű Deströyer 666-ből ismert Matt és Shrapnel másik bandája. Nevüket egy filozófiai elvből kölcsönözték, melyet a közhiedelem a 14. században élt angol (ferences) filozófus-szerzetesnek, William Ockhamnek tulajdonít. Ennek lényege röviden; ha egy jelenséget többféleképp lehet magyarázni, a magyarázatok közül azt kell elfogadni, mely a legkevesebb feltételezést, hipotézist foglalja magában. […]
Tovább »
Lengyelország metal nagyhatalom és kész. Hosszú évek óta melegágya olyan számtalan, általában keményvonalas bandának, akik meghatározó résztvevői az európai keményzenei életnek. Ám ez csak a felszín, a jéghegy csúcsa és bizony a látható rész alatt felmérhetetlen underground tevékenység, megannyi ismeretlen és meghökkentően jó teljesítményt nyújtó banda él és alkot. Nem mondom, hogy mindenki megváltaná a […]
Tovább »
