Az amerikai Joe Coffee Brooklyn kellős közepén alakult valamikor 2000 elején, a csapat 2004-ben tette le az első nagylemezét As Bright As the Stars We’re Under címmel, majd 2007-ben a kritikánk tárgyát, amely szerzői kiadásban látott napvilágot, amit aztán egy Warped Tour 2008-as Vans válogatás követett, majd idén az I Scream Records végül kinyomta a […]
Tovább »
Osztrák szomszédunkból érkezik a pokolfűrész nevű borzalmas black metál hadtest, mely 2001-ben alakult Grazban és a beszédes című Cold a Hellsaw harmadik nagylemeze. Gyakorlatilag a csapatot két ember alkotja Aries (gitár, basszus és persze vokál), illetve Svart (dobok), mindketten Sanguis tagok, s Svart besegít koncerteken Key of Mythras-ba is Duncan-nak (akivel rengeteget leveleztem régen és […]
Tovább »
Az amerikai Calabrese Phoenixben alakult, s a The Traveling Vampire Show az első nagyobb horderejű lemezük, műfajilag hazánkban kevésbé ismert horror punk stílusban alkot a három fiatal és Elvis Presley adaptációban tetszelgő zenészünk. Az alapvető hatás mindenképpen a olyan ősökben keresendőek, mint a Misfits, Damned és a Ramones, illetve megemlíthető még az AFI, Sum 41, […]
Tovább »
Na ez az a koncert, ami bőven megérdemelte volna a nagyobb érdeklődést. Mikor megérkeztünk, a Medeia éppen hangolt, úgyhogy mi is hasonló képpen tettünk egy üveg fehérborral. Bár szerintem mi egy cseppet halkabbak voltunk. Meglepődve konstatáltam, hogy a hangok a kisteremből szűrődnek ki, ami még így a csapatok underground jellege és a szerda esti időpont […]
Tovább »
A portugál Moonspell-t azt hiszem nem nagyon kell bemutatni. 1992-óta zenélnek ezen a néven, bár korábban már Morbid God néven is „üzemeltek”. (Ha így vesszük idén már 20 éves a banda…) Na szóval azért egy kis történelmi áttekintés nem árthat, mielőtt a Lusithanian Metal-ról kezdenék írni. A csapat tehát hivatalosan 1992 óta működik, kiadtak […]
Tovább »
A wisconsini Misery Signals 2002-ben alakult a 7 Angels 7 Plagues és a Harmatia illetve a Compromise romjain, immáron harmadik nagylemezzel próbálkozik a mathcore/ metalcore bagázs. A kiadó a Ferret Music, tehát a hangzás jó, és a külsőségekre se lehet panasz… a nóták pedig?! Hmmm, bár sokan a Controller-t az év lemezének tartják műfaján belül, én […]
Tovább »
Nem szeretném hosszúra nyújtani a Sólstafir kritikám, mert rengeteget lehetne róla írni, máskérdés hogy igazán érdemes-e, mert az a fajta muzsika áramlik az izlandi zenészek harmadik nagylemezéből, ami vagy megfogja a hallgatót elsőre, vagy századik nekigyürkőzés után is egy nagy semmi marad. A csapat 94-ben alakult Reykjavikben, és minden jel arra mutat, hogy black metálban […]
Tovább »
A Lionheart nem más, mint egy új típusú vérátömlesztés San Franciscoból, a HC színteréről. A The Will To Survive valójában egy már kiadott tavalyi előtti anyag, ám mivel a terjesztés túl jónak bizonyult és a csapat több lehetőséget látott magában, mint Stillborn Records által összesen kiadott 1000 db anyagi hasznát, így kedvenc Hááákóór kiadónk, az […]
Tovább »
Nos, a Clouds alapjait tekintve nem Cave In halmazról fogok értekezni, (tehát nem Steve Brodsky a téma, akinek nevéhez olyan projectek kapcsolhatóak, mint a Pet Genius, Old Man Gloom, Octave Museum és társai), hanem hajdani gitárosának agyszüleménye kerül elő, tehát a kulcsszó Adam McGrath. A kiadásért természetesen megint csak a kísérleti hangvételű (és eladással is […]
Tovább »
Az egri Tisztán a cél felé formáció harmadik lemezéhez érkezett el tavaly évvégén. A csapat egyben ezzel a koronggal ünnepli az ötödik közös évét is, s nem csak a banda lehet boldog, hanem azok is, akik vevők a jóféle igazán régi sulis hardcore-ra. A banda neve amúgy egy A.M.D. (profiknak vagy mindent megérteni akaróknak; Anti […]
Tovább »
