A lengyel Riverside a jelenkori progresszív zenei felhozatal egyik titkos ásza. Bár azt hiszem e kijelentés titkos jelzőjével lehet vitatkozni, ezért leírom, hogy pontosan értsétek mire is gondolok. Ha progresszív metálról beszélünk elég nagy a valószínűsége, hogy nyomban mindenkinek a Dream Theater neve ugrik be, esetleg szóba kerülhet még a Pain of Salvation is. Pedig, […]
Tovább »
gf: Bár stílusát tekintve eddig is Európa egyik legnagyobb fesztiváljának számított, mára teljesen kinőtte magát a cseh Obscene Extreme fesztivál: idén immáron 11. alkalommal rendezték meg a három napos bulit, az új helyszínre még a tavalyinál is több, az extrém zenék több ezer fanatikusa látogatott el. Útunk ezúttal oda-vissza zökkenő és műszaki probléma mentesen telt, […]
Tovább »
Az Egyesült – Államokból való Skelator tagsága 11 éve tapossa vállvetve a heavy/speed metal ösvényét. Az idő előrehaladtával a formáció demók sorát szabadította a világra, melyből 2008-ban ragadtak ki egy csokorral, hogy kiadják a tíz éves fennállás legjobb dalait a Time of the Sword Rulers név alatt. A Skelator név egyébként eredetileg egy képregényhős alteregója, […]
Tovább »
Az amcsi Magrudergrind az egyik legfelkapottabb név manapság a tengerentúli grindcore színtéren. Hosszú évek (pontosabban 2002) óta kitartóan alapoznak, emellett egyre jobb dalokat is írnak, így nem csoda, hogy mind többek figyelmét keltették fel. Szerepeltek az elég nagy promóciót kapott Relapse kiadós This Comp Kills Fascist válogatáson, de igazi underground bandához méltón, lassan egy tonnányi […]
Tovább »
Mivel a Harvester tagcserék miatt lemondani kényszerült a fellépését, ezért olyan 19 óra tájban az kárpátaljai Castrum nyitotta a koncertek sorát. A zenekart csak névről ismertem, death metalként volt a fejemben elkönyvelve. Fellépésük előtt a myspace oldalukon belefüleltem, hogy mire lehet számítani – az ott hallottak alapján azt kell mondjam, hogy a death metalról nekem […]
Tovább »A Podolsk-i formáció érdekes zenével kecsegtet, az öttagú csapat valami olyasmit igyekezett felmutatni, ami egyedinek tűnhet. A végeredmény az, hogy minden komponens lebontható, de maga a műfaj valóban furán hat, hiszen nagyon lassú (down-tempo jellegű) doom death metált kapunk, s természetesen ez is Solitude Productions kiadvány. A hangzás remek, a külsőségek művésziek és depresszívek, avagy […]
Tovább »
Hosszú idő telt el az ausztrál Deströyer 666 legutolsó nagylemeze óta; a Cold Steel… for an Iron Age és az új album megjelenése közt akárhogy is számolom, már hét év telt el, s a köztes időben két kislemezzel (…Of Wolves, Women & War és Terror Abraxas) enyhítette csak a várakozás kínjait az anno a bandát […]
Tovább »
Mielőtt valaki a szőlőlevelekkel díszített logó alapján valami borgazda zenére számítana, le kell hogy törjem kedvét a görbe este gondolatának társkereséséről, hiszen ez egy újabb Solitude Productions anyag, pontosabban ez speciál BadMoodMan Music, de a két kiadó annyira összefonódott már, hogy még véletlenül se mennék bele az osztályozásba. A meglepő azonban ez esetben az, hogy […]
Tovább »
Az engem erősen Katatonia külsőségeiben tetszelgő-emlékeztető Belga zenekar első komolyabb próbálkozása a Halfway to Nowhere. A Möse amúgy nem egy mai horda, bár évek terén múltjuk beszédes, a felmutatott anyagok térképe erősen silány; 2005-ben egy két számos vergődés, majd egy évvel rá egy közös split a Hog Mountin-nel (hasonlóan mély és maszatos cammogó haldoklás az […]
Tovább »
A holland Heavy Lord kapcsán írtam már anno a második nagylemezről egy kritikát, így a biográfiai felesleges köröktől eltekintenék. A The Holy Grail lényegében nem más mint az egyetlen demójuk újrakiadása, amely izmos új köntöst kapott (bár a szétesett srácok mindig is fura designokkal dolgoztak) és természetesen erőteljes hangzást is egy új dallal a korong […]
Tovább »
