Az amerikai False Icons kapcsán már írtam itt a Fémforgácson, mikor elemzésébe merültem a The Wicked Lake filmzenébe. Akkor is az volt a véleményem ami ma: „Majd a pennsylvaniai False Icons ad egy kis randevút a könnyen emészthető ipari hatások és elektronika mardosta metalnak, megint csak 13th Planet Records termék és számomra erősen NIN és […]
Tovább »
Sokáig gondolkodtam azon, hogy hogyan is lehetne legjobban megfogni a francia No Return zenéjét. Thrash-death oké. Tiszta lap. De valamit csak kellene bővebben is írni a ’89-ben alakult lassan veterán csapatról és a legfrissebb, immáron hetedik nagylemezéről. Húzzam le? Á, annyira messze nem rossz, sőt! Bőven elzörög, akárhányszor beteszem a lejátszóba. Magasztaljam? Emeljem ki az […]
Tovább »
A stockholmi This Ending nem tudom kinek mit mond, de ha egy kicsit jobban beleássunk a múltjukba, talán egyeseknek ismerős nevek kerülhetnek elő. A Canorous Quintet 91-es alakulásával meglepően minőségi göthenburgi vonalas zenéjével két remek nagy lemezt is megalkottak hajdanán, abból is az első tekinthető igazán mérvadónak a 96-os Silence of the World Beyond-ot tekinthetjük. […]
Tovább »
A Lunatica elsősorban a Nightwish szerelmesei előtt ismert, mint nem annyira operás de azért kellően színházias és minőségi alternatíva. A svájci csapat Suhrban alakult 1998-ban, és gyakorlatilag 2001 óta aktívan dobálják a korongjaikat, idén számszerint a negyediket, melyet a Napalm records égisze alatt igyekszik megvívni a gazdasági és siker territóriumát a már említett Nightwish és […]
Tovább »
Nyolc év telt el a Mirage óta. Nyolc éve (egy EP-t leszámítva) nem hallatott magáról Svéd hon egyik legkiemelkedőbb power-doom csapata. Pedig az 1992-ben alakult banda karrierje a ’90-es években szépen szárba szökkent. A korai demos korszak által megalapozott hírük egyre csak dagadt. Jött ’96-ban a Tides, ’98-ban a Verdict of Prosperity, majd 2000-ben az […]
Tovább »
Hittétek volna, hogy kompromisszummentes igazi pusztító északi black metalban lehet még izgalmasat, frisset és meghökkentőt alkotni? Én már nem nagyon bíztam ilyesfajta vágyaimban, aminek a realitása kezdett közeledni egy „ha beütne a lotto ötös” c. történethez. És lőn! Beütött a lotto ötös. Na jó, inkább csak a zseniális black album. Azért a lotto ötösömet nem […]
Tovább »
A lengyel Cemetery of Scream neve nem ismeretlen a gothic műfaj szerelmesei előtt, igaz a hozzá kapcsolt élmények és benyomások eltérőek. A csapat Krakkóban alakult 1993-ban, s egy demó után két évvel később megjelent a Melancholy, dalainak nagy része a Sameone című demóról került fel rá. A Melancholy primitív zenei tudás ellenére is rengeteg értékes […]
Tovább »
A norvég Zeromancer neve nem lehet ismeretlen azok előtt, akik kedvelik az elektronikus alapkora fektetett hibrideket – illetve szerintem lesznek még olyanok, akiknek mond valamit a Seigmen szó, igen arra a tønsbergi gothic rock csapatra gondoltam, a Zeromancer már csak egy utód… A klónkkal, drogokkal és halott romantika függőségeivel foglalkozó formáció 99-ben alakította Kim Ljung (basszus […]
Tovább »
Some might be suprised that i’ve made such a short interview with the german Finsterforst, but i though, am not gonna ask the usual question, since everyone seems to be bored with that. So i’ve made it short, and Simon Schillinger, the guitarist of the folk band answered my questions. First af all thank you, […]
Tovább »
Talán egyesek meglepődnek majd, mennyire rövidke interjút készítettem (nem rám vall) a német Finsterforst-tal, de úgy voltam vele, hogy nem akarok totális klisé kérdésekbe torkollani, hiszen ezek többsége gondolom már a könyökükön jön ki, így hát rövidre fogtam a dolgot, és Simon Schillinger, a folk csapat gitárosa válaszolgatott. Először is köszönöm, hogy elfogadtátok az interjút, […]
Tovább »
