Cikkek

Queensryche – American Soldier – 2009

És tovább megyek: nem csak a katona dolga nehéz, hanem a Queensryche zenekaré is. Hiszen ez a banda nem csak különös nevével írta be magát a „metal nagykönyvébe”, hanem egy bizonyos Operation: Mindcrime című albummal is, amit sok zenekritikus, és zenerajongó minden idők egyik legfontosabb metal lemezének tart. És ahogy az oly gyakran lenni szokott, […]

Tovább »

The Bedlam – ICONOCLAST|2009

Végre eljött ez a nap is! Nem hiszem, hogy egyedül voltam a várakozásommal. Hisz’ valószínűleg sokan a régi emlékek miatt várták a Bedlam visszatérő koncertjét, míg mások – akik annak idején különböző okok miatt lemaradtak a csapat fellépéseiről – pont ezek pótlását várták. Én az utóbbi táborhoz tartozom, mégis azt hiszem, hogy erről a koncertről […]

Tovább »

Benea Reach – Alleviat – 2008

Nem, nem a Laibach militarista tagjai köszönnek vissza a lenti fotón, hanem a norvég Benea Reach kevert brigádja. Az is téved, aki netán ipari zenére vagy black metálra asszociálna, hiszen az oszlói csapat a progresszív sújtások és jelenek felől érkezett, pontosabban a technikás death metál ad itt randevút egy iszonyatosan kísérleti és megdöbbentő metalcore-nak, a […]

Tovább »

Darkness by Oath – Fear Yourself – 2009

Egy újabb melodikus death metál csapat nyitja ki már ezerszer és ezerféle képpen elhintett titkos szelencéjét, a spanyol Darkness by Oath 2002-ben alakult Basque-ben. 2004-ben demót, majd egy évvel rá az első nagy lemezt termeltél ki a srácok, idén pedig itt a folytatás. A hangzás korrekt, a külsőségek elég vérszegények, és elég faramuci a helyzet […]

Tovább »

Fekete Sereg – Ősi dal, ősi szó – 2009

A heavy/power metal határmezsgyéjén menetelő kaposvári Fekete Sereg már az ötödik nagylemezével okoz kellemes perceket, a stílus, és a magyar históriás mesélős muzsika híveinek. Nagy megfejtések, és a háton felálló szőrt okozó meglepetések most sincsenek, de őket nem is ezért illik kedvelni, és most sem mindegy, hogy milyen hangulatban, netán mi után, közben hallgatjuk az […]

Tovább »

My Dark Room – Escape [EP] – 2008

Az egyesek szerint korrekt, mások szerint botrányosan megalázott Guilt Trip – Suffer In Silence kritikámban volt egy olyan észrevételem, amely a kalocsai csapatra is áll; …ilyen és hasonló bandák nálunk is vannak szép számmal, ezen a szinten egy részük mozog is, mégis valahogy se mi, se a kiadók – le se szarják őket… a különbség […]

Tovább »

Radio Criminals – Radio Criminals – 2009

Egy őszinte beismeréssel kell kezdenem. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag elég sokáig ódzkodtam a CD meghallgatásától, bevallom még a celofánt se szakítottam le róla vagy két hétig. De aztán erőt vettem magamon, és milyen jól tettem. Ugyanis a kecskeméti/szabadszállási Rádió Bűnözők (alvilági nevükön: Vasálarcos, Birka, Doktor, és Kisjancsó), tényleg bűnöznek második nagylemezükön. Ha mással nem is, […]

Tovább »

Guilt Trip – Suffer In Silence – 2008

Az angol Guilt Trip kritika egyeseknek tetszeni fog (mert végre olvasnak egy korrekt fikázást és egy lehangolóan alacsony pontszámot), másoknak pedig akik még mindig a metalcore szerelmesei, még jobban elmélyítem az ellenem irányuló szenvedélyes megvetést és gyűlöletet. A csapat egy kislemez után úgy érezte, hogy nagylemez is menni fog, és még kiadót is találtak hozzá […]

Tovább »

Moby Dick

Mint azt oldalunkon már többször olvashattátok hírként, a Moby Dick zenekar, az első, „Ugass kutya” című albumát nemrég újra kiadta, igaz kicsit más köntösben, és alaposan felturbózva, felextrázva. Ennek kapcsán készítettem egy interjút Mentes Norbert-tel, a csapat gitárosával, hiszen más fórumokon – a Hungarica kapcsán – már kapcsolatba kerültem vele, és tökéletes interjúalanynak bizonyult. – […]

Tovább »

Tyrann – Shadows of Leng – 2009

A Tyrann neve nem hinném, hogy bárkinek is bármit mond, ennek két oka is van, az egyik hogy csak idén adtak magukról 2002-es alakulásuk ellenére valós (materiálisan és érzékelhető – avagy kézzel fogható) bizonyítékot, a második pedig hogy a név hülye hangzása ellenére (avagy a lázadó csillagok – horror pondró, hell yeah!) is könnyedén felejthető. […]

Tovább »