Az öttagú Endless zenekar három számos EP(?)-je/demoja/promo CD-je, ami Invasion of the Mole People címmel érkezett erre a világra érdekes hallgatnivalót rejt. Nem egyedi persze – hisz manapság olyat már igazán nehéz alkotni… – mégis van egyfajta különlegessége. Számomra ez a női és férfi énekesek témáiban nyilvánul meg. A zene egyfajta modern metal kategóriába sorolható, […]
Tovább »
A Mournful Gust története közel 10 évre nyúlik vissza, az ukrán csapat két másik romajin alakult néhány tag reinkarnációja által. Nem nevezhetőek kimondottan aktívnak, a 99-es bemutatkozó nagylemezük óta csak egy EP született, mely címével, a rajta szereplő dalokkal és külsőségeinek koncepciójával is egyezik jelen kritika tárgyával, vagyis a The Frankness Eve-vel. Lássuk akkor, mivel […]
Tovább »
A Legenda nevű formáció relatíve rövid múltra tekint vissza, s a legjobb tudomásom szerint maximum kettő demóval rendelkezhetnek. A Legenda legújabb keletű demójából kiindulva – mely a recenzió aktualitását képezi –, elmondható, hogy az egyetlen főt (Kovács Kristóf) magába olvasztó banda abszolút földalatti produkció: semmi sallang, minimális információáramlás, összefoglalva: kizárólag a zenére szorítkoznak. Az imént […]
Tovább »
– Az After Rain a Horváth Anett Band-ből alakult ki, ha jól tudom. Mennyiben más ez a csapat most? Robi: Teljesen! 🙂 Bár a tagok 3/4-e megegyezik, a korábbihoz képest mégis sikerült más zenei világot teremtenünk. Anett: igazából az After Rain két zenekar, a HAB és a Szakemberek „frigyéből” jött létre. Annyiban más ez a […]
Tovább »
Töredelmesen bevallom, nem vagyok egy nagy AOR, glam fan, de az Extreme új lemeze nagyon elkapott! Hogy miért? Mert tele van jobbnál-jobb megadallamos, a szó pozitív értelmében vett rock slágerrel. Ilyen zenét, ilyen színvonalon manapság szerintem nem túl sok zenekar játszik. Persze az Extreme sose az eredetiségéről volt híres, így ezen a lemezen is érezhetőek […]
Tovább »
Az ausztrál The Berzerkert a Brutal Assaulton sikerült meginterjúvolni néhány kérdés erejéig. Az időpont sajnos nem az előre megbeszéltek szerint alakult, ugyanis az esti órákban az autogramm osztás után csíptem el Luke Kenny énekest, de a lényeg, hogy összejött a dolog. Rögtön az elején ért az első meglepetés, amikor bottal a kezében sántikált oda hozzám: […]
Tovább »
Persze, hogy az! Maga az önkifejezés a művészet, legyen annak aspektusa és módja írott, rajzolt, nyomtatott, vagy hangban és képben rögzített. Az önkifejezés lényege, hogy ami benned van, őszintén és adottságaidhoz mérten maximalistán felszínre hozd, hogy valamit mutass magadból magadnak és a világnak. S ez a helyzet azzal a csapattal is, melyről éppen most és […]
Tovább »
A lettországi Frailty zenei munkásság ez idáig nem volt túl komoly, egy demójuk jött ki tavaly, most pedig a debüt nagylemez, s amúgy 2003-ban alakultak Rigában. Solitude Productions cucc, tehát evidens hogy valami köze van a funeral vagy doom dolgokhoz, ez utóbbi be is igazolódik csakhamar a több mint egy órás anyag lepörgése közben. A […]
Tovább »
A finn Alghazanth nevű formációt azt hiszem egyeseknek nem kell bemutatnom, hiszen akik egy kicsit is jobban elmélyedtek a melodikus black metál erősen billentyűkre épülő scenéjében, annak illik ismerni a 1995-ben alakult hordát. Zenéjükre mindig is jellemző volt a mélység és keserűség, ami agresszív dobokkal és sikáló gitárokkal néha riffekre bontódva zuhant bele az éjfekete […]
Tovább »
Ha ránézek a Sanctus Infernum debüt korongjának borítójára, nem tudom ki hogyan van vele, de nekem olyan művészi monstrumok nevei ugranak be, mint az iSiS, Mastodon és társai. S valljuk meg őszintén, olyan hatalmasat nem is tévedünk kanszeszi csapat kapcsán, hiszen stílus határaik keresztmetszetétben díszes páholyt birtokol a doom és mélység kavalkádja, mely black és […]
Tovább »
