A tacomai Botch neve gyakran tűnik fel a kissé talán manapság túlságosan is divathuszárrá protezsált Converge mellett. Ennek oka, hogy sem a mélységben, sem zeneileg nincs radikális különbség, talán annyi, hogy a Bannon vezetette csapat egy kissé extrémebb, mélyebb (csak volt), zajosabb és betegebb. Az American Nervoso valójában egy közel 5 éves anyag, mely még […]
Tovább »
A nem is annyira régmúltba való visszatekintésünk alanya ezúttal Németországból érkezik az 1994-ben alakult Empyrium képében, hogy elkalauzoljon minket egy archaikus időszakba, melyben az emberkéz még nem piszkította be az anyatermészetet, és ahol még szó szerint a víz volt az úr… A zenekar stílusa sok hasonlóságot mutat a finn Tenhi zenéjével, gyakorlatilag ugyanúgy a természetből […]
Tovább »
Meglepve tapasztalom, hogy a Fémforgácson összességében még csak ez lesz az első kritika az Oregon-i Agalloch eddigi munkásságából, persze jobb később mint soha alapon itt az ideje hogy ezen változtassunk! A zenekar diszkográfiájának bemutatásától most eltekintenék, hiszen bárki utána tud nézni akit jobban érdekel, ám fontos megemlíteni hogy a formáció 1996-ban vette fel első demóját, […]
Tovább »
A Tusk nem nevezhető éppen könnyű esetnek, van benne valami megfoghatatlan, és ez a behatárolhatatlanság okozza azt a varázst, melytől egy hajszál választja el a művészi mélységek és lázadások avantgárd tébolyától az öncélú és perspektívákat vesztett zaj és ritmus halmaztól. Nem is próbálkoznék kibogozni a project (merthogy természetesen az…) szálait biográfiai és egyéb okok terén, […]
Tovább »
A dán Mercenary körül kissé felpezsdült az élet miután megjelentették 2 éve The Hours That Remain című lemezüket, hiszen meg kellett válniuk a több mint tíz éve a csapatnál basszusgitározó Henrik Andersen-től, hogy aztán a helyét az ex-Transparent-es Rene Pedersen vegye át azon a poszton, valamint hogy megosztott szerepet vállaljon Mikkel Sandager-rel a vokális témák […]
Tovább »
A nagy igazság az, hogy már iszonyat rég itt van nálam három anyag, amiknek a megírását húztam-halasztottam, de tovább már nem lehet. Ennek okai, hogy időközben a Nuskulltól ki lettem hajítva, és azt hittem, hogy a Fémforgácson már írtak előttem erről a bizonyos három anyagról, mely mind egy személyhez-nevéhez fűződik; Khrul (kinek project listáját fel […]
Tovább »
A kissé dagályosnak ható alcím után azért kezdeném azzal, hogy a folk/pogány metalzene reneszánszát éli manapság, rengeteg kiadvány lát napvilágot, erősebbek és gyengébbek, a végeláthatatlan horizonton azonban csak keveseknek sikerül a kiemelkedés. Úgy vélem a svájci Eluveitie-nek sikerült mindez, hiszen 2006-os Spirit című lemezükkel letették már a névjegyüket, de ezzel az anyaggal valahogy árnyaltabbá vált […]
Tovább »
A kaposvári Morpheus 10 esztendővel ezelőtt indult el a metal zenei élet rögös útján és kitartásukat, hitüket mi sem bizonyítja jobban – ahogy az új lemez címe is jelzi – minthogy ez már a harmadik nagylemezük. Az álmok istenének nevét felvenni -szerintem- zseniális ötlet volt. Az álmaink ugyanis hatással vannak életünkre, tetteinkre, gondolatainkra. Formálnak és […]
Tovább »
– Milyen visszajelzések érkeztek az Oblatio, illetve a Túlélő lemezre? Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk a 2006-os Oblatio-ra. Nyilvánvalóan volt negatív is, de mindig vannak, akik nehezebben fogadják be az új dolgokat. Olyan is volt, akinek először nagyon nem tetszett, majd a harmadik, negyedik hallgatás után megváltoztatta a véleményét és azt írta, hogy ez az […]
Tovább »
Ezúttal a sors úgy hozta, hogy fémforgácsos debütálásom stílszerűre sikeredett, ugyanis jelen recenzió tárgyát hasonlóképpen egy bemutatkozó album képezi, méghozzá a svéd In Mourning tolmácsolásában. Hát, talán nem árulok el nagy titkot, de akinek a gondolatai arra vetemednek, hogy a svéd származás predesztinálja a minőségi fémzenét, az ezúttal nem áll messze a valóságtól, sőt… Néha […]
Tovább »
