A chicagoi Enforsaken zenekart talán kevesen ismeritek. A banda 1998-ban alakult, a 2000-ben megjelent első lemez (Embraced By Misery) után átszerződtek a WWIII nevű kiadóhoz, majd miután az földbe állt, a meglehetősen híres Century Media vállala be őket.A banda hatásai között a dallamos európai extrém metalt említi. Stílusuk tulajdonképpen dallamos death metal, a göteborgi iskolát […]
Tovább »
Hogyan is lehet jellemezni egy olyan albumot, melynek a dalcímei Heavy Metal Battlecry, Reign in Glory, Lord of the Damned, az első szám fő refrénje „Heavy metal never die”, és minden dalát hallottam már más feldolgozásban valamelyik Manowar albumon? Hát úgy, hogy gyönyörű. A német Majesty 1998 járja a Manowar által kitaposott utat, hűséges fegyverhordozóként […]
Tovább »
Kezdeném a szomorú ténnyel: 17 év együttzenélés és 7 nagylemez kiadása után a zenekar arra az elhatározásra jutott, hogy idén megjelentetett lemezük lesz a csapat utolsó munkája. Erre utal a korong címe is, ami nemes egyszerűséggel a The Funeral (A Temetés) címet kapta. A 17 év alatt a srácok elég hosszú utat jártak be a […]
Tovább »
A Withering Surface neve nem ismeretlen a mai metal színtéren. A csapat 1993-ban alakult és eddig 3 album fűződött a nevéhez. A 2001-ben kiadott Walking On Phantom Ice nagylemez után 2003-ban egy jól sikerült EP ‘Ichor’ készítettek, és most itt a csapat új nagylemeze is. A csapat új szerződést kötött az olasz Scarlet kiadóval, és […]
Tovább »
Egész friss megjelenésként kaptam kézhez a fent említett albumot, ami a rendkívül sokoldalú Ian Parry (ex-Hammerhead, ex-Vengeance, Ayreon, jelenleg Elegy) egyik projectjeként működik. Zenésztársakként Stephan Lill (gitár-Vanden Plas), Casey Grillo(dob-Kamelot), Jan Bilisma (bőgő-Vengeance), valamint Joshua Dutrieux (billentyű-Elegy) van jegyezve a borítón. A zene progresszív power metál. Az album dalai a lírai lassúságú daloktól az egész […]
Tovább »
Hát itt van, megérkezett a dicső második album a finn epikus, viking metalos csapattól. A bemutatkozó Ensiferum című album után gondolom sokan várták már ezt a lemezt, köztük én is, és mondhatom nem csalódtam a bandában. Az Iron tökéletes folytatása a már említett bemutatkozó lemeznek. Az Ensiferum zenéje tartalmaz epikus elemeket de ugyanakkor rengeteg a […]
Tovább »
A nyolc CD-s Megadeth remastered doboz általam a második legjobban várt kiadványához érkezett. A Youthanasia az után a Countdown to extinction c. lemez után jelent meg, mely a fordulópontot jelentette a Megadeth munkásságában: a komplex trash metáltól elindultak afelé a szikár, de dallamos power metál felé, mellyel a régebbinél nagyobb tömegeket próbáltak megcélozni, ezzel együtt […]
Tovább »
Most, hogy a Stratovarius (tecc?)halott, a Hammerfall még lemez előtt van, a Judas Priest is csak készül a nagy dobásra – lássuk csak, ki van még… – a Cage-ről mostanában nem hallani, épp ideje volt már, hogy kijöjjön egy tiszta-fém szívű társaság egy új albummal. Sőt, ismerve az érdekes nevű előző albumot (Infatuator ???), már […]
Tovább »
Új Wall Of Sleep album; őszintén szólva félve kezdtem hallgatni a lemezt, az előző nem nyerte meg annyira a tetszésem, h napjában többször is pörgettem volna…de szerencsére hamar eloszlottak a kételyek. Sun Faced Apostles, 8 uj nóta, 47 perc. Az első track után úgy éreztem, h végre jó irányba startoltak a srácok, kellően dallamos, nem […]
Tovább »
Kevés olyan ember vagy zenekar létezik, ami egy stílusnak az alapkövét tette le. Olyan még kevesebb, aki két stílust alapított. Ilyen hatalmas zenei koponya volt Chuck Schuldiner, aki a death metált és a progresszív death metált kreálta. Az utóbbi műfaj megteremtője volt ez a lemez, amiről most írok. A Control denied csak egy project volt, […]
Tovább »
