Az egyszemélyes Tir nevű dungeon synth mögött álló török származású, jelenleg Ausztráliában élő Oytun Bektaş mellőzte a stílusra tagadhatatlanul jellemző kezdő LO-FI kiadványok gyártását. A 2016-os Mountains bemutatkozó anyaga után, három évre megjelent második nagylemeze, az Urd, Skuld & Verdandi, egy komoly volumenű produkció volt a stílus berkein belül, mely szorosan követte a dungeon synth […]
Tovább »
1989 január 14-et írunk, késő éjszaka van, a helyszín pedig Chicago városa, ami ismét olyan időket él, amilyennel annak idején „hírnevet” szerzett magának. A gyilkosságok száma meredeken nő, az eltűnt emberek, főként a gyerekek száma pedig eléri a 25 000-et. Éjfél van, a televíziónk bekapcsolva, otthonunkban felcsendül a Star Spangled Banner, ezelőtt a szokásos reklámok, […]
Tovább »
A holland Sowulo atmoszférikus dark folkot játszik, amit körülleng a misztérium, az ősök tisztelete és a mitológia világa. Szeptember 9-én fog megjelenni legújabb album ennek a projektnek, aminek a címe Wurdiz. Mindent átjár az ősi szimbólumok egyvelege, zenéjében is őket idézi meg. A természet, az ősök és a pogány hagyományok tisztelete mindenek felett áll. Erről ti is meggyőződhettek legújabb, szám szerint a negyedik lemezelőzetes segítségével, ami a Eaxlgestealla nevet kapta. Ráadásul együtt kántálhatjuk a szöveget is.
A nyugat-yorkshire-i illetőségű Darkher zenéjével történő első találkozásom tapasztalatát leginkább úgy tudnám lefesteni, mint Martin Handford illusztrátornak különös, komplex rajzai kapcsán felmerülő érzést. A híres Hol van Wally (Where’s Wally?) című gyerekkönyvek illusztrációira gondolok, ahol egy vizuális kakofóniából kell kihámozni, hogy hol is rejtőzködik a képen az a bizonyos furcsa figura, Wally. Éreztem, hogy ott […]
Tovább »
Hivatalosan a mai nap során jelenik meg a bajor Gjoad első nagylemeze, a Samanōn. A három tagú zenekar úgynevezett atmszférikus, instrumentális rockot játszik, aminek legfőbb inspirációs forrása az alpesi tájak szépsége. A szemkápráztató hegycsúcsok azonban nem csak gyönyörűek, hanem veszélyesek is, így nem maradhat el a zenéből a tisztelet és tekintély megjelenése sem. A Gjoad az emberi szem számára gyakran láthatatlan életet, a természet saját ritmusát kívánja megjeleníteni, amihez hosszú dalszerkezeteken át vezet az út. Különlegesség is akad azért a végeredményben: a zenét kürtök, harangok, hárfák hivatottak feldobni és még erőteljesebbé tenni.
