A brazil Cold And Grey indulásának évéig nyolcat számolhatunk visszafelé, azonban túl sok kiadványba nem fogunk beleütközni. Tevékenységüknek most jelent meg először kézzel fogható eredménye a Middle Of Nowhere EP formájában, amit azonban lelkiismeretfurdalás nélkül ajánlok figyelmetekbe. Az érdekes borító alatt melodikus doom metal rejtőzik kiváló minőségben.
Fagyos, rideg és horrorisztikus hangulat, lassú és vészjósló doom metal, valamint érzelmes ének jellemzi a francia Dionysiaque ígéretes demóját, ami leginkább pincében hallgatva hozza elő minden erényét. A 2014 óta létező zenekar soká jelentkezett kiadvánnyal, remélhetőleg a zenéjükön kívül hamarosan felgyorsul a munkatempójuk.
Nyugalom, harag, kitartás és szenvedés: az érzelmek hullámvasútja jellemzi leginkább az amerikai post metalos Mountaineer második nagylemezét, mely ismét a súlyos gitárok és szellős, dallamos énekek magaslataira szökken a hallgatósággal együtt. Ha épp nem tudod 3000 méter feletti magasságban, pihenés közben hallgatni a lemezt, tedd meg itt és most.
Nem sokkal megalakulása után elkészült bemutatkozásával a francia doom metalos Carcolh zenekar, viszont kiadó híján mostanáig várattak a kiadással. Az Emanes Metal Records jóvoltából most viszont meghallgatható lett a Rising Sons Of Saturn, melyen a hagyományos doom metal mellett sűrűn hallhatunk blues alapú hard rock megoldásokat is. A zenekar munkásságát főként a Warning, Reverend Bizarre zenekarok rajongóinak tudom ajánlani.
Négy évvel bemutatkozása után (Wanderers On The Face Of The Earth) stúdióba vonult második nagylemezének rögzítésére a görög Cosmic Plunge. A doom metalban tevékenykedő zenekar oldala szerint már csak csiszolgatások vannak vissza a Dealing With The Harvester megjelenése előtt. A kiadvány 6 új szerzeményt tartalmaz majd a bandától megszokott stílusban. Addig is lessétek meg a hangulatos borítót és ha kimaradt a zenekar, akkor ízlelgessétek…
Cosmic Plunge - Wanderers On The Face Of The Earth
Ha tradicionális doom metal zenekarokat hívunk meg vacsorára, abból biztosan könnyen kerekedik családias hangulat, mivel a fém zenék összességét tekintve a legrégibb, legöregebb vonalat művelik manapság talán a legkevesebben. Azért ebben a nem túl népes kavalkádban is akadnak apró különbségek, távoli unokatestvérekként funkcionáló mellékhajtások, útvonalak. Teljesen más például az angolok érzelemgazdagsága, a németek […]
Tovább »
A görög Thessaloniki Nagy Sándor húgáról kapta nevét és igazán tartalmas múlttal rendelkezik. Mindemellett valami fura kerülhetett itt a levegőbe, mert az egyébként világviszonylatban nem túl nagy város (kb. 316000 fő) rengeteg fogamra való, valódi föld alatti doom metal produkciót termelt ki. Gondolok itt olyan gyöngyszemekre, mint az Orion’s Void (ma The Temple), […]
Tovább »
A hagyományos vonallal ellentétben nem kenyerem a stoner/doom metal, legyen szó a pszichedelikus elszállásokkal tarkított, füstfelhőket eregető ágáról, esetleg a bunkóságból erőt merítő stoner metalról. Az egész stoner világnak ráadásul alapvetően van egy tömegtermelésből adódó unalmassága, mivel ha felpislantok a világhálóra, naponta akár 5 új megjelenésbe is belefuthatok a 70-es éveket […]
Tovább »
A zenekarok elnevezését illetőleg az emberek igencsak kreatívak tudnak lenni időnként, máskor pedig a jól bejáratott sablonokat durrogtatják. Ez utóbbi semmiképp sem lehet igaz az érdekes nevű Nupraptor projekt esetében, aminél tovább bonyolítja, vagy éppen egyszerűsíti a dolgokat, hogy egy egyszemélyes produkcióról van szó. Jómagam valami ősi, ismeretlen pogány istenségre, vagy valami démonra […]
Tovább »Nem sok információt sikerült összegyűjtenem a 2017-ben indult amerikai Mourn Of The Light zenekarról, de annyi bizonyos, hogy a négy fős brigád bemutatkozó EP-je még sokat fog forogni nálam, ugyanis nagyszerű epikus heavy/doom metalban utaznak és a most megjelent három dal alapján már most kézhez vennék tőlük egy nagylemezt.
