Tavaly megjelent, rövidnek nem nevezhető EP-je után második nagylemezét hozza ki hamarosan a Solitude Productions jóvoltából az ukrán Max Molodtsov, vagyis a Sorrowful Land. a zenész ezúttal is egymaga tevékenykedett a lemez minden részletében, megjelenítve minden személyes élményét, fájdalmát. Az egészen érdekes borítóval rendelkező I Remember lemezről két dalt már ti is végigbúslakodhattok.
James Ashbey egymaga indította 2012-ben a Lethean nevű projektjét, aminek sokat áldozott az idejéből. Az ideiglenes társak segítségével eddig összesen egy két dalos demót rögzíteni tudó projekt most azonban mérföldkőhöz érkezett, mivel a Cruz Del Sur kiadóhoz kerülve végre nagylemezben gondolkodhatott. A Solstice, Atlantean Kodex, Cromlech nyomvonalat követve epikus heavy/doom metalban utaznak, a változatosság kedvéért ezúttal női énekessel. A hamarosan megjelenő The Waters Of Death hat monumentális szerzeményét a már rutinosnak számító Stefan Bleyl gyönyörű borítója alá rejtették.
Gyakran vetődik fel a kérdés, hogy lehetséges az, hogy egy doom metal lemezt kedvelek, egy másikat pedig kevésbé, pedig elvileg mindet befalom… Erre igencsak egyszerű a válasz, mivel könnyedén tudom a következők alapján két csoportba sorolni az adott lemezeket. Klasszikus doom esetében megkerülhetetlenül kell használnunk a Black Sabbath, Candlemass, Saint Vitus, Pentagram neveket, […]
Tovább »
Szerintem a hollóról sokunknak jut eszébe Edgar Allan Poe híres költeménye, mellyel baljós lepelbe csomagolta ezt a madarat, de ha belegondolunk, a fekete tollú égjárók már évszázadok, talán évezredek óta részei a mitológiának és az emberi kultúrának. Egyes népeknél úgy tartották, hogy a csaták után a holttestekből lakmározva nem is igazán az áldozatok húsát, sokkal […]
Tovább »
Tipikusan amerikai felfogásban játssza a klasszikus doom metalt a Missouri állambeli Pale Divine, akik a „majdnem híres, de mégsem” zenekarok leginkább megtestesült mintapéldánya. Hozzávetőleges számításaim szerint laza 1500 kilométerre a hírhedt marylandi vonaltól próbálkoznak annak tökéletes megvalósításával, többé-kevésbé sikeres módon. Az 1995-ben indult csapat túlzottan terméketlennek sem tekinthető, hiszen most adják majd ki […]
Tovább »
Itt a Forgácson ismertem meg az Owl nevét egy áprilisi hangpróbán, ahol az Orion Fenix c. EP-vel jelentkeztek. Nevüket egyből megjegyeztem, egyrészt mert tetszett az, amit ott egyetlen dalban, 22 perc alatt produkáltak, másrészt a 10 éves lányom kedvenc állata a bagoly, így a család eléggé fogékony bármilyen baglyos témára. A zenekar 2010-ben alakult, Patrick […]
Tovább »Kellemes emlékek élnek bennem az amerikai Grey Skies Fallen zenekarral kapcsolatban, ugyanis az ezredforduló környékén kiadtak két nagyon hangulatos lemezt, melyekre leginkább progresszív death/doom jelzővel tudnék utalni (The Fate Of Angels, Tomorrow’s In Doubt). Ekkor sem voltak világmegváltók, az évek során pedig még messzebb kerültek ettől. Talán a helyzetet megelégelve látott neki saját projektjének a billentyűs Craig Rossi, aki a tavalyi EP-je után most teljes lemezzel jelentkezett be nálunk. A saját maga által üzemeltetett Drift Into Black jóval kevésbé törekszik a kreatív megoldásokra, célja egy depresszív, hangulatos doom metal utazás létrehozása, melynek tompa hangzása, bőséges szinti témái már a Shadow People néhány dalában is jól sikerültek. A lemez egyébként Dead Suns Under The Forever Moon címmel érkezik a napokban, erről hallgathatjátok meg a Death From Above tételt egy szívszorongató szöveges videó kíséretében.
"Death From Above" (Lyric Video)
Az amerikai Deadbird esetében már hagyománnyá vált a bonyolult, ám tetszetős lemezborítók használata attól függetlenül, hogy egyszerű, ámbár hangulatos sludge/doom metalban gondolkodnak. Nincs ez másképp a napokban megjelenő harmadik nagylemezükkel sem, amit III: The Forest Within The Tree címmel. Rövidsége ellenére könnyen fogyaszthatónak azért nem nevezném az új dalokat, legalábbis a Luciferous Heart című daluk alapján erre lehet következtetni.
DEADBIRD - Luciferous Heart (From 'III: The Forest Within The Tree', 2018)
Újabb lépcsőfokához érkezett az olasz Black Oath zenekar, akik immár negyedik nagylemezükkel büszkélkedhetnek. A biztató demók után 2011-ben, kissé csalódást okozóan debütáló banda szép lassan elkezdett fejlődést produkálni lemezről lemezre, így örömmel fogadtam a lehetőséget, hogy novemberi megjelenése előtt belevethettem magam a Behold The Abyss névvel ellátott új produktumba. Ha már folyamatos fejlődés, […]
Tovább »
Nagyszerű névvel indult útjára 2010-ben a svéd Acolytes Of Moros zenekar, akiknek meggyőző demói hallatán már a kezdetek óta nyomon követem a sorsát. A banda neve a görög mitológiából származik, ahol Moros egy olyan szellem, aki a végzetéhez kíséri az embereket. Legegyszerűbben tehát a „végzet követői”-ként azonosíthatjuk őket, ami rögtön kijelöli számukra az utat: doom […]
Tovább »
