Ritual: „The Hemulic Voluntary Band”
Insideout/ Record Express
megjelenés:
1995ös debütalbumuk megjelenése óta a rajongók, és a média egyetért abban, hogy a svéd zenekar egyike a legszokatlanabb és újító zseni a nemzetközi rockzenei világban..
A négy zenekari tag – Patrik Lundström (ének, gitár), Jon Gamble (billentyűsök, ének, harmonika), Fredrik Lindqvist (basszusgitár, bouzouki, mandolin, fúvósok stb) és Johan Nordgren (dob, ütősök) a rock, népzene és a világzene elemeit ötvözik jazzel, stílusuk az avantgarde határát súrolja. Talán Ők lennének a rockzene történetének a legújabb modell? Bizonyosan, és olyan együttesekkel vonhatóak párhuzamba, mint a Gentle Giant, King Crimson, Camel, Genesis és a korai Jethro Tull. Az új és The Hemulic Voluntary Band című albumukkal a skandináv négyes bebizonyítja, hogy képes olyan albumot alkotni, amely stilárisan nehezen besorolható, elképesztően kreatív és minden pillanatában progresszív.
Így nyilatkozik erről Patrik Lundström (aki a Kaipa nevű svéd proglegenda tagja is)
“Kockázatos dolog a zenénket címkével ellátni, azt mondanám, hogy leginkább a progresszív rock kifejezés illik rá leginkább. Általános értelemben ez a stílus olyan muzsikát jelent, ahol a dalok jobban kimunkáltak, mint az átlagos rock, vagy pop, a dalok szerkezete és a zenei elrendezése és az iméntiekbe beleágyazott különféle zenei hatások – nos mindez jellemzője az új Ritual albumnak.
A fentiekkel együtt a lemez az elődeivel összehasonlítva -Ritual (1995), Superb Birth (1999), and Think Like A Mountain (2003)-, a The Hemulic Voluntary Band számtalan és különféle szempontok szerint is továbblépés. Ez a zene minden csak nem sekélyes háttérhangicsálás, a Ritual muzsikája általában, de az új album különösképp nem a zenei gyorsétterem közönsége számára íródott. Lundström urat idézzük: “Bizonyos értelemben ez az eddigi legprogresszívabb albumunk, rajta a hosszú epikus számmal, szokatlan zenei elrendezéssel, és különféle hangnemekkel.
A népzenei hatás szinte természetesen jött, mivel Fredrik and Johan is játszik olyan hangszereken, mint a buzuki, síp, köcsög, stb. A pályafutásunk elején Fredrik sokféle népzenét mutatott nekünk, és mi ezeket a muzsikákat nagyon élveztük és tiszteltük is. Ígyhát a népzene a Ritual világának szerves részévé lett.”
Ha az albumot jellemezni akarjuk, nem hagyhatjuk szó nélkül a furcsa lemezcímet. Miért így nevezték el? És honnan származik ez a kifejezés? Hogy ki vagy mi a ‘Hemulic Voluntary Band’? “A Hemulic Voluntary Band Tove Jansson mumin családról szóló könyvéből származik. Pár történetben felbukkan egy ‘The Hemulic Voluntary Brass Band’nevű zenekar. A hemulinok a mumin világban élő teremtmények, igazából ez a zenekar egy fúvószenekar és pár ünnepi eseményen szerepel. Másfelől meg Tove Jansson nem beszél túl sokat erről a képzeletbeli muzsikusgárdáról. Nekünk viszont nagyon tetszett a nevük és azonosulni is tudtunk az együttessel, tényleg úgy érezzük magunkat, mintha mi lennénk a Hemulic Voluntary Band.
Amit ez alatt ért a zenekar világossá is válik ha a hallgató eljut a lemez 26 perces fináléjához, a Dangerous Jouney-hez. Ez a dal egy epikus darab, egy valóságos esemény! “Ez egy elég kalandos szám, keresztülvisz sok különböző hangulaton, és hangszerelésmódon. Az első kilenc perc igazából akusztikus, benne gitárral, bouzukival, síppal, és harmóniummal, és aztán elektrikusba fordul a nóta. A hosszú számok trükkje az, hogy a zene természetes áramlása megmaradjon. Nem akartunk terjengős öncélú opuszt, kellet, hogy legyen mögötte valami. A Dangerous Journey inkább szalagra fűzött dalok sora, amelyeket összekapcsol a történet és a visszatérő zenei témák.”
Ez a muzsikusok véleménye, a hallgatóságé nyilván kevésbé szakszerű, viszont szerfelett lelkes. Kell is hogy így legyen, mert a Ritual muzsikája egyedálló, és olyannyira különleges, hogy hozzá
Számsorrend:
01. The Hemulic Voluntary Band
02. In The Wild
03. Late In November
04. The Groke
05. Waiting By The Bridge
06. A Dangerous Journey
