
Legyen szó akár zenéről vagy filmről, a francia szintérre mindig is jellemző volt a művészetek halmozása, a „nagy kanállal mindenből” hozzáállás, a műfajokban való vad lubickolás, más szóval, nem a pőreség az, ami eszembe jut egy francia banda kapcsán. Ez némelyek esetében átcsap művészkedésbe, de szerencsére az Orakle nagyívben elkerüli ezt a csapdát, annak ellenére, […]
Tovább »









