Tavaly ősszel kiadott Merthogy című albumuk folyatásaként egy új EP-vel jelentkezett a budapesti power / thrash metalos Platform Edge zenekar. MI című négy dalos anyagukról a következőket osztották meg:
„Tépelődtünk, hogy milyen egységben jelentessük meg az újonnan készült dalokat, jöjjenek ki single-ként vagy rakjunk össze egy újabb nagylemezt? Végül úgy alakult, hogy a most megjelenő négy dalt annyira egy egységnek éreztük, hogy arra döntöttünk ezt egy csokornak tekintjük és kislemezként jövünk ki vele. A stúdió munkálatokra a nyár során került sor, ezúttal is Sohajda „Sohi” Péter (Shapat Terror, Kerekes Band) műhelyében az egerszalóki Standing Waves Stúdióban.
A lemezcím választással folytatni akartuk a „Merthogy”-gyal elkezdett mondat kezdést és a célunkat, hogy mindig olyan címszavakat válasszunk majd amik ehhez hozzátesznek. Egyrészt ezért kapta a mostani anyag a „MI” címet. Másrészt ebben is kifejezzük, hogy mind a négyen tevékenyen hozzátettük a magunk részét a dalszerzés során, ez a négy dal az aktuális jelenünk, ezek vagyunk épp most Mi.”
„A lemez borítója esetén eljátszottunk azzal az általános értelmezéssel amit a cím két betűje, az M.I. (mesterséges intelligencia) hordoz. Ma nagyon gyakori az, hogy zenekarok az AI-t használják borítókép generálásra, viszont mi pont ennek ellenkezően kifejezetten kézzel készült rajzot szerettünk volna de azért sci-fi témában. Rátaláltunk a portréfestő Kárpáti Zsuzsira, aki a munkáiban a grafit portrékat színes, komplex formákkal és egyéb gondolatébresztő/kifejező elemekkel vegyíti, amilyen képi világot mi is el tudtunk képzelni borítónak. Szerencsére nagyon nyitottan állt hozzá, hogy kilépve a megszokott kereteiből ez alkalommal lemezborítót fessen, amit ezúttal is köszönünk!
A dalokat tekintve a felütés a kifejezetten intronak szánt, tömör, kicsit lírai, kicsit bólogatós „Létjelenlét”, melyet a kimondottan zúzós „A félelem fala” követ. A harmadik, „Hol vagytok” lett az a Platform Edge dal, ami talán a legszélesebb zenei érdeklődésű hallgatóságot megszólíthat mind zenei könnyedsége, mind a témája/mondanivalója miatt. A záró „A Visszatérő” viszont egy igazi kaland történet: tempós, zúzós, fordulatos a végére került akusztikus levezetés pedig egyben az egész anyag outro-jaként is értelmezhető.”
