Közös kislemezt adott ki a hazai underground black metal két jeles képviselője Ymberophilia és az Urachel. A két one-man formáció valamivel több mint 26 perces split-anyga a Kitaszítva a fényre címet kapta és előadónként 3-3 dal hallható rajta.
Szinte önti magából újabbnál újabb témáit a hazai black metalos Ymberophilia. A nemrégiben nálunk debütált „sufni-projektként” működő egyszemélyes formáció egy hónapja mutatta be második EP-jét A világom címmel. Három dalos kislemezének megjelenése óta két újabb dala is született Gátak, valamint az angol nyelvű The Shadow Of The Night, amire videó is készült.
„Történt egy olyan néhány hónapja, hogy rám írt egy kisfilm készítő, hogy lenne egy dalszövege egy ismerősének. Ha szeretném akkor használjam fel és csinálnak hozzá egy videót. Nem nagyon foglalkoztam vele, mert annyira az elején vagyok még mindennek, hogy fogalmam nem volt mit kezdjek vele, hogyan álljak neki. Aztán amikor már égett a pofám, leültem egyik este és ez lett belőle. Fura volt egy angol szöveget átírni magyarra és zenét csinálni hozzá, de tetszett a dolog. Kimondottan élveztem!”
Mostani EP sorozatunknak akár azt a címet is adhatnánk, hogy Metalra Magyar! Meglehetősen rég volt már, hogy csak magyar zenekarok szerepeljenek benne. Most össze jött egy adagnyi, ami a hazai underground metal friss kiadványait mutatja be nektek. A kínálat most is a megszokott széles skálán mozog, a metal műfaj modernebb vonalaitól a klasszikusokon át egészen […]
Tovább »
A sötét énem címmel jelentette meg első lemezét a hazai one-man black metal projekt, a Ymberophilia. Az erősen lo-fi hangzású underground formáció hazai viszonylatban is viszonylag nulla alapfelszereléssel és türelemmel, sok ötlettel és kevés szabadidővel dolgozik. A háttérben álló anonim alkotó minderről így beszélt:
„35 éves vagyok, 3 gyermek apja, férj, egy melós ember Zala megyéből. Hétvégén pedig kint hörgök a sufniban. Tízen pár éve szórakozgatok azzal, hogy összerakok egy gitár és dobgép alapot, de semmi komoly tervem nem volt vele, csak az időtöltésnek. Néhány hónapja már több időm jut rá, hogy a család mellett tudjak ezzel komolyabban foglalkozni. Poénnak fogtam fel, az első dalok is latin címet kaptak. Lábszag, fogfájás, tök menőn hangzik latinul. Később elkezdtem szöveget írogatni futtába.
Nem tudom, kinek mennyire kell magyarázni a témáit, de nagyrészt ugyanaz az összesnek. Egy megszemélyesített szarság, ami nyomasztja az arra hajlamos embereket. Van egy ezer éves, általam kipofozott olcsó gitárom, egy állandóan lefagyó laptopom és egy mennyezetre eszkábált, nem énekre kitalált mikrofonom. Meg persze néhány plugin. Ez persze hallatszik is a hangzáson, de egyelőre ennyire telik. Általában hétvégén éjszaka tudok vele foglalkozni, ameddig ki nem folyik a szemem. Egy-két éjszaka alatt összerakom a dobot és a gitárokat, utána héten, ahogy jön az ihlet, a szöveget is.
A hangzással szívok a legtöbbet, de tanulom a dolgokat. Voltam olyan pofátlan, hogy megkerestem általam nagyra becsült zenészeket és kértem tanácsokat. Sikerült is úgy érzem alkalmazni párat, ezer köszönet érte nekik. Élvezem a dolgot, szeretek rákattanni dolgokra, mert kiszakít a hétköznapokból. Ha másnak is bejön a végeredmény, akkor meg minden frankó.”
