Midnight Blitz címmel a mai nap jelent meg a Tailgunner második lemeze. A heavy metal új generációját képviselő banda lemezére 10 acélos dal került fel, melyről a pátoszi metal balladák sorát gyarapító War In Heaven videója nézhető meg. A klipben Adam Wakeman vendégeskedik.

„Higgyétek el, ez egy nagyon erős dal! Mindent beleadtunk, és felkértük Adam Wakemant, hogy legyen a segítségünkre szintetizátoron. A War In Heavenből így lett a ’80-as évek metal balladáihoz hasonló örök klasszikus, amelyeket mindannyian szeretünk. A nagyok nyomdokában járva, egyetlen ballada sem lehet teljes egy lenyűgöző, ikonikus gitárszóló nélkül, amely készen áll arra, hogy bekerüljön a történelemkönyvekbe, és a War In Heaven sem kivétel ez alól.”

„Debütáló albumunk, a Guns for Hire turnéja során egy roadie úgy jellemzett bennünket, mint ’’a Maiden és a Priest fattyú gyermekei”. Így ez lett az új albumunk, a Midnight Blitz mottója is. Akárcsak elődeink, mi is elszántan haladunk előre, folyamatosan fejlesztjük a hangzásunkat és építjük tovább azt, amink van, miközben soha nem engedünk abból, amivel kezdtünk, a színtiszta Heavy Metalból! Nem csak imádjuk azokat, akik előttünk jártak, hanem elszántan állunk a helyükre, hogy egy teljesen új generáció hősei legyünk! Több mint száz koncertet adtunk a debütáló albumunk turnéján, megosztva a színpadot a metal legendás neveivel, miközben vérrel, verejtékkel, könnyekkel és végtelen éjszakákkal fizettük meg mindennek az árát. Minden, amit tanultunk, itt hallható, tíz dalba sűrítve, és szerintünk ez egy igazi, nélkülözhetetlen Tailgunner albummá válhat.

Az album producere nem más volt, mint a metal gitáristene, K.K. Downing, akivel az egész folyamat során szorosan együttműködtünk, és ez életünk legnagyobb élményévé vált. Ráadásul az albumon mindvégig hallhatók a valóságos metal isten jellegzetes vonásai.”

Öt évvel a Pale Swordsman című után új albumával tér vissza az ukrán black metal ambient projekt, a Këkht Aräkh. A multi-zenész, Crying Orc (ex-Cuckoo’s Nest, ex-Yokai) által 2018 óta működtetett egyszemélyes formáció harmadik nagylemeze Morning Star címmel, március 27-én jelenik meg a Sacred Bones Records gondozásában CD, LP, kazetta és digitális formátumban.  A 17 dalos, 50 perces anyagról elsőként a fagyos hangulatú Three Winters Away című dala hallgatható meg.

Elmondásuk szerint Tarek Puska énekes, valamint Dakota Logan gitáros évekkel ezelőtt, hobbi szerűen dalokat írt, melyek sosem kerültek normális rögzítésre. Ez annak volt köszönhető, hogy a két ember között viszonylag nagy, 25 éves korkülönbség van és az élet bizony más vizekre terelte őket. A sors fintora azonban, hogy nemrég ismét összefutottak egy pizzériában, aminek eredménye egy hosszas beszélgetés lett, valamint az elhatározás, hogy az egykori projektet életre hívják. Így született meg a heavy / hard rocker ClockTowers, aminek bemutatkozó lemeze március 20-án várható. Kedvcsinálóként máris itt vannak a nemrég megjelent Genesis daluk klipje.

A kiadvány érdekességét is maga a korkülönbség és a felfogás teszi érdekessé, hiszen Tarek fő hatások tekintetében AC/DC-t, Black Sabbath-ot emleget, míg Dakota, aki minden hangszerért felel, a Ghost-ot és a Metallicát tartja mérvadónak. Az Ashes daluk videójában olyan vendégzenészek is tiszteletüket teszik, mint Jason Viebrooks (Exholder, Heathen, Grip Inc.) és Todd J. Farler dobos.

A mai napon debütál a Mayhem hetedik nagylemeze, a Liturgy of Deat. A lemez „a halál elkerülhetetlen valóságára, a veszteséget, a haláltól való félelmet, a tehetetlenséget és a létezés törékenységét vizsgálják egy rideg és könyörtelen szemüvegen keresztül.”

A Liturgy of Death őszinte és kompromisszumok nélküli egyértelműséggel vizsgálja a halandóság filozófiáját. Az album a halált nem végként, hanem egy minden életet érintő univerzális törvényként mutatja be, felfedve az emberi létezés törékenységét. Ez a mulandóság arra ösztönöz bennünket, hogy teljes intenzitással éljünk, hiszen minden haszon és minden veszteség végül ugyanahhoz a csendhez vezet. Az ősi filozófiákat visszhangozva az album az életet átmeneti állapotként, a halált pedig egy magasabb létezésformába vezető kapuként írja le, miközben a halál ünnepélyes és sötét szépsége áthatja az egész művet.

Májusban különleges, a sötét tónusoknak teret adó estére számíthatunk a Dürer Kertben, ahol az instrumentális post-metal egyik megkerülhetetlen zenekara, a chicagói Pelican tér vissza hozzánk, akikhez ez alkalommal a Budapesten is többször megforduló kortárs post-punk formáció, a Fotocrime csatlakozik.

Az estet a Fotocrime vezeti fel, amely a klasszikus post-punk hideg esztétikáját modern, urbánus hangulattal és elektronikával ötvözi, ahol a jellegzetes hangzásvilágot-, a búskomor szövegvilágot Ryen Patterson karizmatikus előadása tesz teljessé. Legutóbbi „Security” albumuk, az Artoffact gondozásában jelent meg.

A Pelican zenéjében jellegzetes, lassan építkező-, finoman rétegzett témák és elsöprő dinamikai ívek hozzák létre azt a különleges hangzásvilágot, amely átélve szinte egy vezetett zenei meditáció.

A májusi fellépésük különösen izgalmas, hiszen a zenekar hosszabb szünet után újra aktív korszakát élve a januárban megjelent és a RunForCover Records gondozásában kiadott Ascending anyagával érkezik hozzánk.

A két zenekar ugyan eltérő hangzásvilágban mozog, de a feszültség lassú felhalmozásával és a hangulat fokozásával vezet minket a különleges párosítású zenei világba.

Az Emptiness Booking és a Dürer Kert bemutatja: Pelican (US) @ Fotocrime (US) // Dürer Kert

Jegyek elővételben elérhetők a TIXA oldalán.

„Csak a hitványak maradnak meg” Ez lesz a következő címe a fekete fém világából érkező Erbeet Azhak projekt újabb anyagának. A formáció mögött az a Corvus áll, akit a pszichedelikusabb, rituálisabb Wolvennest soraiból (vagy a LVTHN-ból) ismerhetünk, de úgy tűnik, most félretette a füstölőket, és elővette a szögesdrótot. A március 7-én megjelenő, március 7-én megjelenő ‘Only the Vile Will Remain című bemutatkozó nagylemez nem ígér evolúciót, sem megváltást, csupán a hazugságok erőszakos elpusztítását. Ez a fajta vissza az alapokhoz hozzáállás általában jót jelent: a fekete fém itt nem akar több lenni, mint ami.

A megvalósításhoz Corvus illusztris társaságot toborzott: a gitárszólókért S. Iblis (Possession) felel, a dobokat Laye püföli embertelen módon, az atmoszférikus rothadást pedig Onbra Oscoura (Abyssal Vacuum) biztosítja. A hangzásért a stúdiómunkálatokban gyakorlatilag mindenhol ott lévő Déhà (Blackout Studio) felelt, így a lemez várhatóan organikusan, mégis fájdalmasan szólal meg. Külön csemege a Lecherous Angels című tétel, ahol Zd (LVTHN) vendégszereplése teszi fel az i-re a pontot egy emberi vonásoktól megfosztott sikollyal. Ezt megkaptuk ízelítőnek…

Január 30-án jelent meg a Kanonenfieber válogatásalbuma, a Soldatenschicksale. A Noise vezette német háborús gépezet kilenc dalos összeállítása a korábbi számok átdolgozott változatai mellett két vadonatúj dal is tartalmaz, egyik ilyen a Heizer Tenner, amelynek videója itt nézhető meg.

A Soldatenschicksale című albumon a korábbi számok átdolgozott változatai mellett két vadonatúj, a Skagerrak ciklust alkotó darab is hallható lesz, melyek a jütlandi fellépésre összpontosítanak. A Kanonenfieber közleménye felvázolja küldetésüket: „a fókuszt az absztrakt áldozatszámokról a háborúban elhunyt egyéni életekre helyezik„.

„Az iskolában azt tanították nekünk, hogy a háború valami rossz. Prága védelmétől a szarajevói főherceg meggyilkolásáig – a háború mindig erőszakot jelent. Hallottunk politikai feszültségekről, merész katonai hadjáratokról és kimerítő, felőrlő csatákról. Mindezt olyan hatalmas és elvont számok támasztják alá, hogy szinte valószerűtlennek tűnnek: 17 millió halott csak az első világháborúban.

Amikor a puskapor füstje eloszlik a csatatéren, csak a halottak maradnak – akiket már nem igazán tekintünk embernek. De ki volt az a férfi, akit lelőttek egy gránátkráterben? Ki volt az alig 17 éves fiú, aki egy aknatalálat után egy fedezékben fulladt meg, anyját hívva? Ki volt az őrmester, a kadét, az utász – az átlag katona, aki másodpercek alatt elvesztette az életét és a személyazonosságát? Egyetlen sors, olyan kicsi a „nagyobb egész” árnyékában, hogy alig érdemes rá emlékezni.„

„Pontosan itt kezdődik a Soldatenschicksale. Az amerikai partraszállástól a nyugati fronton, a kegyetlen keleti téli háborún át az Északi-tenger felszíne feletti és alatti csatákig – emberekről szól. Hangokról. Olyan történetekről, amelyek veszélyben vannak a feledésben. A „Soldatenschicksale” a „Yankee Division” (2022), a „Der Füsilier” (2023) és az „U-Bootsmann” (2023) átdolgozott változatait, valamint két vadonatúj számot ötvöz, amelyek a „Skagerrak”-ként működnek. Skagerrak. Az első világháború legnagyobb tengeri csatája.„

A statisztikák makacsul állítják, hogy Finnország a világ legboldogabb országa, de gyanítom, hogy a felméréseket végző biztosok nagy ívben elkerülték Oulu dohos pincéit. Ha ugyanis betévedtek volna oda, ahol a Mädätys (magyarul bájosan csak: Rothadás) négyese zajong, gyorsan átértékelték volna az életkedvről alkotott fogalmaikat. A zenekar február 6-án megjelenő debütáló nagylemeze, a Kuoleman ulottuvuudet (A Halál Dimenziói) ugyanis tökéletes ellenanyag a skandináv jóléti társadalom illúziójával szemben.

Itt nincs nincs szauna utáni vidám csobbanás, csak a kultikus Rippikoulu örökségéből táplálkozó, barlang-szerű riffek és a szándékoltan fojtogató tempó. A tagok – köztük Antti Karjalainen és Antti Saarilampi – zenei előélete (Hebosagil, Mustasuo) garancia arra, hogy nem egy steril, metronómra igazított produkciót kapunk, hanem a sludge és a crust mocskával beoltott, zsigeri death/doom fémet.

A lemez az Iron Corpse és a kultikus amerikai Caligari Records kooperációjában szabadul rá a világra, kiszolgálva ezzel mind a vinyl-fetisiszták, mind a CD-gyűjtők igényeit. Digitális változata pedig alább hallgatható végig.

Ego Death címmel adta ki új kislemezes dalát az Atreyu. Az amerikai metalcore banda tavaly ünnepelte műfajteremtő The Curse című albumuk 20 (+1) éves jubileumát, melynek alkalmából, 2025 októberében a Dürer Kertben adtak egy remek koncertet.

„A 2025-ös év egyszerűen fenomenális volt. Egy év, amelyet szárnyaló sikerek, növekedés, karrierbeli újdonságok jellemeztek – valamint mélységes hálánk, amit minden egyes ember iránt éreztünk, aki csak velünk tartott. Az Atreyu története még ennyi mérföld után sem lassul, sőt, valami sokkal izgalmasabb dologgá fejlődik, mint amit valaha is elmertünk volna képzelni. Élőbbnek, szabadabbnak és éhesebbnek érezzük magunkat, mint eddig bármikor. Ha 2025 a mászás volt, akkor 2026 a szabadesés. Alig várjuk, hogy megmutathassuk nektek, mi vár ránk a horizonton.

Elsőként itt van új dalunk, az Ego Death klipje most élőben! Vajon Dan/Travis képes lesz lenyűgözni a váratlan zsűritagokat, vagy találkoznak a korai végükkel? Nézd meg!”