Tekintsünk vissza, mi minden jelent meg január 19 és 25 között. Ábécé-sorrendben találjátok az általunk összegyűjtött korongokat.

A Joyless Eon – Misinformation and Other Downward Spirals (melodikus death metal)
Aberrant Extermination Impulsion – Exterminate (grindcore/death metal)
Acharniae – Under Glacial Warfare (black metal)
Aftoktonia – Through Nebulae of the Empyrean Aether (black metal)
Aknyhliss – Déithe Dúnmharaithe (nyers black metal)
Almach – The Raven (epikus/atmoszferikus black metal)
Amaethon – This Eternal Famine (atmoszferikus black metal)
Animality – Third World Brutality (death metal)
Apollinarix – Misanthropic Transcendence (death metal)
Apologist – Violation 666 (blackened melodikus death/thrash metal)
Archvile King – Aux heures désespérées (black/thrash metal)
Asaru – V.O.I.D. (black metal)
Barbarian – Reek of God (speed/thrash/black metal)
Beastial Piglord – Slag (avantgárd sludge/doom metal)
Bone Weapon – Chaos Marked by Death of Sun (death/doom metal)
Buer – Ancient Blood Oath (nyers black metal)
Cadavrul – Necrotic Savagery (death metal)
Casket – In the Long Run We Are All Dead (death metal)
Concrete – Absent Mortality (death metal)
Coronatus – Dreadful Waters (szimfonikus/folk metal)
Corvus Corone – |im|na| (funeral doom/post-metal/ambient)
Crushing War Noise – Code: Genocide (black/death metal/grindcore)
Crystal Lake – The Weight of Sound (metalcore)
Crystal Sun – The Trace You Left (death metal)
Cult of the Moon – Lunar Eclipse (melodikus black metal)
Death Dealer – Reign of Steel (power metal)
Deathraiser – Forged in Hatred (thrash metal)
DoSounDiable – Ov Ashes & Dreams (melodikus black/death metal)
Draakanaon – The Stars of Hegemony (nyers black metal)
Eigenstate Zero – A Thousand Blind Windows (progresszív death metal)
Ekvitkar – ब्रह्मण की छाया (Brahman’s Shadow) (szimfonikus black metal)
Flittering – Usurped (death metal)
Fox Paradox – Echoes of the Hunt (progresszív death/groove metal)
Furi Helium – No Altar Stands Eternal (thrash metal)
Giuseppe Zaupa – Cold Breath (progresszív metal)
Gog of Magog – …Towards Thy Kingdom of Shadows… (black/death metal)
Graves for Gods – Last Light Fades (doom/death metal)
Grizelda – The Tallow Candle (black metal/ambient)
Handful of Hate – Soulless Abominations (black metal)
Hellrazer – Serve the Machine (heavy metal)
Hexenmord – The Day That the Light Has Died (black metal)
Hidas – A Sense of Impending Doom (stoner/doom metal)
Hostile – Anhédonie à perte de vue (black metal)
Infaust – Entseelt (black metal)
Infernal Mantle – Satanic Blood Burns True (black metal)
In-Sight – Anatomy of Solitude (melodikus death metal)
Invierno – Enlaces Negros Ocultos Entre Sombras (nyers black metal)
Iron Head – Fundamental (stoner/doom metal)
Jacob Lizotte – Dark Matter (metalcore/heavy metal)
Juodvarnis – Tėkmės (progresszív/black metal)
Karloff – Revered by Death (black metal/punk)
Knights of Round – Against All Odds (power metal)
Lectoblix – Grieve (atmoszferikus post-black metal)
Ligation – After Gods (death/doom metal/noise)
Luminesce – Like Crushed Violets and Linen (technikás/progresszív death metal)
Maliant – Oracle (szimfonikus metal)
Megadeth – Megadeth (thrash metal)
Meteora – Darkest Light (szimfonikus metal)
Mind at Wrest – Myopicracy 2.0 (speed/thrash metal)
Mortuorum – A Plague from a Ritual (death/black metal)
Narfùr – Видящий сны (folk/black metal/post-punk)
Nea Selini – Crime et châtiment (post-black metal)
Neue Slowakische – Neue Slowakische (sludge/doom metal)
Neue Slowakische – The Fear of Treading On (sludge/doom metal)
New Mexican Doom Cult – Ziggurat (stoner/doom metal)
Nitrik – Profeetta (thrash metal)
Nodhiria – The Formless Fire Within (black metal)
Oblitus – Ecos de nueva sangre (black/thrash metal/punk)
Pelican – Ascending (EP) (instrumentális post-metal)
Pissdeads – Destruction Forever (death metal/grindcore/noise)
Red Sky at Night – Red Sky at Night (melodikus death/groove metal)
Ritual Arcana – Ritual Arcana (doom/stoner metal/rock)
Rotting Christ – Aealo (melodikus black metal/gótikus metal)
Sacri Suoni – Time to Harvest (sludge/doom metal)
Sacrificial Death – Absolute Katharsis (thrash/death metal)
Sad Whisperings – The Hermit (death/doom metal)
Sadiowitch – Black Rituals in Stereo (doom metal)
Satan Destroyer – Utter Kaos and the Eclipsed Moon (black metal)
Scarlet – Roof of the World (heavy metal/hard rock)
Scythed – Resistance (power/heavy metal)
Selbstmord – Mass Murder Elite (black metal)
Sepulchral Lamentations – Hass.Gewalt.Mord: Mord & Todschlagkommando (doom/black metal)
Shadowmass – Wastelands (thrash/speed metal)
Shamayna – Loverdose (sludge/stoner/doom metal)
Skræmsel – Sidste nat før intetheden (melodikus death/black metal)
Slowrepeat – Aqua Haze (doom/stoner metal)
Sodroth – El pacto de supay (thrash metal)
Sol Iustitiae – Karma Squad (atmoszferikus black metal)
Spiral Fracture – Grace in Decay (melodikus death metal)
Stalwart – Tempvs Edax Rervm (death/thrash metal)
Stormzone – Immortal Beloved (heavy metal/hard rock)
Strikehammer – Midnight Inferno (black/speed metal)
Sukkubys – Eternal Damnation (depresszív black metal)
SYK Project – Scents of the Past (melodikus heavy metal/hard rock)
Taurus Inferno – Fairly Phantoms (heavy metal)
Temptress – Hear (doom/heavy/stoner metal/rock)
Textures – Genotype (progresszív math metal)
Turbo’s Tribunal – Mills of Tribunal (heavy metal)
Umbría – Descenso Al Núcleo Olvidado (black metal)
Uncle Angst – Uncle Angst (groove metal/hardcore)
Vampiric Crypt – Litany of Imperial Devotion (black metal)
Vampyric Count – Bat Parade (black metal)
Vanishment – And Now We Die (heavy/thrash metal)
Varnarmur – Gravesoil and Birchblood (black metal)
Vehsa – Liturgia Primordial (post-black metal)
Verminking – Inhumane Disruption (death metal/grindcore)
Verpa – Reborn Back to Death (thrash/death metal)
Vidyut – Slice the Remorseless (death/thrash metal)
Vomit Division – Hangover Highway (black/thrash metal)
Vulgarian – Cost of a Bullet (sludge metal/crust punk)
Warwraith – Land of Damnation (death metal)
Winter Rites of the Mountain Land – ΚΥΝ-ΛΑΚ-ΑΧ (pogány black metal)

Az amerikai aggrotech/industrial black metal projekt, a Dawn of Ashes március 20-án a Metropolis Records gondozásában adja ki új albumát Anatomy of Suffering címmel. A lemezről az alábbiakban a Suicide Commando-val közös dal, a Penumbra hallgatható meg.

„Ez az első kislemez a készülő Anatomy of Suffering című albumról. A Penumbra egy erőteljes együttműködés a Suicide Commando-val. A dal a 2000-es évek elejének sötét elektro nyers intenzitását hordozza és egy erőteljes nosztalgiaérzetet válti ki, miközben kompromisszumok nélküli agresszióban forr. Ez a kiadvány adja meg az előttünk álló alaphangot, és egyben megfelelő előjátékaként szolgál az előttünk álló pusztításhoz.”

A francia post-metal / post HxC vonalas Hølls kiadta új videoklipjét Endless Night című dalához. A dal a zenekar 2025 januárjában megjelent ILL albumukról való.

„Egy egy zsigeri válasz egy elembertelenített világra – egy „megmentő erőszak”, amely megdöbbentő őszinteséggel navigál a szellemi hanyatlás és a múlt traumái között.

Semmi finomkodás, semmi illem; csak a hang, ami megtalálja az erejét a viharban. Ez a dal, ugyanúgy, mint az ILL többi dala egy individualista társadalom fojtogató súlyát vizsgálja a post-metal és a post-hardcore kísérteties keverékén keresztül.”

Kedves Olvasók! Lezárult a 2026. januári Hangpróba, egyúttal elindult a 2026. februári Hangpróba kör, ahová 5 napig érkeznek a lemezajánlók, majd a 6. napon indul a pontozás.

Nem titkolt szándékunk a Hangpróbával, hogy a digitális idők követhetetlen lemezdömpingjében némi extra figyelmet kapjon pár általunk jónak / érdekesnek gondolt kiadvány, így biztatunk mindenkit, hogy füleljen bele az ajánlatokba, hátha lesz olyan, ami betalál. Kövessétek ezt a fordulót is!

Ender címmel tette közzé új dalát az gothic/doom – dark metal vonalas Light Field Reverie. A dal soron következő második lemezükról való, melynek megjelenése 2026. második felében várható.

„Büszkén jelentjük be, hogy egy nagyon csendes 5 év után újraélesztjük az LFR-t egy vadonatúj állandó felállással. Csatlakozott hozzánk két nagyon jó barátunk, Francis Shaun Dodds basszusgitáros és Shayne Roos dobos. Első közos dalunk az Ender, ami az első kislemez a 2026-ban esedékes második albumunkról.”

Ismerős az a klasszikus párkapcsolati szituáció, amikor valaki több mint egy évtizedre eltűnik az életedből, nem válaszol az üzenetekre, aztán egyszer csak beállít, mintha mi sem történt volna? A zeneiparban ez a fajta „ghosting” nem ritka jelenség, de a visszatérés mindig kétesélyes: vagy nosztalgikus örömkönnyek hullanak, vagy kínos csend támad. A német Asaru esetében remélhetőleg az előbbi forgatókönyv valósul meg, ugyanis Frank Nordmann csapata 2012 óta nem jelentkezett új nagylemezzel. Január 23-án azonban megtört a jég – stílszerűen, hiszen a zenekar a „Northern Black Metal” címkét aggatta magára, ami egy dél-hesseni bandától földrajzilag ugyan megmosolyogtató, de zeneileg nagyon is komolyan gondolják. A Schwarzdorn Production gondozásában megjelent V.O.I.D. című albummal a srácok azt a fajta norvég iskolát követik, amit a Gorgoroth, a Dark Funeral vagy a korai Immortal tett naggyá, mindezt nyakon öntve némi németes precizitással és epikus thrashes kikacsintásokkal.

A koncepció is kellően grandiózusra sikeredett: a dalok a négy őselem (Tűz, Föld, Levegő, Víz) és azok sötétebb, elvontabb párpárjai (Háború, Vallás, Emberiség, Bukás) köré szerveződnek. Olyan ez, mintha az Avatar: Az utolsó léghajlító találkozna a mizantrópiával egy sötét pincében. A felvezető Raise the Flame már jelezte, hogy a tűz nemcsak melegít, hanem pusztít is, és a teljes lemez ezt a kettősséget hivatott bemutatni. Aki bírja a 90-es évek hangulatát, és nem zavarja, ha egy zenekar 30 év alatt mindössze három nagylemezt hoz össze (a minőség a mennyiség felett, ugyebár), annak érdemes belehallgatnia.

A gael nyelvvel való ismerkedés általában két fázisból áll: az első a csodálat, hogy milyen ősi és misztikus, a második pedig az agyvérzés közeli állapot, amikor megpróbáljuk kiolvasni a leírt szavakat. A Corkból származó ír duó, a Crá Croí (ejtsd: Craw Kree, mintha egy varjú próbálna krákogni, miközben mogyorót rágcsál) szerencsére a zenei világban nem a nyelvtörőkkel, hanem a hangulatteremtéssel operál. Nevük jelentése „szívfájdalom” vagy „a lélek gyötrelme”, ami lássuk be, egy post-punk/goth formáció esetében legalább annyira kötelező elem, mint a fekete szemceruza vagy a színpadra csempészett ködgép.

Harmadik kislemezük, a Feeding The Fear a napokban jelent meg, és tovább építi azt a borongós, szirénákkal és torzított gitárokkal teli világot, amit az előző megjelenéseikkel (Radiation Romance, Fires At Dawn) már elkezdtek alapozni. A zenekar saját magát szerényen csak „a káosz költőinek” nevezi – amiért egy irodalomtanár talán szemöldököt ráncolna, de a Joy Division, vagy a Type O Negative rajongói valószínűleg elégedetten csettintenek. A dal a bizonytalanságról, a félelemmel való szembenézésről szól, mindezt egy olyan sötét atmoszférába csomagolva, ami tökéletes aláfestés ahhoz, ha egy esős kedd este úgy döntünk, hogy világfájdalmat érzünk a kanapén.

A duó jelenleg sem tétlenkedik, hiszen gőzerővel dolgoznak a 2026-ra ígért debütáló nagylemezükön, melynek címe Tá brón orm lesz. Ez magyarra fordítva annyit tesz: „szomorúság van rajtam” (vagyis: szomorú vagyok). Ez a fajta nyelvi puritánság és érzelmi közvetlenség kifejezetten üdítő a sokszor túlgondolt koncepciók tengerében. Ha szereted a Fields Of The Nephilim epikus melankóliáját, vagy a Héroes Del Silencio drámaiságát, érdemes adni nekik egy esélyt, mielőtt a bánat végleg rátelepszik a mindennapokra.

A Behemoth közzétette Nomen Barbarvm című újabb tematikus videóját, ami legutóbbi albumukról,  a The Shit Ov God-ról való. A Dariusz Szermanowiczr rendezte apokaliptikus videó mélyen szimbolikus elemeket tartalmaz, beleértve az okkult hagyományokra való utalásokat és a vallási ikonográfia szándékos felforgatását, ami erősen összhangban áll a Behemoth művészi küldetésével.

„„Ahogy beszélek, úgy teremtek” – mondta Crowley “Do what thou wilt” (Tedd, amit akarsz) című dala – csak épp kicsit más szavakkal? Ez az ötlet lett a Nomen Barbarvm dalszövegének vezérmotívuma, amely vitathatatlanul az egyik legdallamosabb, mégis mélyen groove-vezérelt szám, amit a Behemoth valaha is készített. Mindjárt élőben is próbára tesszük a közelgő turnénkon.

Rendkívül büszkék vagyunk rá és a hozzá készült klipre is, amelyet most is a Group 13-mal együttműködve készítettünk. De már tudjátok, mit jelent ez a kombináció – megalkuvás nélküli minőség és egy olyan üzenet, művészeti vízió, amely semmivel sem nem köt kompromisszumot!” – mondta Nergal új klipjük kapcsán.

Sokan hiszik azt, hogy a black metalhoz elengedhetetlen kellék a havas fenyves, a láncing és a középkori fegyverarzenál, amivel maximum a hátát vakarja meg az ember, ha viszket a sok pózolástól. Pedig a sötétség nem csak az erdő mélyén lakozik, hanem a húgyszagú metróaluljárókban, a szürke betonfalak között és a városi lét elidegenedett magányában is. Ezt a kevésbé romantikus, de annál húsba vágóbb, modern valóságot ragadja meg a londoni Unmother zenekar, akik nem a természet lágy ölén, hanem a metropoliszok zajában keresik a megváltást – vagy inkább a pusztulást.

Második nagylemezük, a State Dependent Memory február 20-án érkezik a Fiadh Productions gondozásában, és garantáltan nem a vasárnapi természetjárók kedvenc aláfestő zenéje lesz. A Lay Down The Sun című 2021-es debütálás után a csapat most még mélyebbre ás a városi rothadásban. Itt nincsenek mitológiai lények vagy pásztori idillek, csak belső diszlokáció, szociális erózió és morális hanyatlás. A hangzás sűrű, fojtogató és konfrontatív, mint a szmog egy londoni reggelen: a hagyományos fekete fém találkozik a post-metal feszültségével és némi kísérletező zajjal.

A mikrofonnál jelentős változás történt: a vokálokért ezúttal V. (VOAK) felel, aki új kifejezésmódot – vagyis inkább új árnyalatú szürkét – visz az összképbe. A doboknál a megbízható iparos, Krzysztof Klingbein biztosítja a stabil alapokat, hogy a szerkezet ne dőljön össze a súly alatt. Külön ínyencség (vagy szentségtörés, nézőpont kérdése), hogy a banda nem riadt vissza a műfaji határok feszegetésétől sem: a lemezen helyet kapott egy Odos 55 feldolgozás is (Attiki Victoria), ami eredetileg egy görög synthwave formáció dala. Hogy ebből mit hoztak ki fekete fémbe oltva, az mindenképp megér egy hallgatást. Aki szereti, ha a zene nem elringat, hanem arcon csap a beton keménységével, az vésse be a naptárba a dátumot.