Az Atlasz Alszik május 1-jén adta ki új kislemezét Földhöz ér címmel. A tavalyi év során megjelent Lélegeztess EP megalapozta a zenekar jelenlétét a hazai underground színtéren. Az új anyag két dalt tartalmaz, amelyek hangulatban és megszólalásban is eltérnek egymástól, mégis hasonló belső feszültségre épülnek.

A címadó ‘Földhöz ér‘ egy atmoszférikus gitárokkal építkező és lendületes refrénnel magával sodró dal, amely a teremtéstörténet motívumain keresztül az emberi vágy és kísértés kérdéseit járja körül. A ‘Nem akartam’ ezzel szemben egy visszafogott, akusztikus hangszerelésű szám, amely személyesebb hangon szólal meg, és sokkal inkább befelé figyel. A két dal közötti kontraszt nagyon jól mutatja azokat a végpontokat, amelyek között a zenekar eddig is mozgott: feszültség és csend, zaj és visszahúzódás.

A tavalyi EP megjelenése óta a zenekar két taggal bővült: Hain Réka (basszusgitár) és Gergó Dávid (dob) csatlakoztak. Május 9-én élőben is bemutatkoznak ebben a felállásban az Instant-Fogas komplexum színpadán a DARKNESS ENDS – Post / Prog / Psych-Rock fesztiválon a So What, a Bábszínház és a Flowʍolꓞ társaságában.

Jegyek:

https://www.tixa.hu/darkness-ends-fest-or-atlasz-alszik-babszinhaz-flowol-so-what-20260509

A nyugati civilizáció termékeny bölcsője, a Földközi-tenger aranykora, valamint az élet, a halál és az istenek misztikuma elevenedik meg a Verzauber legújabb, Dire Garden of the Ages című alkotásán. Az egyszemélyes (a zeneszerzésért és minden hangszerért a P. művésznéven alkotó zenész felel) projekt második nagylemeze május 29-én ölt testet CD-n, valamint egy limitált példányszámú kazetta formájában.

A tizenegy dalt – köztük a lemezt zeneileg tagoló, négyrészes Thermae ambient-ciklust – felsorakoztató korong a romantika lencséjén keresztül tekint vissza az ókorba. A kiadvány tulajdonképpen egy óda Gaiához, megénekelve a természet gyógyító vizeit, pusztító tüzeit és azt a zsigeri, földi esszenciát, amely az emberiséget ehhez a világhoz köti. Ezt a gazdag, történelmi és mitológiai utazást vizuálisan is lenyűgöző formába öntötték: az evokatív borítókép Mitchell Nolte munkáját dicséri. A nagylemezt felvezető első tételhez, az Etruscan Blossom Sanctuary című szerzeményhez egy hivatalos videó is készült, amely rövidesen a közönség számára is megtekinthető lesz.

Next To Die címmel jelent meg a Six Feet Under tizenötödik stúdióalbuma, amiről Mister Blood And Guts dalához friss videó is készült. Erről Jack Owen, a banda gitárosa a következőket mondta:

„Amikor fiatal voltam, a helyi tévéállomásokon mindig volt egy műsor, amelyben egy hátborzongató műsorvezető giccses kultfilmeket vetített, jelmezbe öltözött, és érdekességeket mesélt a filmekről. Ez a hagyomány ma is folytatódik egy műsorban, amelyet a legijesztőbb műsorvezető, Svengoolie vezet. A Mister Blood And Guts egy olyan filmről szól, amelyet ilyen műsorokban láthatnánk, bár a cselekménye sokkal erőszakosabb. A gonosz egy feketébe öltözött, köpenyes fantom, cilinderrel a fején, aki gyanútlan mozi nézőkre támad, és vérrel áztatja a folyosókat, a székeket pedig fejekkel tölti meg! Ez is egy olyan dal, amelynek a zenéjét akkor írtam, amikor a szöveg már néhány napja a fejemben járt.”

A Next to Die lényegiben két különálló részre oszlik. Jack Owen elárulta, hogy az album egyik felén gyors tempójú death metal hallható, míg a másik fele visszatér a Six Feet Under korai anyagainak groovosabb tempójához:

„Chris a tempóra helyezte a hangsúlyt, így én az SFU korai klasszikusainak ütemeit követve írtam egy ízléses, groove-os zenét. A dalszövegek mindegyikét Chris írta.”

„Nem szoktuk megbeszélni a szövegek témáit. Mindannyian egyszerűen azt írjuk, amit érdekesnek találunk.” – tette hozzá Chris Barnes.

Új dalának videójával jelentkezett az energikus modern rock/metalban utazó miskolci Here We Are. Alszik a fény című szerzeményük egyben készülő lemezük előzetese is.

„Megjelent az Alszik a fény a közelgő nagylemezünkről! A dal egy sötétebb belső állapotba visz, ahol az önvívódás és a bizonytalanság uralkodik. Nyomasztó mikor az ember saját gondolatai között reked, de idővel lassan kirajzolódik a remény és a továbblépés lehetősége. Nektek hogy tetszik?

Az SLA shopjában pedig már elérhető a dalhoz készült ruha kollekció is!”

Március végén jelent meg a gyöngyösi thrahs veterán Beyond legújabb albuma A rendszer álarca címmel. Erről Nem fogom mondani hogy gazdag lettem című daluk kapott friss videót.

„Thrasherek, figyelem! Ha a véretekben is torzított gitár folyik, és hiányoltátok a valódi, kíméletlen thrash energiát, akkor ez egy ökölcsapás az arcba. Visszahoztuk azt a nyers erőt, amit imádtok. Nincs több sallang, csak az erő és a düh!

Támogasd a hazai metalt egy kattintással, és tekerd fel a hangerőt a maximumra! A szomszédaidtól elnézést kérünk már most. Itt a teljes pusztítás.”

A GrundRecords gondozásában március 20-án megjelent 13 dalos A rendszer álarca egy nyers, dühös, kíméletlen társadalomkritika. A lemez dalai az elszegényedésről, a „hazugsággyárakról”, a rendszer széthullásáról és a felemelkedés vágyáról szólnak, érintve a generációváltást is – a pofonokon nevelkedett nemzedékek és a monitorok világában felnövő fiatalok között. Nem ígér gazdagságot vagy könnyű utat, hanem a falak ledöntését és az élet tiszta, zajos megélését a kontrollált társadalommal szemben. 

„Ez a lemez kíméletlen társadalomkritika, amely a rendszerből való kitörést, a mókuskerék poklát, a digitális elszigeteltséget és a politikai hazugságokat támadja meg brutális őszinteséggel.” – mondják az anyagról.

A Túloldal egy Debreceni modern, energikus rock / metal zenekar, akik a napokban Ha fékezünk címmel mutatták be új daluk videóját. A dalról fontemberük, Bikfalvi Balázs a következőket osztotta meg:

„Ez a dal akusztikus gitáron született. Szerzési körülménye egyébként az, hogy túlságosan rá tudok pörögni a zenei és zenekari dolgokra, sokszor csak ülök egy jegyzettömb felett, és ontom ki magamból az ötleteimet, albumkoncepciót, dalötleteket, dalszövegrészleteket, közösségi médiával kapcsolatos terveket, bármit, ami előre lendítheti a zenei utamat. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy nem tudok ezzel leállni, mert úgy éreztem, hogy ha lefékezek, akkor minden szét fog körülöttem esni – akkoriban éppen kezdtek felgyorsulni a dolgok előző zenekarom körül. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy én is a rohanó világ csapdájába estem, az örök versenyfutás monotonitásába. Egy versenypályán, amin azért körözünk egyre gyorsabban, hogy leelőzzük saját magunkat és azért, hogy lépést tudjunk tartani a körülöttünk zajló eseményekkel. Ezt az érzést megragadtam, hogy megzenésítsem, mielőtt elillan – és mivel ekkor éppen egy akusztikus koncertre készültem, ez a dal akusztikus gitáron született meg. A dal további érdekessége, hogy a dobtémát jóbarátunk, Menyhárt Zalán (Hatred Solution) készítette, aki a Túloldal első (2016-2020-as) időszakának legutolsó koncertjén is kisegített minket a dobok mögött; ráadásul a Rémálombazár projektem java részében is Ő alkotta meg a dobtémákat.”

A zenekar bő egy hónapja mutatta be Hol a Mennyem? című dalát, ami egy új fejezetük kezdetét is jelenti. Erről Bikfalvi Balázs a következőket mondta:

„A Hol a Mennyem? volt az egyik első elkészült dalunk, ami azóta is rengeteget fejlődött, mivel mindenki hozzátett valamit a saját zeneiségéből, aki tagja volt a zenekarnak az elmúlt tíz év során. Így ez a felvétel nemcsak az új fejezetünk hírnöke, de egyben a Túloldal múltjának öröksége is. Úgy gondolom, hogy ez a dal MOST lett igazán kész, ebben a formájában és hangzásában, úgyhogy már egyáltalán nem bánom, hogy ilyen sokat kellett várnunk arra, hogy stúdióba vonuljunk vele.

A dal egyébként egy fiatal srác vívódásairól szól 2016-ból, ő az, aki nem tud megbékélni a gondolattal, hogy egyszer mindennek vége. Aki minél többet szeretne igazán élni azelőtt, hogy ahhoz a bizonyos válaszúthoz érkezne, és aki fél attól, hogy talán sosem fogja elérni a kitűzött céljait, beteljesíteni álmait. Egy olyan vívódásról, ami állandóan körülvett már akkoriban is. Egy egyszerű kérdés: „Vajon helyes úton járok?” Az a helyzet, hogy hiába telt el tíz év e gondolatmenet óta, ma is pont ugyanannyira aktuális és önazonos.”

A kilencvenes évek végi észak-amerikai feketefém nyers, mégis kísérteties hangzásvilágát viszi tovább a kanadai Nocturnal Departure. A 2022-es Clandestine Theurgy albumukkal a nemzetközi undergroundban már komoly figyelmet követelő formáció harmadik, Spiritual Cessation című nagylemeze május 8-án érkezik a Hells Headbangers gondozásában, hagyományosan CD-n, kazettán és bakelitlemezen. A friss anyag egyben fontos mérföldkő is a zenekar életében, hiszen ez az első felvételük, amelyen már a két új tag, Folterer gitáros és Hexzul dobos is bemutatkozik. Az ő érkezésükkel a csapat játéka határozottan intenzívebbé, precízebbé és mélyebbé vált.

Zeneszerzési szempontból az eddigi legfókuszáltabb, legdinamikusabb és legváltozatosabb riffekkel operáló anyagukat tették le az asztalra, ám a folyékony ritmusváltások és az új területek felfedezése ellenére a gyökerek továbbra is a büszke, ősi black metalban kapaszkodnak. A zord, vészjósló atmoszférájú (melyről az egyik kiemelkedő tétel, a Deathcraft Majesty is árulkodik) korong vizuális megjelenéséért, a hangulathoz tökéletesen passzoló borítóért a Greallach Arts felelt. A friss dalokat a közönség a májusi megjelenés környékén élőben is megtapasztalhatja, a brigád ugyanis a szintén kanadai Spectral Wound és Nächtlich társaságában indul turnéra.

Olaszország fővárosában alakult 2025-ben az In Vespro, soraiban a Svart Vinter, a Veil of Conspiracy és a Handful of Hate egykori, illetve jelenlegi tagjaival. A római székhelyű kvartett első teljes nagylemeze Where Silence Used To Sleep címmel, június 19-én lát napvilágot a Meuse Music Records kiadásában, egy hatpaneles digipack CD formátumban.

A formáció hangzásvilága mélyen a kilencvenes évek eleji doom/death hagyományokban gyökerezik, kifejezetten a korai Katatonia (leginkább a Brave Murder Day éra) és az Anathema melankolikus, befelé forduló atmoszféráját megidézve. Zeneileg egy hipnotikus, lassú tempókból és ciklikus riffekből építkező, katarzis nélküli utazást kínálnak, ahol az ének kizárólag embertelen hörgések és károgások formájában van jelen, teljesen mellőzve a dallamos feloldozást. A lemez koncepcionálisan nem egy klasszikus történetet mesél el, sokkal inkább egy felfüggesztett dimenziót, egy olyan érzelmi állapotot fest meg, ahol az idő, az identitás és a memória lassan feloldódik. Az üresség és a referenciapontok elvesztésének érzését hamu, elhalványuló fények és óceánok minimalista, álomszerű képeivel közvetítik.

A Luca Gagnoni (ének, gitárok), Emanuela Marino (ritmusgitár), Daniele Mielert (basszusgitár) és Diego Tasciotti (dob) felállású zenekar bemutatkozó anyagának keverését és maszterizálását maga a frontember végezte a Mørknatt Stúdióban. A kiadvány komor arculatához a legendás Christophe Szpajdel is hozzájárult a logó megalkotásával, tökéletessé téve az old-school összképet.

Kedves Olvasók! Lezárult a 2026. áprilisi Hangpróba, egyúttal elindult a 2026. májusi Hangpróba kör, ahová 5 napig érkeznek a lemezajánlók, majd a 6. napon indul a pontozás.

Nem titkolt szándékunk a Hangpróbával, hogy a digitális idők követhetetlen lemezdömpingjében némi extra figyelmet kapjon pár általunk jónak / érdekesnek gondolt kiadvány, így biztatunk mindenkit, hogy füleljen bele az ajánlatokba, hátha lesz olyan, ami betalál. Kövessétek ezt a fordulót is!