Július 17-én a Roadrunner Records kiadásban fog megjelenni a Motionless in White új albuma, a Decades. A 12+2 bonusz dalt tartalmaző lemezen olyan vendégek szerepelnek, mint Skylar Grey, Anthony Martinez, valamint Corey Taylor, a Slipknot énekese. Az alábbiakban a vele készített Playing God című daluk szöveges videója nézhető meg.

„A dal a mérgező internetes kultúráról, illetve azokról szól, akik ezt táplálják. Az internet egyre csak rosszabbá és rosszabbá vált, így jelenleg ott tartunk, hogy az emberek immáron nem is látnak mást, csakis negatívumokat, gyűlöletet és hazugságokat. Mindez rendkívül frusztráló, hiszen én mindig is azt hittem, hogy a közösségi média képes lesz összekötni az embereket – de valójában csak elválasztja őket egymástól.” – mondta Chris Motionless, a banda frontembere.

A lemezről korábban önálló singleként bemutatott Afraid of the Dark videója itt nézhető meg.

Motionless in White – Decades
(Roadrunner Records)

1. Decades
2. log_in//crash_out
3. R.I.P. (feat. Skylar Grey)
4. Fight Like Hell
5. Playing God (feat. Corey Taylor)
6. All That I’ve Ever Known
7. Blood Rave (feat. Anthony Martinez)
8. Love At First Bite
9. Count Back From Zero
10. Blood Pact
11. Afraid Of The Dark
12. Sunglasses At Night
13. Hollywood (bonus track)
14. Fight Like Hell (feat. Outlier) (bonus track)

A chicagói sludge/doom/thrash metal banda, a Lair of the Minotaur legutóbb 2010-ben (Evil Power) adott ki lemezt. A hosszas várakozásnak azonban vége, hiszen május 1-én I Hail I című új nagylemezükkel tértek vissza.

„Az I Hail I dalainak határozottan komor és gonosz hangulata van. 10 gyilkos riffelésű dal, 30 percben amik lehető legnagyobbat ütnek, és arra készteti a hallgatót, hogy a jelenlegi ocsmányságot maximális hangerőn hallgassák.” – mondta a lemezről Steven Rathbone énekes/gitáros/szintis.

Egy igazán ütős, robbanékony dallal jelentkezett a denveri modern deathcore / metalcore zenekar, a Mind Incision. Y.W.A.War című új dalukban, amelyhez videó is tartozik, egy olyan témát dolgoz fel, amiről manapság mindenkinek van véleménye. Jason Neil énekes így foglalta össze a történetet:

„A Y.W.A.War egy személyes hatalmi harcként indult – köztem és egy olyan személy között, akivel korábban közeli kapcsolatban álltam. De ahogy kidolgoztuk ennek a videósorozatnak a koncepcióját, az valami nagyobbá fejlődött: egy harc a vezetésért egy mesterséges intelligenciával háborúzó világban.

A videó azt vizsgálja, mi történik, miután a gépek elpusztítják a lakosság nagy részét saját nukleáris fegyvereinkkel. A túlélésről szól, és ami még fontosabb, arról, hogy kit választanak az emberek követni, amikor minden összeomlik. Ami ezt súlyosbítja, az az, hogy mennyire közel áll a valósághoz. Már most is látjuk, hogy a mesterséges intelligencia rendszerei olyan módon viselkednek, ami kérdéseket vet fel – ezért tovább vittük ezt az elképzelést. A mi történetünkben talán 8-10 évnyire vagyunk ettől a fordulóponttól. Ha a történelem bármit is megmutatott nekünk, az az, hogy a fikciónak van módja valósággá válni.

Ez egy háromrészes rövidfilm-sorozat első fejezete, amihez a Y.W.A.War adja meg az alaphangot . A következő a Silence, amelyben Zoë Marie Federoff, a Catalyst Crime sztárja szerepel, és 2026. október 1-jén jelenik meg.

Élvezd a káoszt. Találkozunk a gödörben.”

Nyolc évnyi hallgatás után új lemezével tért vissza a phoenixi (Arizona) death metal csapat, a Lago. A banda Vigil című harmadik albumán a disszonáns és a modern death metal súlyát mutatja be, miközben sűrű, fojtogató és a komor atmoszférájukat sebészileg élesebb, büntetőbb területre emelik.

„Az előző albumunk megjelenése óta sok minden történt a zenekarral. Elkezdtük írni a folytatást, de a dolgok elég gyorsan kisiklottak. A COVID leállította a világot, az előző kiadónk kilépett, az előző dobosunk az ország másik felébe költözött, házasságok, gyereke… tudjátok, berobbant a hétköznapi normális élet, így kicsit pihentettük a zenekart. Mindezen változások ellenére elvetettük az általunk megírt albumot, és úgy éreztük, a legjobb, ha újrakezdjük.”

„A dalszerzés 2023-ban kezdődött újra, és a következő két évet a Vigil című album hangszerelésével, próbáival, demókkal, majd a végleges felvételével töltöttük. Ez az első alkalom, hogy a teljes produkciót mi magunk intéztük, ami sokkal nagyobb kontrollt adott nekünk a végeredmény felett. Végső soron ez valami olyasmi, amire rendkívül büszkék vagyunk, mind a produkció, mind a zene minősége szempontjából. Ez a hét dalból álló kiadvány sötét, komor és sivár, és megmutatja, hogyan tesszük meg a következő lépéseket a zenekari hangzásunk fejlesztése felé.”

A Vigil május 8-án jelent meg az Everlasting Spew Records gondozásában CD-n, kazettán és digitálisan, a bakelit kiadás pedig 2026 őszére várható. A teljes album az alábbiakban hallgatható végig.

Tizenegy évnyi hányattatás, tagcserék és jogi útvesztők után június 5-én végre testet ölt a san franciscói Sleepbomb eddigi legfontosabb vállalkozása. A Songs in the Key of Conan nem csupán egy újabb metal album, hanem John Milius 1983-as kultuszfilmjének, a Conan, a barbárnak a teljes, alternatív filmzenéje. A kiadásért a Faith No More basszusgitárosa, Billy Gould által vezetett Koolarrow Records felel, ami már önmagában is garancia a nívós, megszokottól eltérő zenei megközelítésre.

A formáció korábban olyan némafilmes klasszikusokhoz nyúlt hozzá, mint a Dr. Caligari vagy az Az élőhalottak éjszakája, ám a barbár harcos története hozta el számukra a végső kiteljesedést. Zeneileg a Sleepbomb a kísérleti drone és a málházós doom metal alapjait keveri shoegaze textúrákkal és éteri énekdallamokkal. Olyan hatások gyúródnak össze a tizenhat tételben, mint a Sunn O))) monumentális súlya, az Ulver kísérletező kedve vagy a Neurosis elemi ereje. A felvételek az Earhammer stúdióban zajlottak Greg Wilkinson produceri felügyelete mellett, ahol a fix tagság – Charles Hernandez, Robert Johnson és Tim Gotch – kiegészült a fúvósokon játszó Matt Pankuch-hal és a már távozott, de a lemezen még hallható Claire Hamard énekesnővel.

A dalok, mint a már mozgóképpel is tesztelhető Forged in Steel vagy a Blood on the Snow, hűen követik a film ívét a havas pusztaságoktól a fájdalom kerekén át a kígyótemplom lángjaiig. A korong egy olyan korszakba repít vissza, ahol a kard és a mágia világa még nem steril CGI-orgia, hanem sűrű, vérszagú és kompromisszummentes valóság volt. Aki kíváncsi rá, hogyan szólna Schwarzenegger ikonikus menetelése, ha azt a Black Sabbath és a Godspeed You! Black Emperor közösen értelmezné újra, az a júniusi megjelenéssel megkapja a választ.

Tizenkét éve jött létre Oslóban az Urkraft, ám az alapító, Andreas Wærholm nem az a kapkodó típus: eddigi pályafutása során mindössze két nagylemezt engedett a felszínre. A 2020-as debütálás és a három évvel ezelőtti Lyset Skinner Best I Mørket után június 5-én érkezik a projekt eddigi legambiciózusabb vállalkozása, a Naturens Skrik. Wærholm tudatosan kerüli a modern kor kényszeres online jelenlétét, hívője annak a régi iskolás elvnek, miszerint a valódi atmoszférához csendre és árnyékokra van szükség. Ez a fajta háttérbe vonulás biztosítja, hogy az új anyag ne csupán egy legyen a heti megjelenések tengerében, hanem egy sűrű, kreatív energiáktól feszülő kinyilatkoztatás.

A Naturens Skrik (a természet sikolya) zeneileg a progresszív black metal hideg, számító méltóságával operál. Az anyagban a korai Arcturus és az Ulver avíttasabb eleganciája találkozik a Dødheimsgard vagy az Oranssi Pazuzu pszichedelikus és modern disszonanciájával.

Bár a finn Enemies Everywhere csupán 2022 óta koptatja az északi klubok deszkáit, aktivitásukra nem lehet panasz: a szeptemberi Endless Discord EP után máris a Nummirock és a Tuska fesztiválok környékén találták magukat. A tavaly érkezett új vokalista, Sasu Mikkola csatlakozása óta a csapat érezhetően emelte a tétet, amit a most bemutatott Atonement című kislemez is bizonyít. A Ranka Kustannus gondozásában megjelent tétel a zenekar ígérete szerint a modern metalcore és a sötétebb deathcore házasságából született, egyfajta előhírnökeként az őszre tervezett első nagylemeznek.

A dal érdekessége, hogy a kreatív folyamat gyeplőjét ezúttal átengedték producerüknek, Atte kezei közé, aki a szövegektől a hangszerelésig komplett víziót vázolt fel a bandának. A végeredményben Otso gitáros a saját bevallása szerint elméje legsötétebb zugaiba nyúlt le inspirációért, ami a death metalos riffelésben és a monumentális, szinte már a Lorna Shore-t idéző zenekari kíséretekben öltött testet. A blast beat-ekkel és kórusokkal megtámogatott „vezeklés” jól mutatja, hogy a srácok nem elégednek meg a biztonsági játékkal: a dal egyszerre próbál eleget tenni a modern hangzás követelményeinek és a régisulis brutalitásnak.

Ausztrália legelszigeteltebb városából, Perth mélyéről jelentkezik újra a Woewarden, hogy június 12-én a Dusktone kiadó segítségével szabadjára engedje negyedik nagylemezét. A The Roots Of My Neglect címmel érkező anyag szerves folytatása a 2023-as, még a bezártság lélektanát vizsgáló In The Art Of My Caged Existence albumnak, ám ezúttal a hangsúly a romokon való továbblépésre és az elhanyagoltság okozta belső rothadásra kerül. A korábban Cancer néven futó formáció az évek alatt felhalmozott terheket és traumákat öntötte tíz tételbe, amelyek minden korábbinál nyersebben és zsigeriebben szólalnak meg.

A zenei alapokat továbbra is a depresszív black metal melankóliája adja, ahol a Psychonaut 4 és a Silencer tébolya találkozik az Insomnium dallamvilágával. A zenekar azonban ezúttal bátrabban nyúlt a kilencvenes évek skandináv legendáinak, így az Emperor vagy a Dissection dühödt és kíméletlen riffeléséhez is. Ez a kettősség teszi lehetővé, hogy a dalok a legsúlyosabb, kásás darálásokból pillanatok alatt váltsanak át keserédes akusztikus passzusokba vagy kísérteties dúdolásba. Az énektémák skálája a mániákus vonyítástól a torokéneken át a fájdalmas üvöltésekig terjed, hűen tükrözve azt az állapotot, amikor a reményt végleg felváltja az abszolút üresség.

A nashville-i Saidan nem éppen a tipikus déli muzsikák nagykövete: a duó a vizuális esztétikát a japán visual kei világából meríti, zeneileg pedig azt a fajta sebes, dallamos black metalt míveli, amivel a kiadótárs Moonlight Sorcery is nevet szerzett magának. Június 19-én az Avantgarde Music gondozásában érkezik negyedik nagylemezük, a Fangdriller: Scars Beneath Memories Wrist, amely egyben új fejezetet nyit a zenekar kiadványait összekötő narratívában. A koncepció középpontjában ezúttal egy Junko nevű hallgató áll, aki az elszigeteltség és a depresszió elől egy titokzatos szekta, az Ethereal Blood karjaiba menekül, nem sejtve, hogy sebezhetősége tökéletes áldozattá teszi.

A Splatterpvnk (minden hangszer) és Hundosai (dobok) alkotta formáció friss anyaga tíz tételben bontja ki ezt a tragikus történetet, a borítóért pedig ismét a japán vizuális művész, Seiyak17 felelt. A hangzásvilág a korábbiaknál is csiszoltabb, amiről a már közzétett Kara No Bara videója alapján bárki meggyőződhet: a fagyos riffek és a fülbemászó melódiák aránya patikamérlegen lett kiszámítva. A gyűjtők számára igazi csemege a megjelenés, hiszen az Avantgarde Music több limitált vinyl-változatot is piacra dob, köztük az „Onyx” és a „Crimson Flood” variánsokat, de a kazetta és a digipak CD mellett egy exkluzív, Bandcamp-en elérhető csomaggal is készülnek a legelszántabb „vérfüggők” számára.