A fiktív mitológia, vagy az átláthatatlan okkultizmus helyett a brandenburgi HKSPK triója egy sokkal földhözragadtabb úton indult el black metal muzsikájával: a mindennapi valóságot nem rejtik álarcok mögé, hanem addig torzítják és fokozzák, amíg az maradéktalanul rá nem simul a zenéjük sötét tónusaira. Ez a nyers, őszinte megközelítés köszön vissza a szeptember 11-én érkező, Heimkehr címre keresztelt második nagylemezükön is.

A Jim (ének, szólógitár), Leon (ritmusgitár) és Arne (dob) alkotta formáció a szerzői kiadásban megjelenő, mindössze 25 perces anyagon egy kifejezetten tömény zenei esszenciát kínál. A fekete fém hideg atmoszférája és a death metal fizikai súlya néhol doomosan belassuló, máshol pedig punkos agresszióval átitatott elemekkel keveredik. A srácok a függetlenséget is komolyan gondolták: a felvételek és az utómunkálatok teljes egészében a saját bázisukon, a Room13 falai között zajlottak. Mivel a digitális terjesztés mellett csupán egy ötven darabos, limitált CD-s fizikai verziót dobnak piacra a Bandcamp felületén, a gyűjtőknek résen kell lenniük.

HKSPK – Heimkehr

(Szerzői kiadás)

Prelude
Torture
White Secretions II
Sonnenjäger
Kill The Weak
Rot In Despair
Rain In The Face
Heimkehr

Az őszi szezon felé haladva a nyári fesztiválok felszabadult pörgését menetrendszerűen váltja fel a befelé fordulós, melankolikusabb lemezek dömpingje. Október 16-án épp egy ilyen, a borongósabb napokhoz passzoló anyagot hoz el nekünk a német Coal & Crayon, akik a Teilchensturm kiadó gondozásában dobják piacra a saját magukról elnevezett negyedik nagylemezüket.

A Rügen szigetéről származó, lassan két évtizede aktív formáció most először próbálkozik meg egy élesen kettéosztott zenei koncepcióval. A kiadvány „Coal” felvonása a srácok sötétebb, agresszíven riffelős arcát domborítja ki, míg a „Crayon” részleg a törékenyebb, atmoszférikus kalandozásoknak enged teret. Ehhez a kettősséghez egy frissen bejáratott ritmusszekció is asszisztál, ugyanis Mathias Ruck dobos és Steffen Wolter basszusgitáros nemrég csatlakozott a stábhoz.

Az elsőként közzétett Ember című dal és klip egy kifejezetten dallamosabb, visszafogottabb darab, amely egy szülő aggodalmait és reményeit feszegeti a felgyorsult világgal kapcsolatban. A produkció kifejezetten a The Ocean, a Katatonia vagy éppen az Opeth rajongóinak lett címkézve.

Coal & Crayon – Coal & Crayon
(Teilchensturm)

Ashore In Fragments
Impending
Grace Of Collapse
Ember
The Great Misgive
Reflection Divide
A Light Of Autumn
Torn & Frail
Rite of Devotion
Still

A hetet összegző listánkkal hívjuk fel a figyelmeteket az újonnan megjelent albumokra. Az elmúlt hét napban a következőket rendeztük ábécésorrendbe nektek:

A Life Less Alive – STASIS NO MORE (death metal)
Abyssal Rift – Relics of Great Ash (death metal)
Archetype – Silo (progresszív metal)
Ashes of Acheron – Home (melodikus death metal/metalcore)
Barbarism – Predetermined Extinction (brutális death metal)
Bjes – Propastí (post-black metal)
Bloodgargling – Mørk (black metal)
Bloody Cumshot – Libidinosis (melodikus death metal)
Bunuhdiri – Neuromechanical Shrine (brutális death metal)
Burial Ruthless – Held by Evil (death metal)
Climactic – The Crucible Beckons (death/thrash metal)
Coma Control – Shed the Sleep (progresszív death metal)
Coyote Man – Prosthetic Memories (progresszív metal)
Crypta Abyssi – Causalitas Abyssi (nyers black metal/dungeon synth)
Crypted Hate – Moral Onslaught (death metal)
Deathkult Dominion – Scorched Earth Harvest (death/black metal)
Destroy My Brains – Wilt (sludge/doom metal)
Dregvant – Sacred Desolation (black/death metal)
Dust Inculcate – Vespers (nyers atmoszferikus black metal)
Exiled from Life – Eternal Anguish (depresszív black metal)
Eyes of Yelöugh – Good Omens (post-metal)
Face Down Hero – The Ecstasy of Cold (thrash metal)
Gleichmacher – Exil (black metal)
Glory of Kings – Roots of the Past (progresszív/power metal)
Hallucigenia – Voces en el monte (melodikus doom/death metal)
Hemomancy – Mystical Salvation (black metal)
Hungry Wölf – Low Motivation (black/thrash metal/punk)
Ihloosuhree – Slaven der ontbinding (experimental black metal)
Illusion of One – Illusion of One (progresszív metal/deathcore)
Imperiosus – Grip Your Steel (thrash/heavy metal)
Impulse Deception – Pierced in Territorial Demise (brutális death metal)
Invocation Ritual – Altered Reality (death metal)
Ironflame – Worlds to Conquer (heavy/power metal)
Ka’ai – Where Ancient Gods Reign (melodikus death metal)
Kholstomer – Elegy (black metal)
Lalu – A Mythmaker’s Demise (progresszív metal)
Les Chatons – Miaou Métal (thrash/heavy metal)
Lesions – Excruciating Existence (slam/brutális death metal)
Maidenhead – Maximum Clonage (thrash/death metal)
Marilyn Manson – One Assassination Under God – Chapter 2 (alternatív/industrial rock)
Mean Green – Castle (stoner/doom metal)
Megascavenger – Toxic Noxious Undeath (death metal)
Metalminator – Night of the Exterminator (speed metal)
Mortal Nihilism – Empty (black metal)
Mourning Star – Miserere (epikus doom metal)
Nerzuk – …of Creation and Destruction (groove/thrash metal)
Observers – The Emerald (atmoszferikus doom/progresszív metal)
Occult Master – Occult Master (doom metal/hard rock)
Only Echoes – Born Adrift (sludge/post-metal)
Opus Magnum – Tămen (power metal)
Raunchy – Prisoner (melodikus groove metal/metalcore/alternatív rock)
ROG – Надсъзнание (black metal)
Sanctifier – Hazred (death metal)
Shadowmare – Transfiguration (melodikus death/thrash metal)
Show n Tell – Eyes of Evil (heavy metal)
Silence Before the Storm – The Road to Oblivion (groove metal/metalcore)
Smash ‘Em Up – Ashes to Empires (melodikus thrash metal)
Smerdead – Ночь всех святых (melodikus death metal)
Soulgrind – Ad Pulchram Mortem (gótikus/black metal)
Soulrazer – Noxious Creation (death/black metal)
Spectroz – Basado en hechos reales (heavy/thrash metal)
Suffocate the Skies – Obsidian Shores (szimfonikus/melodikus death metal)
The Absolution Sequence – Dread Cycle (technikás groove/death metal)
Thorns of Ruins – Stellar Reverence (black metal)
To the Teeth – To the Teeth (melodikus death metal/metalcore)
Valdrague – Par la houle et par les vents (black metal/folk)
Van666 – The Tyranny of Faith (death metal)
Vatikan – Flammentage (black metal)
Verhinderer – Isolation (black metal)
Warforged – The Grove | Almanac (progresszív/blackened death metal)
Warmetal Mysticism – Broken Down (black/death metal)
Wizards of Hazards – Point of No Return (heavy/doom metal)
You Will Die – Written in Blood (melodikus death metal/metalcore)
Zero End – Power Stays in the Shadows (heavy/thrash metal)

Az underground kohó izzik augusztusban is, és gurulnak ki belőle a sötétnél is sötétebb korongok. Keressetek rá a szimpatikus nevekre–címekre, hátha kincsre bukkantok!

10,000 Years – Esox Lucifer (stoner metal)
Abgeschiedenheit – Transcending the Illusion of a False God – Atoned (black metal/dark ambient)
Allegiance Reign – Sake Battle (power metal)
Alyssa Blak – Screaming Out of My Eyes (depresszív black metal)
Aphonic Threnody – Grace My Heart (funeral doom/death metal)
As Thou Wilt – Beyond Grief (black metal)
Aspen Sanctum – To Withhold the Need to Conquer (atmoszferikus black metal)
Beyond Defiance – Utopia (melodikus death/groove metal)
BrainBath – HeadHunted (death metal)
Carnal Dust – Destroyer of Souls (thrash/groove metal)
CasketSnack – The Gizzard King (brutális death metal/deathcore)
Cephalgia – Dancing Souls (slam/brutális death metal)
Cheap Pipe – Black Neon (sludge metal)
Corrosión – Perversión y realidad (death/groove/thrash metal)
Cutted – Filthy.Motherfucker.Jesus (death/thrash metal)
Damnation – Reign of the Undead (death metal)
Dark Plague – Masquerade (black metal)
Deceased – Last Stand (crossover/thrash metal)
Deprive – The Archaic Summoning (death/doom metal)
Devilgoat – This Place Withers and Dies (nyers black metal/punk)
Die Entweihung – Worldwide Terror (blackened heavy metal)
Dragger – Taken Form (progresszív sludge metal)
Dying Out – Total Extinction of Christendom (death metal)
Dymna Lotva – Vyraj (post-black/doom metal)
E’ak – Aged Comforts (black metal)
Execrator – Cultos de muerte (death metal)
F.A.M. – Pleasure of Torture (death metal/grindcore)
Famous Strangers – Famous Strangers (alternatív/progresszív/heavy metal)
Flesh Ophanim – Where Rabbits Die (atmoszferikus black metal)
Force Fed Farm Animals – E.xplode Y.our E.nemies (death metal/grindcore)
Graf – Call of the Blood (black metal)
Gravplåga – Veneration of Chaos (black metal)
Haast – Dreams of Home (stoner/doom metal)
Hanternoz – A hed an noz, a noz, a noz (folk/black metal)
Hell Wehrwolf – A Tale of Magic, Bloodshed & Necromancy (nyers black metal)
Hibria – On the Shortness of Life (power/speed metal)
Huiro – Huiro (progresszív/sludge metal)
Hulder – Verbolgen (black metal)
Human Violence – Mutual Assured Destruction (death metal)
Hymwygg – Nether Caverns of Lechery (nyers black metal/ambient)
Ignotum Sanctuarii – Ossuary of the Bound Souls (nyers black metal)
Ilium – Scythe Ballet (power metal)
Ill Geared – To Dust (doom/groove metal)
In Dying Times – Soothing Lullabies (metalcore/melodikus thrash/death metal)
Ishkur – Forsaken Voices Scream Louder (death metal)
Kaza Buldu – Ментальный террор (black/thrash metal/punk)
Kuiskaus Menneistä… – Kuiskaus menneistä… (atmoszferikus black metal)
Labor of the Negative – The Triumph of Time and the Disillusioned (avantgárd black metal)
Lammoth – Onward (atmoszferikus black metal/shoegaze/electronic)
Madred – Running Out of Problems (thrash metal)
Maȟpíya Lúta – Wówalitake (black metal)
Mercürio – Punto de fusión (heavy metal)
Miscreation – Miscreation (death metal)
Moonstone – Tales From Nothingness (black metal)
Morrowinter – The Endless Dream (heavy metal)
Mythos – Aberration (progresszív death metal)
NachtAltar – Altar Der Nacht (black metal)
Nero – Iter Umbrae (melodikus/progresszív death metal)
New Sūn – Hanged’s Fate (groove/death metal)
Northern Oak – Reforged (progresszív folk metal)
Nyhylys – Le Mal du Siècle (black metal)
Orias – From the Ashes (black/thrash/death metal)
Papangu – Celestial (avantgárd/progresszív rock/sludge metal)
Pull the Strings – Griefbloom (nyers black metal)
Qarqarot – When Will Dawn Break at Last? (progresszív doom metal)
Rakta Tṛtīya Netra – Through the Veil of Maya (nyers atmoszferikus black metal/ambient)
Randy Vagner – Hellish Vengeance (melodikus death/black metal)
Retained Surgical Instrument – Constantly Dripping Ooze (death metal/grindcore)
Rhegia – The Mirror of Light (heavy/power metal)
Righteous Goat – Troubling Meditations (pszichedelikus doom/stoner metal/rock)
Rot Box – Death Ride (thrash metal)
Sammorra Shadow – Grotesque Reverly in Mortal Sin (black metal)
SAROF – Via Discendi (melodikus death metal)
Scholar of Sin – Omen of the End (thrash metal/crossover)
Senderos del Mal – Ceremonia a las oscuras creencias (black/death metal)
Shadowmoor – Чертоги ночные (black metal)
Silent Deep Ocean – Essence of Existence II: The Blood of Ghosts (doom/gótikus metal)
Skorm – Tales of Wonder & Terror (black metal)
Soothsayer – Chapter IV (thrash metal)
Soulmirror – To Dust We Shall Return (blackened/szimfonikus deathcore)
Spectre – A Procession of the Dead (black metal)
Squalor – Dark Side of the Sun (thrash metal)
SudMagyar – Eternally Conscious of Freedom in Thy New Reich Within (pszichedelikus/nyers black metal)
SunHallow – Immaterial (thrash/groove metal)
Temple of Dread – Dreadspawn Dominion (death metal)
These Wounds – These Wounds (depresszív black metal/ambient)
Tower of God – Lycanthropic Gnosis (black metal)
Unadorned – Malwizardry (melodikus death metal)
Urakka – The Bridge (progresszív metal)
Vertiginous – Incessant Affliction (brutális death metal)
Vesnuff – A Cursed Miserable Soul (nyers black metal)
Viscous Mucosa – Cavern Of Ossified Skeletal Structures (brutális death metal/goregrind)
VvitchVvömitt – Vvitches Riding Elephants (electronic/nyers black metal)
Wallfahrer – Knochenkabinett (black metal)
Warfist – Totengasse (black/thrash metal)
Warraven – Warraven (heavy/power metal)
Wiggaectomy – Real Wigga Sh*t (slam/brutális death metal)
Winter Winds – So Falls the Winter… (black metal)
Wolfsland – Vento Gélido da Terra Sudestina (nyers black metal)
Wolvenfrost – The Last of All Calamities (black metal)
Xandria – Eclipse (szimfonikus metal)
Xiphos – Collapse Arises (thrash/heavy/death metal)
Zemetras – Zemetras (doom metal)

A befelé fordulós, egyszemélyes black metal hordákhoz tartozik az Encasement is, amely James Thompson kizárólagos zenei játszótere. A projekt ősz elején, egészen pontosan szeptember 4-én szabadítja rá a nagyérdeműre a saját magáról elnevezett bemutatkozó nagylemezét, méghozzá a Hypaethral Records (bakelit) és a kísérletezős anyagairól hírhedt I, Voidhanger Records (CD) közös gondozásában.

Ami 2024-ben csupán egy ártatlan zenei ujjgyakorlatnak indult, hamar egy kifejezetten személyes, a feldolgozatlan gyászra és az elfojtott érzelmek kitörésére épülő terápiává nőtte ki magát. Thompson a saját, évekkel ezelőtt írt verseihez nyúlt vissza, a stúdiózást pedig egyáltalán nem bonyolította túl holmi modern polírozással. Az egész anyagot ő maga rögzítette, keverte és maszterelte, szándékosan teret engedve a nyers, ösztönös, a saját technikai határait a végsőkig feszegető megoldásoknak.

Zeneileg a fekete fém alapjait masszív death metalos, illetve kísérletezős elemekkel sűrítette be. A végeredmény egy olyan disszonáns, szögletes, mégis melankolikus atmoszféra, ami egyszerre merít a Gorguts, a Thantifaxath vagy épp a Deafheaven világából.

Amikor a gótikus horrorirodalom néhány poros, elfeledett remeke és a legmélyebb katakombák okkult mitológiája zenei formát ölt, abból ritkán sül ki könnyed, hétvégi szórakozás. A black metal fojtogató bugyraiból előmászó Hadopelagyal ezt már bizonyította eddigi két nagylemezén (az egy évvel ezelőtti Haematophoryktos nálunk is bemutatásra került), most pedig tovább viszi a dohos, levegőtlen formulát szeptember 4-én megjelenő friss EP-jével.

Az Amor Fati Productions által CD-n és 12 colos vinylen gondozott, Zalmathic Necroichorion címre keresztelt kiadvány esetében az alkotók egy olyan dimenzióba kalaúzolnak minket, ami sosem látott napfényt, a fizikai romlás pedig nem valamiféle átok, hanem egyenesen szakrális felszentelés.

Aki otthonosan mozog az ehhez hasonló földalatti rituálék világában, és vonzza a sötétebb vonalas extremitás, az nem fog csalódni.

A fekete fém vizuális és zenei esztétikájához mindig is remekül passzolt a végtelen, fagyos űr vagy éppen az örökös, megállíthatatlan elmúlás nyomasztó képe. A névválasztásával eleve egy hatalmas kozmikus ürességre (a Boötes-űrre) hivatkozó német Boötes Void pontosan ezt a barátságtalan, folyamatosan formálódó sötétséget önti zenébe. A formáció harmadik nagylemeze, a Panta Rhei szeptember 4-én jelenik meg.

A srácok a koncepcióhoz ezúttal Hérakleitosz ókori görög filozófus jól ismert tanításához nyúltak vissza. A lemez gerincét az az alapvetés adja, miszerint „minden folyik”: a folyamatos változás, az állandó átalakulás és a mulandóság kikerülhetetlen része a létezésnek. Ezt a gondolatiságot a zenekar egy feszes, sűrű atmoszférájú black metal anyagba sűrítette, ahol a stabil kapaszkodókat felváltja a riffek kíméletlen örvénylése.

Boötes Void – Panta Rhei
(Vendetta Records)

1. Crown Of Vermin
2. Shapers Of The End
3. View from Nihil
4. Onwards To Death
5. Lost In Oblivion
6. Nebula
7. Panta Rhei
8. Requiem

A portlandi bázisú Shabti harmadik nagylemeze, a Haze, Cacophony, And White Light a death metal fullasztó, mégis fagyos atmoszféráját kívánja kidomborítani elénk augusztus 21-én.

A felállás ismeretében a komplexitás szinte borítékolható. A ritmusszekciót alkotó Ray Capizzo dobos és Brendan Hayter basszusgitáros olyan bandák háza tájáról lehetnek ismerősek, mint a Falls of Rauros, az Obsidian Tongue vagy a Fires in the Distance, a tekerést pedig Rob Cook énekes-gitáros fogja össze. A háttérben meghúzódó depresszió és a párhuzamos zenekari kötelezettségek miatt az album befejezése éveket csúszott, de a srácok végül sikeresen átrágták magukat a holtponton.

A Contemn Light gondozásában, kazettán és digitálisan landoló korong egy progresszív csavarokkal és fekete fémes élekkel felvértezett death metal darálás. A szövegek a gyász, az elidegenedés és a vallási illúziók ködös, mitologikus képeit keverik egy teljesen kilátástalan jövőképpel, keretek közé szorítva az egyébként burjánzó zenei alapokat.

Aki előszeretettel pörgeti a Death, az Atheist vagy a maiak közül a Tomb Mold lemezeit, annak érdemes rápróbálnia az anyagra.

Amikor egy formáció már több mint három évtizedet lehúzott a metal világ sűrűjében, ott már ritkán beszélhetünk hirtelen jött trendhullámok meglovagolásáról. Az olasz Memories Of A Lost Soul esetében pontosan erről a makacs, időtálló kitartásról van szó, a veterán brigád pedig szeptember 18-án már a hatodik nagylemezével jelentkezik a My Kingdom Music istállójából.

A Lost Memories zeneileg nem ragad le egyetlen jól bejáratott sablonnál. Az anyag a skandináv ízű melodikus death metal harapósságát keveri a black metal komorabb árnyalataival, amit időnként gótikus, már-már szimfonikusba hajló atmoszférával sűrítenek be, hogy teljes legyen a sötét összkép. A fizikai gyűjtőknek külön jó hír, hogy a dupla lemezes kiadás egy bónusz koncertanyagot is rejt: a The Darkest Live felvételeit a palermói Mindhouse klubban rögzítették, így a csapat nyers színpadi energiája is kézzelfoghatóvá válik.

Aki annak idején rongyosra hallgatta a korai Dark Tranquillity, a nyersebb At The Gates vagy éppen a Cradle Of Filth kazettáit, az nagy valószínűséggel ebben a dallamos, de kifejezetten borongós anyagban is megtalálja majd a számítását.

A tradicionális doom metal színterén mindig is különös tisztelet övezte azokat az elszánt arcokat, akik a teljes alkotói folyamatot a saját nyakukba veszik. A brit Desolate Pathway mögött álló Vinny Konrad – akit a legendás Pagan Altar soraiból is ismerhetünk – pontosan egy ilyen magányos farkas, aki azért szereti a háta mögött tudni a falkáját (a korábbi dobos hölgy, Maz most is besegített a dalszerzésbe, valamint a doom veterán Jonahtan Seale is visszatért az élő fellépésekhez basszusgitáron). Sok év kihagyás után a Vinny szeptember 25-ére időzítette a legújabb, Visions In Death című nagylemezét, amely a Meuse Music Records gondozásában lát napvilágot. Az elkészítés kőkemény öt évet emésztett fel, ráadásul Vinny nem bízott semmit a véletlenre: a stúdióban egyedül rögzítette a gitárokat, a basszust, a dobokat és az éneket is.

Az eddigi anyagokhoz képest a zenei irányvonal némileg módosult, teret engedve az évek múlásával felgyülemlett keserűségnek. A végeredmény egy masszív, gitárközpontú, régivágású vánszorgás, amit Maz Magzilla társdalszerzői segítségével kifejezetten sötét, démoni és vámpíros tematikába csomagoltak a korábbi klasszikus mitológiai elemek helyett. Olyan tételek, mint a The Dark Prince vagy a Vampire’s Kiss a klasszikus gótikus horrorponyvák és az éjszakai rémek világába rángatják le a hallgatót, néhol Barry Copestake háttérvokáljával kísérve.

Ismerem a projekt bemutatkozását és jó 10 éves második lemezét, melyeken akadt pár jó dal, de összességében átlagosak voltak, a friss dalok viszont igencsak bizalomgerjesztőek. Hallgassátok meg őket!