A chicagói sludge/doom/thrash metal banda, a Lair of the Minotaur legutóbb 2010-ben (Evil Power) adott ki lemezt. A hosszas várakozásnak azonban vége, hiszen május 1-én I Hail I című új nagylemezükkel tértek vissza.

„Az I Hail I dalainak határozottan komor és gonosz hangulata van. 10 gyilkos riffelésű dal, 30 percben amik lehető legnagyobbat ütnek, és arra készteti a hallgatót, hogy a jelenlegi ocsmányságot maximális hangerőn hallgassák.” – mondta a lemezről Steven Rathbone énekes/gitáros/szintis.

Egy igazán ütős, robbanékony dallal jelentkezett a denveri modern deathcore / metalcore zenekar, a Mind Incision. Y.W.A.War című új dalukban, amelyhez videó is tartozik, egy olyan témát dolgoz fel, amiről manapság mindenkinek van véleménye. Jason Neil énekes így foglalta össze a történetet:

„A Y.W.A.War egy személyes hatalmi harcként indult – köztem és egy olyan személy között, akivel korábban közeli kapcsolatban álltam. De ahogy kidolgoztuk ennek a videósorozatnak a koncepcióját, az valami nagyobbá fejlődött: egy harc a vezetésért egy mesterséges intelligenciával háborúzó világban.

A videó azt vizsgálja, mi történik, miután a gépek elpusztítják a lakosság nagy részét saját nukleáris fegyvereinkkel. A túlélésről szól, és ami még fontosabb, arról, hogy kit választanak az emberek követni, amikor minden összeomlik. Ami ezt súlyosbítja, az az, hogy mennyire közel áll a valósághoz. Már most is látjuk, hogy a mesterséges intelligencia rendszerei olyan módon viselkednek, ami kérdéseket vet fel – ezért tovább vittük ezt az elképzelést. A mi történetünkben talán 8-10 évnyire vagyunk ettől a fordulóponttól. Ha a történelem bármit is megmutatott nekünk, az az, hogy a fikciónak van módja valósággá válni.

Ez egy háromrészes rövidfilm-sorozat első fejezete, amihez a Y.W.A.War adja meg az alaphangot . A következő a Silence, amelyben Zoë Marie Federoff, a Catalyst Crime sztárja szerepel, és 2026. október 1-jén jelenik meg.

Élvezd a káoszt. Találkozunk a gödörben.”

Nyolc évnyi hallgatás után új lemezével tért vissza a phoenixi (Arizona) death metal csapat, a Lago. A banda Vigil című harmadik albumán a disszonáns és a modern death metal súlyát mutatja be, miközben sűrű, fojtogató és a komor atmoszférájukat sebészileg élesebb, büntetőbb területre emelik.

„Az előző albumunk megjelenése óta sok minden történt a zenekarral. Elkezdtük írni a folytatást, de a dolgok elég gyorsan kisiklottak. A COVID leállította a világot, az előző kiadónk kilépett, az előző dobosunk az ország másik felébe költözött, házasságok, gyereke… tudjátok, berobbant a hétköznapi normális élet, így kicsit pihentettük a zenekart. Mindezen változások ellenére elvetettük az általunk megírt albumot, és úgy éreztük, a legjobb, ha újrakezdjük.”

„A dalszerzés 2023-ban kezdődött újra, és a következő két évet a Vigil című album hangszerelésével, próbáival, demókkal, majd a végleges felvételével töltöttük. Ez az első alkalom, hogy a teljes produkciót mi magunk intéztük, ami sokkal nagyobb kontrollt adott nekünk a végeredmény felett. Végső soron ez valami olyasmi, amire rendkívül büszkék vagyunk, mind a produkció, mind a zene minősége szempontjából. Ez a hét dalból álló kiadvány sötét, komor és sivár, és megmutatja, hogyan tesszük meg a következő lépéseket a zenekari hangzásunk fejlesztése felé.”

A Vigil május 8-án jelent meg az Everlasting Spew Records gondozásában CD-n, kazettán és digitálisan, a bakelit kiadás pedig 2026 őszére várható. A teljes album az alábbiakban hallgatható végig.

Tizenegy évnyi hányattatás, tagcserék és jogi útvesztők után június 5-én végre testet ölt a san franciscói Sleepbomb eddigi legfontosabb vállalkozása. A Songs in the Key of Conan nem csupán egy újabb metal album, hanem John Milius 1983-as kultuszfilmjének, a Conan, a barbárnak a teljes, alternatív filmzenéje. A kiadásért a Faith No More basszusgitárosa, Billy Gould által vezetett Koolarrow Records felel, ami már önmagában is garancia a nívós, megszokottól eltérő zenei megközelítésre.

A formáció korábban olyan némafilmes klasszikusokhoz nyúlt hozzá, mint a Dr. Caligari vagy az Az élőhalottak éjszakája, ám a barbár harcos története hozta el számukra a végső kiteljesedést. Zeneileg a Sleepbomb a kísérleti drone és a málházós doom metal alapjait keveri shoegaze textúrákkal és éteri énekdallamokkal. Olyan hatások gyúródnak össze a tizenhat tételben, mint a Sunn O))) monumentális súlya, az Ulver kísérletező kedve vagy a Neurosis elemi ereje. A felvételek az Earhammer stúdióban zajlottak Greg Wilkinson produceri felügyelete mellett, ahol a fix tagság – Charles Hernandez, Robert Johnson és Tim Gotch – kiegészült a fúvósokon játszó Matt Pankuch-hal és a már távozott, de a lemezen még hallható Claire Hamard énekesnővel.

A dalok, mint a már mozgóképpel is tesztelhető Forged in Steel vagy a Blood on the Snow, hűen követik a film ívét a havas pusztaságoktól a fájdalom kerekén át a kígyótemplom lángjaiig. A korong egy olyan korszakba repít vissza, ahol a kard és a mágia világa még nem steril CGI-orgia, hanem sűrű, vérszagú és kompromisszummentes valóság volt. Aki kíváncsi rá, hogyan szólna Schwarzenegger ikonikus menetelése, ha azt a Black Sabbath és a Godspeed You! Black Emperor közösen értelmezné újra, az a júniusi megjelenéssel megkapja a választ.

Tizenkét éve jött létre Oslóban az Urkraft, ám az alapító, Andreas Wærholm nem az a kapkodó típus: eddigi pályafutása során mindössze két nagylemezt engedett a felszínre. A 2020-as debütálás és a három évvel ezelőtti Lyset Skinner Best I Mørket után június 5-én érkezik a projekt eddigi legambiciózusabb vállalkozása, a Naturens Skrik. Wærholm tudatosan kerüli a modern kor kényszeres online jelenlétét, hívője annak a régi iskolás elvnek, miszerint a valódi atmoszférához csendre és árnyékokra van szükség. Ez a fajta háttérbe vonulás biztosítja, hogy az új anyag ne csupán egy legyen a heti megjelenések tengerében, hanem egy sűrű, kreatív energiáktól feszülő kinyilatkoztatás.

A Naturens Skrik (a természet sikolya) zeneileg a progresszív black metal hideg, számító méltóságával operál. Az anyagban a korai Arcturus és az Ulver avíttasabb eleganciája találkozik a Dødheimsgard vagy az Oranssi Pazuzu pszichedelikus és modern disszonanciájával.

Bár a finn Enemies Everywhere csupán 2022 óta koptatja az északi klubok deszkáit, aktivitásukra nem lehet panasz: a szeptemberi Endless Discord EP után máris a Nummirock és a Tuska fesztiválok környékén találták magukat. A tavaly érkezett új vokalista, Sasu Mikkola csatlakozása óta a csapat érezhetően emelte a tétet, amit a most bemutatott Atonement című kislemez is bizonyít. A Ranka Kustannus gondozásában megjelent tétel a zenekar ígérete szerint a modern metalcore és a sötétebb deathcore házasságából született, egyfajta előhírnökeként az őszre tervezett első nagylemeznek.

A dal érdekessége, hogy a kreatív folyamat gyeplőjét ezúttal átengedték producerüknek, Atte kezei közé, aki a szövegektől a hangszerelésig komplett víziót vázolt fel a bandának. A végeredményben Otso gitáros a saját bevallása szerint elméje legsötétebb zugaiba nyúlt le inspirációért, ami a death metalos riffelésben és a monumentális, szinte már a Lorna Shore-t idéző zenekari kíséretekben öltött testet. A blast beat-ekkel és kórusokkal megtámogatott „vezeklés” jól mutatja, hogy a srácok nem elégednek meg a biztonsági játékkal: a dal egyszerre próbál eleget tenni a modern hangzás követelményeinek és a régisulis brutalitásnak.

Ausztrália legelszigeteltebb városából, Perth mélyéről jelentkezik újra a Woewarden, hogy június 12-én a Dusktone kiadó segítségével szabadjára engedje negyedik nagylemezét. A The Roots Of My Neglect címmel érkező anyag szerves folytatása a 2023-as, még a bezártság lélektanát vizsgáló In The Art Of My Caged Existence albumnak, ám ezúttal a hangsúly a romokon való továbblépésre és az elhanyagoltság okozta belső rothadásra kerül. A korábban Cancer néven futó formáció az évek alatt felhalmozott terheket és traumákat öntötte tíz tételbe, amelyek minden korábbinál nyersebben és zsigeriebben szólalnak meg.

A zenei alapokat továbbra is a depresszív black metal melankóliája adja, ahol a Psychonaut 4 és a Silencer tébolya találkozik az Insomnium dallamvilágával. A zenekar azonban ezúttal bátrabban nyúlt a kilencvenes évek skandináv legendáinak, így az Emperor vagy a Dissection dühödt és kíméletlen riffeléséhez is. Ez a kettősség teszi lehetővé, hogy a dalok a legsúlyosabb, kásás darálásokból pillanatok alatt váltsanak át keserédes akusztikus passzusokba vagy kísérteties dúdolásba. Az énektémák skálája a mániákus vonyítástól a torokéneken át a fájdalmas üvöltésekig terjed, hűen tükrözve azt az állapotot, amikor a reményt végleg felváltja az abszolút üresség.

A nashville-i Saidan nem éppen a tipikus déli muzsikák nagykövete: a duó a vizuális esztétikát a japán visual kei világából meríti, zeneileg pedig azt a fajta sebes, dallamos black metalt míveli, amivel a kiadótárs Moonlight Sorcery is nevet szerzett magának. Június 19-én az Avantgarde Music gondozásában érkezik negyedik nagylemezük, a Fangdriller: Scars Beneath Memories Wrist, amely egyben új fejezetet nyit a zenekar kiadványait összekötő narratívában. A koncepció középpontjában ezúttal egy Junko nevű hallgató áll, aki az elszigeteltség és a depresszió elől egy titokzatos szekta, az Ethereal Blood karjaiba menekül, nem sejtve, hogy sebezhetősége tökéletes áldozattá teszi.

A Splatterpvnk (minden hangszer) és Hundosai (dobok) alkotta formáció friss anyaga tíz tételben bontja ki ezt a tragikus történetet, a borítóért pedig ismét a japán vizuális művész, Seiyak17 felelt. A hangzásvilág a korábbiaknál is csiszoltabb, amiről a már közzétett Kara No Bara videója alapján bárki meggyőződhet: a fagyos riffek és a fülbemászó melódiák aránya patikamérlegen lett kiszámítva. A gyűjtők számára igazi csemege a megjelenés, hiszen az Avantgarde Music több limitált vinyl-változatot is piacra dob, köztük az „Onyx” és a „Crimson Flood” variánsokat, de a kazetta és a digipak CD mellett egy exkluzív, Bandcamp-en elérhető csomaggal is készülnek a legelszántabb „vérfüggők” számára.

A finn Astral Sleep tagsága láthatóan nem riad vissza a formabontó kísérletezéstől, még akkor sem, ha éppen az ötödik nagylemezük stúdiómunkálatainak befejezése előtt állnak. A csapat a Bandcamp-felületén tette közzé legújabb, Tomuinen Tie című szerzeményét, amely ingyenesen letölthető formában vált elérhetővé. A tétel érdekessége, hogy a legendás amerikai folk-ikon, Woody Guthrie egyik legismertebb tiltakozó dalának, a Going Down The Road-nak az átirata, méghozzá finn nyelven és meglehetősen sajátos hangszerelésben.

A zenekar meghatározása szerint a produkció a funeral doom és a funk nehezen elképzelhető házasságából született, egyfajta stúdiós melléktermékként. Ritka alkalmak egyikeként a formáció ötös fogatban rögzítette a dalt: Markus Alavire (gitár/ének), Santeri Kangasmetsä (gitár), Jaakko Oksanen (basszusgitár) és Jiri Pyörälä (dob) mellé Rolle Heinonen billentyűs is csatlakozott. A rögzítés folyamata a lehető legőszintébb módon zajlott, hiszen a végeredményt egyetlen nekifutásra, vágások nélkül rögzítették a stúdióban, megőrizve az egyszeri előadás nyers energiáját és spontaneitását.