A Hexvessel és a The Abbey soraiból ismert multi-instrumentalista, Jesse Heikkinen projektje, az Iterum Nata április 17-én jelenteti meg Heartwood című nagylemezét. A cím („geszt”, a fa legkeményebb belső része) szimbolikus: ez Heikkinen eddigi legszemélyesebb, legmélyebb munkája. A zene a ’70-es évek progresszív rockjának labirintusait ötvözi az extrém metal sötét árnyalataival, mindezt egyfajta dacos, „fuck you” energiával fűtve. A gitártudás nem a véletlen műve: Jesse édesapja Finnország egyik legendás gitárosa volt. Különlegesség, hogy a szövegek egyetlen, tudatfolyam-szerű szeánszban íródtak a felvételek alatt.

Lemeze első ízelítőjeként, Forgiveness Undone című dala hallgatható meg, amelyben a kultikus King Dude vendégszerepel.

„Bántó emlékeket és traumákat hordozunk a személyes és kollektív tudatalattinkban egyaránt. Ezek az emlékek, ha elnyomják magukat, hajlamosak megismételni életünkben: az erőszakos viselkedés, a függőség, és egyéb káros tulajdonságok generációkon keresztül öröklődhetnek, ha nem kerülnek tudatba. Globális szinten ugyanez érvényes – a háborúk, az éhség és a természeti katasztrófák addig folytatódnak, amíg a tettesek után kutatunk, ahelyett, hogy felelősséget vállalnánk a saját tetteinkért. De végül, az idők végén minden véget ér. A halál, a nagy egyenlítő, minden tettet kiegyenlít.

King Dude tökéletes választás volt ehhez a dalhoz – azt akartam, hogy a hideg, mély hangja teljes legyen a saját vokálom. Nagy rajongója vagyok a munkásságának, megtiszteltetés, hogy velem énekli ezt a darabot. Érzelmes és nehéz a dal, a gitárvezérelt refrén pedig bizonyos fejbántó hatással van a hallgatóra. És mint mindig, most is van egy kis remény a nehézségben.” – mondta daláról Jesse Heikkinen.

A francia depresszív black metalos Tarask április 7-én jelenteti meg második, Sitra Ahra című nagylemezét. A korong koncepciója szorosan kapcsolódik a debütáló Pharus Morti című albumához: míg ott a főhős egy Lovecrafti iszonyattal teli ipari város fojtogató légkörétől, annak dekadenciájától szenvedett, most a menekülés utáni ürességgel és a modern társadalom (konzumizmus, konformitás) nyomásával néz szembe. Első kalandját Evocation III dalában élhetitek át.

A Tarask második albuma, a Sitra Ahra a fogyasztási társadalommal, a modern társadalommal és egy olyan világ kritikájával foglalkozik, ahol az egyént erőszakkal konformizmusnak vetik alá, magára hagyva démonaival. Az új album ezt a történetet folytatja, ugyanazt a főszereplőt követve, aki ezúttal, miután alig menekült el az elátkozott városból, egyedül találja magát válaszok keresése közben. Ezért úgy dönt, hogy belemerül az okkultizmusba és a sátánizmusba, kétségbeesetten próbálva legyőzni belső démonait. Ezért ez egy introspektívebb album, annak ellenére, hogy a dalszövegek sokat foglalkoznak Goetia, qliphoth stb. témával. A zenekar megítélése szerint a Tarask  még mindig meglehetősen messze van a klasszikus black metaltól, számos hangulatos, sőt depresszív részlettel, és ez a dalszövegekben is tükröződik. A borítót a francia Sözö Tözö művész festette.

Tarask – Sitra Ahra

(Antiq Records)

1. Evocation I (9:26)

2. Evocation II (6:07)

3. Evocation III (7:32)

4. Evocation IV (7:18)

5. Evocation V (6:13)

6. Evocation VI (8:15)

Az eredetileg olasz, de jelenleg Londonban székelő black / punk metal zenekar, a Malauriu április 3-án adja ki harmadik nagylemezét The Third Nail címmel az Adirondack Black Mass gondozásában. A The Third Nail egy évtizedes elkötelezettség eredménye a black metal legnyersebb és legprimitívebb lényege iránt. Az album nyolc eredeti számot tartalmaz egy vad GG Allin feldolgozás mellett, amely tovább hangsúlyozza a zenekar punk hozzáállását. A lemezen két vendég is szerepel, Dr. Heathen Scum (Mentors) és Diego Do’Urden (Mystifier).

„Ez az album több mint tízévnyi, a black metal iránti teljes odaadás eredménye, zenei regresszió a műfaj nyers gyökereiből, valamint a punk nyers energiájába áramlik. Csavart, groteszk víziókból zenék és dalszövegek születnek, egy elszigetelt szigeten életteréből, ahol a halálharangok kongása, az ünnepélyes felvonulások és a kísérteties misék jelzik az idő múlását.

Ha punk ihlette black metalról beszélve, az állott hányás és vizelet rothadó szaga, az olcsó pia és a nehéz füst íze, ezek azok az érzékszervi aspektusok, amelyekre sokan emlékezünk, amikor azokról epikus estékről beszélünk. A szex, a drogok és a sátáni zene sok black metal fanatikus hátterének részét képezi (mielőtt az öregedés megtette volna a hatását egyeseknél). Sok tapasztalat után nem feltétlenül dicsőítjük az életstílust, de több szégyentelen történetünk is van, amit még elmesélhetünk.”

Kedvcsinálónak máris itt van két meséjük.

Az album borítója a szicíliai hagyományokra épül, ahol a szent és a profán találkozik, a véráztatta felvonulásoktól a keresztre feszítés brutális újrajátszásáig, rituális hangulatot teremtve. Ahol a hit összefonódik a horrorral, a vérontással és az okkultizmussal. A The Third Nail egy olyan élményt nyújtva, amely felerősíti a sötét intenzitása és rituálék energiája.

A militáns black/death metal zenekar, a Bras D’Honneur bemutatta várva várt debütáló albuma, a Hate Speech első számát Trench Knife címmel. A 13 dalos, 35 perces anyag március 13-án fog megjelenni Primitive Reaction gondozásában.

A Bras D’Honneur azon neve R (Roman Saenko) és V (Vlad) duó legújabb alkotása, akik többek között a Drudkh, a Precambrian, a Blood of Kingu és a Rattenfänger soraiból, munkásságukról ismertek. A durva, udvariatlan és megbánást nem ismerő Hate Speech zeneileg hű a címéhez. Míg az R, a Hate Forest tagjaként hipnotikus, lüktető fekete gyűlöletből álló dalokat alkotni, addig a Bras D’Honneur még jobban lecsupaszítja ezt a primitivizmust, egyfajta „durva traumaként” fejt ki hangzásában. Nincs szükség semmilyen szépítésre: a Hate Speech az a lemez, amit ez a modern világ megérdemel.

A Hanging Garden március 20-án adja ki kilencedik albumát Isle of Bliss címmel. A melodikus doom/death/gothic metal finn mesterei kilenc dalos új lemezükön tovább folytatják zenéjük jellegzetesen álomszerű, mélyen érzelmes kifejezésmódját, anélkül, hogy ismételnék önmagukat.

„Ezúttal tudatosabban döntöttünk úgy, hogy egy letisztultabb hangzás felé fordulunk, amely jobban támogatja zenénk sötétebb és talán még agresszívabb oldalát. – mondták új lemezükről.

A lemezről eddig két daluk, a To Outlive the Nine Ravens és az album címadóját is adó Isle of Bliss videóit tették közzé.

Hanging Garden – Isle of Bliss

(Agonia Records)

1. To Outlive the Nine Ravens

2. Eternal Trees of Turquoise

3. Isle of Bliss

4. To the Gates of Hel

5. The Death Upon Our Shoulders

6. The Blights Nine

7. Arise, Black Sun

8. Her Waning Light

9. Beneath the Fallen Sky

Több mint fél évtizedes csend után tért vissza a melbourne-i progresszív death metal formáció, a Growth. Március 27-én, a Wild Thing Records gondozásában érkezik a tervezett trilógiájuk második fejezete, az Under the Under. Aki azt hitte, hogy a debütáló The Smothering Arms of Mercy volt a mélypont, az tévedett. Míg az az album a totális összeomlásról és az elszigeteltségről szólt, az új anyag a romok alóli kikecmergésről. A zenekar szerint a gyógyulás nem egy lineáris, dicsőséges „live, laugh, love” folyamat, hanem egy kaotikus, dezorientált és sokszor fájdalmasabb stáció, mint maga a zuhanás. Ahogy ők fogalmaznak: ez a lemez a „gödör feneke alatti” állapotot dokumentálja, ahol a túlélés már nem kérdés, de a szembenézés önmagunkkal elkerülhetetlen.

A Tristan és Nelson Barnes testvérpár vezette ötösfogat nem ígér könnyed szórakozást. A hat tételes, közel egyórás monstrum a traumák feldolgozását a maga nyers brutalitásában tálalja, mindenféle romantika nélkül. Ízelítőnek máris itt a Remember Me As Fire klipje, ami tökéletesen szemlélteti, hogy a tűz ebben a kontextusban nem a győzelmet, hanem a fájdalmas, elemésztő tudatosságot jelenti.

Ignobleth névvel mutatkozik be egy új észak-olasz formáció, ráadásul a zenekar rögtön egy nagylemezzel kényeztet minket. Manor of Primitive Anticreation című albumuk április 17-én érkezik CD-n és kazettán. A 11 dalos lemez szövegei a kabbalista mágia, a sumér mitológia, az egyiptomi misztériumok és a lovecrafti iszonyatok világából merítenek. Kedvcsinálóként itt van Warped Abyssal Architectures című daluk.

A 2022-ben alakult trió zenéje kezdetben a Blasphemy és az Archgoat fémjelezte bestiális war metal vonalon mozgott, mára azonban hangzásuk elmondásuk alapján elég sokat változott, mutálódott. Az új anyag inkább a Teitanblood és az Antediluvian disszonáns, „szögletes” durvaságát idézi: morbid, mélyre hangolt kabbalista death/black metal ez, ahol a (disz)harmónia uralkodik. A kaotikusnak tűnő, mégis rendezett struktúra tele van tempóváltásokkal, torzított basszussal és ambient átvezetőkkel – utóbbiak egyikében a kultikus Gnaw Their Tongues nevű kísérleti zenében utazó projekt is közreműködik.

A philadelphiai shoegaze alapvetés, a NOTHING február 27-én a Run For Cover Records gondozásában jelentette meg ötödik sorlemezét A Short History of Decay címmel. A zenekar elmondása szerint ez lett eddigi legkiterjedtebb hangzású és leginkább húsbavágóan őszinte munkájuk: egy szélesvásznú szembenézés az idő múlásával, az igazsággal és a test lassú leépülésével. A lemez Cannibal World című dalához egy kellően elvont videó is készült.

A 2020-as The Great Dismal sikere és a Full of Hell-lel közös 2023-as kollaboráció után a frontember, Domenic „Nicky” Palermo szünetet tartott, hogy reflektáljon az elmúlt évtized „fülrepesztő kicsapongásaira” és veszteségeire. Az eredmény egyfajta kijózanodás és a 40-es éveibe lépő zenész szembesülése a saját halandóságával. Palermo nyíltan beszél arról, hogy az elmúlt években elhatalmasodott rajta az esszenciális tremor nevű neurológiai rendellenesség (amely a test és a hangszálak remegésével jár), és ahelyett, hogy ezt effekt hegyekkel és visszhanggal rejtené el, az új lemezen radikális őszinteséggel vállalja fel fizikai és lelki sebezhetőségét.

A lemez elkészítéséhez Palermo egy igen erős felállást toborzott maga köré: Doyle Martin (gitár – Cloakroom), Bobb Bruno (basszusgitár – Best Coast), Zachary Jones (dob – MSC, Manslaughter 777) és Cam Smith (gitár – Ladder To God) alkotják most a csapatot. A produceri munkálatokban régi harcostársa, Nick Bassett (Whirr) segédkezett, a keverést pedig Sonny Diperri (DIIV, Julie) végezte.

A portugál avantgárd black metalos Gaerea március 20-án Loss címmel adja ki új nagylemezét a Century Media gondozásában. A lemez, ahogyan azt már a korábbiakban kihangsúlyozták „egyértelmű váltást jelent, dallamosabbak, fogósabbak, sokszínűbbnek ígérik az elődjeinél”.

„Ezzel az albummal tovább definiáljuk és újradefiniáljuk önmagunkat. Zenébe beépítjük a zenekar post-blackes múltját – horzsoló hangzással és a kísérteties dallamokkal, ugyanakkor magunk mögött hagyjuk a kreatív bábállapotunkat. És amire senki sem számított: dallamos ének is van a dalokban. Olyan fogósak és szenvedélyesek a refrének, mint a legjobb rock és metáldalokban. Ugyanakkor a zajos érzelmi túlcsordulás ellenére is hamisítatlan Gaerea a zene.”

A lemez negyedik videóját Nomad című daluk kapta meg.