Az északi dallamos death metal aranykora óta tudjuk, hogy bizonyos panelekből építkezni veszélyes terep, mégis akadnak zenészek, akik nem tudnak szabadulni a göteborgi iskola bűvöletétől. A Til The End pontosan ilyen társaság: olyan veteránok verődtek össze benne, mint Antony Hämäläinen a Nightrage-ből, vagy a dobok mögött ülő Veress Márton, akiknek a neve garancia az elhivatottságra. Szeptember 11-én érkező, azonos címet viselő nagylemezük a Lifeforce Records gondozásában lát napvilágot, és nem titkoltan az At The Gates vagy a korai In Flames örökségét igyekszik aktualizálni.

A Gustavo Sazes által jegyzett borítóba csomagolt tíz tétel egyfajta tisztelgés a műfaj alapkövei előtt, mégis frissnek hat a modern hangzásnak köszönhetően. Az Until The End videója már most ízelítőt ad abból a technikás, ugyanakkor emlékezetes dallamokkal operáló megközelítésből, ami a teljes anyagot jellemzi. Itt nincsenek felesleges kitérők, a gitártémák precízek, az ének pedig ügyesen egyensúlyoz a düh és a dallamosság határmezsgyéjén. A négyesfogat láthatóan komoly energiákat mozgósított azért, hogy ne csupán a múltidézés legyen a cél, hanem egy olyan egyedi karakter kialakítása, ami a mai mezőnyben is megállja a helyét.

Az oklahomai noise rock/hardcore zenekar, a Chat Pile bejelentette új albumát. Who Loves The Sun című albumuk szeptember 4-én, a The Flenser gondozásában fog megjelenni. 

„Míg első albumuk, a God’s Country, a terror egy jellegzetesen amerikai formáját ábrázolta, utódja, a Cool World egy kegyetlen bolygót mutatott be, amelyet a globális, rendszerszintű erőszak határoz meg. A Who Loves The Sun fellebbenti azt a fátylat, amely bemutatja, hogyan formálja a kollektív közöny ezt az új évszázadot. A városokat elnyelő partvonalak, a zsákutcába jutott emberek és munkahelyek és az adatvezérelt valóságnak alávetettség képein keresztül az album a 21. századi létben gennyedő apátia állapotát boncolgatja, mint egy lassított felvételű apokalipszisként bemutatva azt.„

„Mint Chat Pile munkáinak nagy részében, Oklahoma City (is) önálló karakterként jelenik meg az albumon. Terjeszkedő elszigeteltsége, gazdasági hanyatlás és a mögöttes állapot érzése mélyen átszövi a lemez szövetét. A Who Loves The Sun tematikus – lényegének tökéletes allegóriája a borítón található fénykép: a Devon Towert, egy nagyrészt üres üvegmonolitot ábrázol, amely uralja Oklahoma City látképét, míg az előtérben egy elszenesedett ház, vagy üzlet található.”

A lemezről eddig két daluk, a PEN IS MALL és a Deep Blue klipjei kerültek bemutatásra.

A Chat Pile augusztus 10-én, az A38 Hajon koncertezik a Ragana társaságában.

Graveyards of Joy címmel adta ki harmadik albumát a mély melankóliával dolgozó spanyol dark / doom rock vonalas TodoMal. A Christopher B. Wildman és Javier Fernández (Asgaroth, Nexus 6, The Heretic, Dejadeath, stb,) alkotta duó ezzel a lemezével zárja le album-trilógiáját, amely 2021-es Ultracrepidarian albumukkal kezdődött és az azt két évre rá követő A Greater Good albummal mélyült el.

A személyes tragédiák magányban megírt Graveyards of Joy a bánat, a harag és a nehezen megszerzett remény hangjait önti, kilenc lassan égő dalba. Dalszövegeit tekintve az album Spanyolország elnéptelenedett szellemvárosain, valamint vidéki tájai átmutatja meg az kíméletlen elmúlás. A veszteség minden dalban jelen van, csak úgy mint a nem létező, a valami utánikutatás témája is. Ez a lemez egyensúlyban tartja a drámaiságot a kifinomultságot, a sötétséget a fényt. A lemez a Season of Mist kiadásában július 3-án jelent meg.

Az olasz death/thrash/heavy metal zenekar, a HellMetAll szeptember 4-én adja ki új albumát Mgla címmel. A zenekar új lemezén folytatja a történelmi, tematikus mélységéneknek feltárását a klasszikus heavy / thrash és death metal hatások erős narratív előadásában. Új dalaikban a modern civilizáció és az közelmúlt, valamint az ősi történetek (impulzusok) közötti törékeny egyensúlyra reflektálnak – „konfliktus, ahol a túlélés és az emberi ösztön metszi egymást”. Lemezük kedvcsinálójaként az alábbiakban három nótájuk hallgatható meg.

A tasmán tech-death / groove metal ördögök, a The Absolution Sequence számtalan kislemez után adja ki első nagylemezét. Dread Cycle című lemezük augusztus 14-én kerül kiadásra a Bleeding Art Collective gondozásában. A zenekar 2013-as megalakulása óta a death metal modern és hagyományos elemeit örvözi kortárs progresszivitással. Ennek köszönhetően kellő hírnévre tett szert nem csak az ausztrál extrém metal színtéren, ha nem globális szinten is. Shawn Wells énekes így beszélt debütáló albumuk koncepciójáról:

„Az album első sorban az életünket befolyásoló, manipulálni próbáló szörnyű emberek piedesztálra emelésére összpontosít. Ezek hírességek, politikusok, influenszerek és vallási vezetők. Istenségként imádjuk őket, követjük trendjeiket, minden lépésüket figyeljük abban a reményben, hogy valamiféle ismerősséget találunk bennük. Mindezt azért, hogy önjelölt ’’egyéni’’ rajongásunkat kiéljük. De szóba kerülnek a családi traumák, őseink hagyatékai, valamint a tisztelet és a hála kifejezése.”

Ezeket a témákat jól mutatják a lemez eddigi videói.

Age of Stone címmel osztotta meg új dalát a tunéziai progresszív stoner/doom metal közösség, a Guros. Daluk által egy olyan a csillagokon túli elfeledett, jövőbeli világba kapunk betekintést, ahol a túlélés, az ösztönök és a törzsi kötelék határozta meg az emberek minden lépését.

„Az Age of Stone az emberiség történetét meséli el egy hatalmas apokalipszist követően. Mivel a Föld már nem képes fenntartani az életet, az utolsó túlélők a csillagok közé utaznak, és új világot keresve szelik át a végtelen kozmoszt. A súlyos stoner rock riffeket, pszichedelikus hangulatvilággal ötvöző dal a túlélés, a remény és a csillagok közötti új korszak kezdetének témáját járja körül. A kövek, a tűz és a végtelen égbolt között mindmáig ott élnek őseink visszhangjai, emlékeztetve minket arra, hol is kezdődött az utazás.”

A reneszánsz korát a tankönyvek hajlamosak a fény és a művészetek újjászületéseként lefesteni, ám az itáliai Marche régió mélyén ennek a korszaknak is megvolt a maga nehezen emészthető, kísérteties árnyoldala. Az olasz Hesperia egyszemélyes projektje mögött álló Hesperus pontosan ebbe a tetszhalott állapotba nyúl vissza augusztus 28-án érkező új nagylemezével, amely a Hammerheart Records gondozásában lát napvilágot. Az anyag a kilencvenes évek tradicionális, középkori hangulatú black metalját házasítja össze a nyolcvanas évek proto-fekete fémzenéjével és népi hangszerekkel. Külön érdekesség, hogy a folklór-központú tételekben a zenész néhai nagymamájának archív hangfelvételei is felbukkannak, miközben a szövegek jelentős része helyi dialektusban íródott.

„A Picenum (True Marchigian Black Metal Renaissance) a Fra Li Monti Sibillini természetes folytatása, amely kiterjeszti a koncepciót a teljes Marche régióra. Az album leginkább a késő középkorban, valamint a reneszánsz kezdetén játszódik, itt utóbbinak a sötétebb oldala kerül előtérbe, amelyet a régióm sötétségén és a szülőhelyem helyszínein keresztül tapasztaltam meg.” – mondta Hesperus az érkező dalcsokorról.

Az alkotó első sorban a régi Satyricon, Ancient rajongóknak ajánlja friss lemezét, de a dark ambient és folk levezetések miatt megemlíti a sötétebb korszakát élő Dead Can Dance nevét is.