A svéd Dark Funeral három nagylemez és három maxi cd után úgy döntött, hogy ideje kiadni egy koncertalbumot is. A felvételeket a 2003-as szeptemberi dél-amerikai turnén rögzítették, Chilén, Brazíliában, és Kolumbiában. Az albumon egy intró és tizennégy szám található, és időtartama meghaladja az egy órát. A cím „De profundis clamavi ad te Domine” már sokat […]
Tovább »
Az úr 2004.-ik évében 3 death albumot vártam igazából. Az első, a Kataklysm okozott egy kis csalódást. A másikkal, a Cannibal Corpsével nagyon meg voltam elégedve. A harmadik, a Deicide (amit talán a legjobban vártam) okozta a legnagyobb csalódást. Hogy miért? Azért, mert nem Deicide. Mert unalmas. Nem mondom, hallottam már ennél semmitmondóbb és unalmasabb […]
Tovább »
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy melyik a legnagyobb death metal ország, Amerika után gondolkodás nélkül meg merném említeni Lengyelországot. Ugyanis itt olyan bandák kezdték el és folytatták a pályafutásukat, mint a Vader, a Behemoth, és jelen kritikánk tárgya, a Dies Irae. A csapatot nevezhetjük egy projectnek is, ugyanis a gitáros Mauser és a dobos Doc […]
Tovább »
Ez az az album, melyre a Megadethen kívül legjobban vártam, főleg azután, hogy a mester korábbi nyilatkozataiban a régi stílushoz való visszatérésről beszélt. Már a múltkori album is (Killing the dragon) nagyon tetszett, ahol valóban megvalósult a visszatekintés úgy, hogy az modern is tudott maradni. Aztán múlt héten újabb nyilatkozatot olvastam, ahol már a pörgős […]
Tovább »
Az Olasz Disarmonia Mundi 1999-ben alakult és a Fragments Of D-Generation a második albumuk. A zenekar tagjai közt tudhatja Speed Strid (Soilwork, Terror 2000) énekest aki a dalok írásánál nem volt jelen viszont nagyon jól adja elő azokat. A lemez hangzása nagyon jó a mai modern viszonyoknak megfelelően. És akkor nézzük magát a lemezt. Rögtön […]
Tovább »
Idén talán ezt a death albumot vártam legkevésbé, sőt, egyáltalán nem is érdekelt, mikor fog megjelenni. Ez, mint mostanság kiderült, elég nagy hiba volt, de erről később. A Dismember munkásságát régen nem igazán követtem, ismertem 1-2 számot, és ott meghúzódott az ismerettség határa nálam. A hallgatás után olyan gondolatokkal álltam fel, mint ‘a dob néha […]
Tovább »
A Finn banda 1994-ben alakult Lost In Twilight néven majd 1998-ban kiadta első korongját „Descending Mist” címmel. Ezt követte 1999-ben a Forever Autumn demó majd 2001-ben a „Planeteer” EP. 2002-ben kiadót és nevet is váltott a zenekar és még ebben az évben elkészítette új lemezét „Modus Operandi” címmel. Ezután átestek pár tagcserén és koncerten, míg […]
Tovább »
A négytagú ludwigsburgi banda 2000-ben alakult, eddig egy 7″-es kislemezük jelent meg (limitált, mindössze 500 darabot adtak ki belőle) melyet bemutatkozásnak, illetve első teljes lemezük felvezetésének szántak. Mivel eddig saját hazájukon kívül nemigen mozogtak, bár e kislemez nagyon jól sikerült, kellő ismertséget nem szerzett a zenekar. Ezen a most kiadott Thy Kingdom Come album biztos […]
Tovább »
Unatkoztam. Egészen fél órával ezelőttig. Mostmár nem. Elmesélem, miért. Unalmamban mindenféle idióta honlapot böngésztem az interneten, épp a Warner Music Hungary honlapján jártam, és a kiadónak azon kiadványait nézegettem, amiket a fejesek rocknak tituláltak. Görgettem szorgalmasan, majd megláttam a Pantera best of-ot, rá is kattintottam sebesen, hogy vajh’ mit írnak róla. Egy idézet volt ott, […]
Tovább »
Az Eidolon munkásságával a 2001-es Hallowed Apparition albummal találkoztam először. Tömör power-metált nyomtak a kanadai srácok. Az akkori énekesüket azóta lecserélték Pat Mulock-ra. A zene annyiban változott, hogy az új albumukkal a Drover tesók elkészítették eddigi legkeményebb albumukat. Itt-ott egész death-metalosra vették a figurát! Az album nagy negatívuma számomra az volt, hogy nem érzem egységesnek. […]
Tovább »
