Két évet kellett várni az olasz Rhapsody új nagylemezére. A szimfonikus power metal banda eddigi művei a stílus meghatározó albumai voltak. Ezek után részemről nagy várakozás előzte meg az új albumot, mely felvételeit Európa több országában végezték (Anglia, Olaszország, Csehorzság, Belgium, Németország). A zenei anyagot Luca Turilli és Alex Staropoli írta. Rengeteg nemzetközi hírű vendégszereplő […]
Tovább »
A sors ismét összehozott egy eddig általam soha nem hallott zenekarral. És nem kellett sok idő ahhoz, hogy megszeressem, vele éljek, ihletet adjon, optimizmust az élethez. Számomra nagyon fontos, hogy egy albumnak legyen hangulati töltete is, ne csak zsigerből szóljon, hanem legyen benne lelki tartalom is. Az ember tudjon „utazni” a zenével, tudjon, felemelkedi a […]
Tovább »
No, sínen vagyunk, végre. Ez az év sok csalódást hozott nekem, melyet azok a „régi tuti befutók” okoztak, akiktől sokkal többet vártam. A Metal Church és Dio óriási buktája, valamint a Megamustaine felemás albuma után már letettem a reményről, hogy a Saxon jó albummal áll elő, főleg azután, hogy az utóbbi két lemezükön eléggé bekeményítettek, […]
Tovább »
Kezdeném a szomorú ténnyel: 17 év együttzenélés és 7 nagylemez kiadása után a zenekar arra az elhatározásra jutott, hogy idén megjelentetett lemezük lesz a csapat utolsó munkája. Erre utal a korong címe is, ami nemes egyszerűséggel a The Funeral (A Temetés) címet kapta. A 17 év alatt a srácok elég hosszú utat jártak be a […]
Tovább »
Most, hogy a Stratovarius (tecc?)halott, a Hammerfall még lemez előtt van, a Judas Priest is csak készül a nagy dobásra – lássuk csak, ki van még… – a Cage-ről mostanában nem hallani, épp ideje volt már, hogy kijöjjön egy tiszta-fém szívű társaság egy új albummal. Sőt, ismerve az érdekes nevű előző albumot (Infatuator ???), már […]
Tovább »
Nem tudom, hogy egyáltalán van-e rockkedvelő a világon, aki ne hallott volna egy bizonyos gitárvirtuóz tevékenykedéséről, aki megalapozta a neoklasszikus gitármuzsikák elterjedését, aki már olyan sok fiatal zenekarra hatással volt, hogy szinte megszámolni sem lehet. Yngwie Malmsteen-nek hívják a bácsit és ha te nem is, a Space Odyssey és ezen belül Richard Andersson (természetesen svéd) […]
Tovább »
A csolnoki Stainless Steel zenekart 1994-ben alapította 4 rockzene iránt rajongó fiatal, majd csatlakozott hozzájuk egy újabb gitáros, így lett teljes a felállásuk. A kritika tárgyát képező Wigant album előtt két demót is rögzítettek (Tűzpróba – 1997, The Fable of Prowess – 1999), ennek ismeretében talán már nem tűnik túl merész vállalkozásnak, hogy első albumként […]
Tovább »
Storm: Nordavind (1994, Moonfog) Adva van 3 kiváló muzsikus: FENRIZ (Darkthrone; Isengard, az albumon Herr Nagell), SATYR (Satyricon; Eibon) és KARI Rueslätten (The 3rd and the mortal). Mindannyian Norvégiából származnak, és szeretik a saját népzenéjüket. Ők hárman összeálltak, és megcsinálták a Storm projecktet, és kiadták (Satyr kiadója a Moonfog) a Nordavindet. Az album műfaja folk […]
Tovább »
Mikor először beraktam a cd játszómba a Stormwitch aktuális lemezét, feleségem felkiáltott: de jó, mi ez? Nos, nejem még csak 2 éve ismerkedik a metálzenével, és nem egy death metal fanatikus, őt is, mint általában a kezdő metál rajongót, elsősorban a fogós dallamok ragadják meg. Nem véletlen tehát, hogy tetszett neki az album itt aztán […]
Tovább »
A Tarot nevű együttest a finn Hietala testvérek alapították a 80-as évek elején, Purgatory néven (Marco Hietala – bass/vocals, Zachary Hietala -guitars),. Mivel ilyen névvel már létezett együttes, 1986-ban már Tarotként adták ki első lemezüket. A kilencvenes években két évente dobták ki albumaikat, főleg Japánban váltak népszerűvé, ahol első koncertlemezüket is készítették. A csapat igazi […]
Tovább »
