Hogyan is lehet jellemezni egy olyan albumot, melynek a dalcímei Heavy Metal Battlecry, Reign in Glory, Lord of the Damned, az első szám fő refrénje „Heavy metal never die”, és minden dalát hallottam már más feldolgozásban valamelyik Manowar albumon? Hát úgy, hogy gyönyörű. A német Majesty 1998 járja a Manowar által kitaposott utat, hűséges fegyverhordozóként […]
Tovább »
A nyolc CD-s Megadeth remastered doboz általam a második legjobban várt kiadványához érkezett. A Youthanasia az után a Countdown to extinction c. lemez után jelent meg, mely a fordulópontot jelentette a Megadeth munkásságában: a komplex trash metáltól elindultak afelé a szikár, de dallamos power metál felé, mellyel a régebbinél nagyobb tömegeket próbáltak megcélozni, ezzel együtt […]
Tovább »
Akár kezdhetném ezt a cikket úgy is, hogy mesélek egy történetet. Azt, hogy hogyan ismertem és szerettem meg a doom stílust, hogyan lettem doomster: 3 éve találkoztam a Mental Home egyik számával, a Pagan Freedom-mal, ezzel kezdődött minden, hamarosan beszereztem az egész albumot is, ekkor még azt sem tudtam mi az a doom, csak a […]
Tovább »
Nagyon kevés olyan zenekar van, amire azt lehet mondani, hogy nem csupán egy csapat stílusát követi, hanem egy kis Pantera, egy kis Static-x, vagyis sok csapat zenéjének stílusát viseli magán. De olyan zenekar talán csak egy van, amelyre azt lehet mondani, hogy senki és semmi nem volt rájuk hatással azért, mert ilyen zenét senki sem […]
Tovább »
A Finn zenekar 2001-ben alakult Helsinkiben és három demó után idén jelentette meg bemutatkozó albumát. A korongot a ZYX Music gondozza és talán úgy jellemezném legjobban ha azt mondanám hogy a Sentenced „Amok” című albuma volt rá a legnagyobb hatással. Először is azzal kezdeném hogy a “Yesterday’s Grave” egy jó album. Annak ellenére hogy igazából […]
Tovább »
A Moonlyght egy Kanadai zenekar akik1995-ben alakultak. A csapat Progressive Darkness címmel 2002-ben készítette el bemutatkozó albumát. A lemez Európába csak 2004-ben került kiadásra. A lemezt talán a címe jellemzi a legjobban, nagyon jól megférnek egymás mellet a stílusok mint például a death /black/progresszív metal is. A lemezen szerepel még Jessica Bell énekesnő is. És […]
Tovább »
Jó szokásomhoz híven az album ismertetése előtt meglátogattam a csapat honlapját. Nos, egy három lemezt megért bandának szerintem lassan már illenék odafigyelni az önpromótáló dolgokra, például a honlap külcsínére. Meg kell mondanom, ritkán látni ennyire amatőr honlapot, ennyire amatőr fotókkal. Szinte hangosan kacagtam, amikor egy-egy menüt megnyitottam. A belépő főoldal is elég szegényes volt, de […]
Tovább »
Ez az album számomra a 2002-es év egyik legkíméletlenebbül zúzó albuma volt. Annak is vártam, tehát nem csalódtam. Napalmék mostanság kezdtek a kisérletezős korszakból áttérni a „vissza a gyökerekhez” hozzáálláshoz, ennek a szellemében készült az előző, az Enemy of the music business, amit annak idején hasonlóképp szerettem, mint ezt. Nos, vannak, akiknek a Diatribes-Inside the […]
Tovább »
Nincs mese, erről az albumról szinte lehetetlen elfogulatlanul írni, bár én megpróbálom. Tudom, hogy nem fog sikerülni, ugyanis látom a fejemben torlódó gondolatok ezreit, amik egy csöppet elfogultak. Na, akkor belekezdenék. A Nevermore nem egy underground zenekar, gondolom sokan ismerik, és akik ott voltak a tavalyi koncerten, tudják, hogy élőben is állatok. Az album, riffileg […]
Tovább »
Először is kezdeném, azzal hogy egy általam nagyon nagyon várt lemezről fogok most írni, ami némi elfogultságot is jelent ezzel a csapattal kapcsolatban. Na de inkább foglalkozzunk az albummal! A promo cd 11 dalt tartalmaz 60 percben, a hangzás egyszerűen fantasztikus! A gitár hasít, a dob és basszusgitár kellő kemény alapot biztosít, a nagyzenekari részektől […]
Tovább »
