A négytagú ludwigsburgi banda 2000-ben alakult, eddig egy 7″-es kislemezük jelent meg (limitált, mindössze 500 darabot adtak ki belőle) melyet bemutatkozásnak, illetve első teljes lemezük felvezetésének szántak. Mivel eddig saját hazájukon kívül nemigen mozogtak, bár e kislemez nagyon jól sikerült, kellő ismertséget nem szerzett a zenekar. Ezen a most kiadott Thy Kingdom Come album biztos […]
Tovább »
Az öt fiatal zenészt tömörítő Thunderstone zenekar második lemeze a The Burning. Az együttes tipikus példája lehetne a „jó helyen voltak-jó időben” szlogennek. 2002-ben jelent meg bemutatkozó albumuk ( Thunderstone címmel ) a nagy Stratovarius „láz” kellős közepén, és az album valamint hathatós kiadói támogatás alapján ( közös koncertkörút a Strato ill. a Sympony X […]
Tovább »
Joacim Cans nevének minden heavy metal fan fülében ismerősen kell csengenie, aki már hallott a HammerFall-nak nevezett csodáról. A gitáros/alapító Oscar Dronjak motorbalesete miatt a HF egy hosszabb kényszerpihenőt tart(ott), és ezalatt Cans nem tétlenkedett, összehozta a Beyond The Gates című albumot, nem kisebb nevekkel, mint Mike Chlasciak – gitár (ex-Halford), Mat Sinner – basszer […]
Tovább »
A banda a neten keresett oldalakat, magazinokat, akik lemezkritikákat írnak, és így talált rá a Fémforgácsra, bár hogy hogyan, arról fogalmam sincs, viszont 1 hétre rá meg is kaptam a 2004 decemberében megjelent cdjüket, ami a ”7 – Dawn of the Night” címet viseli. A névből azt hiszem mindenki kitalálhatja, hogy a srácok nem árulnak […]
Tovább »
Be kell vallanom, amikor először hallottam a Wisdom zenéjét (azt hiszem a Maiden koncert előtt volt), még nem gyakoroltak rám valami mély benyomást, leszámítva a Hammerfall Heeding The Call-ját. Aztán sikerült egyre jobban megkedvelni őket, mivel szinte minden nagyobb heavy metal koncerten ők kezdtek, mint magyar előzenekar, illetve a házi készítésű Fate című kiadványukat is […]
Tovább »
Ez az az album, melyre a Megadethen kívül legjobban vártam, főleg azután, hogy a mester korábbi nyilatkozataiban a régi stílushoz való visszatérésről beszélt. Már a múltkori album is (Killing the dragon) nagyon tetszett, ahol valóban megvalósult a visszatekintés úgy, hogy az modern is tudott maradni. Aztán múlt héten újabb nyilatkozatot olvastam, ahol már a pörgős […]
Tovább »
Az amerikai Impellitteri egyike a kedvenc bandáimnak, Crunch című 2000-es albumuk pedig egyenesen a legkedvesebb albumom a heavy-power műfajban. A banda motorja, Cris Impellitteri remekül ötvözte az európai power riffcentrikusságát az eu power dallamközpontúságával. . Impellitteri, aki maga is gitárhősként indult a 80-as évek elején, rájött, hogy a hallgatók nem végnélküli szólókat, hanem élvezhető dalokat […]
Tovább »
Hogyan is lehet jellemezni egy olyan albumot, melynek a dalcímei Heavy Metal Battlecry, Reign in Glory, Lord of the Damned, az első szám fő refrénje „Heavy metal never die”, és minden dalát hallottam már más feldolgozásban valamelyik Manowar albumon? Hát úgy, hogy gyönyörű. A német Majesty 1998 járja a Manowar által kitaposott utat, hűséges fegyverhordozóként […]
Tovább »
A nyolc CD-s Megadeth remastered doboz általam a második legjobban várt kiadványához érkezett. A Youthanasia az után a Countdown to extinction c. lemez után jelent meg, mely a fordulópontot jelentette a Megadeth munkásságában: a komplex trash metáltól elindultak afelé a szikár, de dallamos power metál felé, mellyel a régebbinél nagyobb tömegeket próbáltak megcélozni, ezzel együtt […]
Tovább »
No, sínen vagyunk, végre. Ez az év sok csalódást hozott nekem, melyet azok a „régi tuti befutók” okoztak, akiktől sokkal többet vártam. A Metal Church és Dio óriási buktája, valamint a Megamustaine felemás albuma után már letettem a reményről, hogy a Saxon jó albummal áll elő, főleg azután, hogy az utóbbi két lemezükön eléggé bekeményítettek, […]
Tovább »
