Nos, hogy mit is jelent számomra a Trans Siberian Orchestra által képviselt zeneszemlélet, mentalitás, attitűd? Igazán ezt csak azután tudtam megfogalmazni magamban, miután megnéztem a DVD-jüket (The Ghosts of Christmas Eve) egy kedves ismerősömnek köszönhetően. Ez a zene tökéletesen az érzelmekről szól. Itt nincs keménykedés, sárkánygyilkolás, emberáldozat, kábszer, vagy hülye politikai utalások. Itt én csak […]
Tovább »
Nos, végre lehetőségem van arra, hogy írjak egy olyan bandáról, ami az általam legkedveltebb zenei műfaj, az ízig-vérig amerikai power-prog-metál berkein belül tevékenykedik. Már az első albumukkal (The Dark Discovery – 1998) meggyőztek, tudatták velem, hogy itt egy őrült energikus, tájfunként tomboló, mégis mély érzelmeket megmozgató, a metált művészi módón művelő svéd (természetesen) fogatról van […]
Tovább »
Az Eidolon munkásságával a 2001-es Hallowed Apparition albummal találkoztam először. Tömör power-metált nyomtak a kanadai srácok. Az akkori énekesüket azóta lecserélték Pat Mulock-ra. A zene annyiban változott, hogy az új albumukkal a Drover tesók elkészítették eddigi legkeményebb albumukat. Itt-ott egész death-metalosra vették a figurát! Az album nagy negatívuma számomra az volt, hogy nem érzem egységesnek. […]
Tovább »
Hogy őszintén bevalljam, mindig kétségek közepette, és eleve negatív érzelmekkel telve teszem be a cd-lejátszóba a magyar előadók szerzeményeit. Igazán egy-két kivétellel nem is hallottam még olyan magyar ZENÉT, amely külföldön is megállná a helyét. Plusz még ha hozzáteszem, hogy maga a magyar nyelv nem épp a leghangulatosabb hangzású nyelvek egyike, főként ha metál zenéről […]
Tovább »
Egész friss megjelenésként kaptam kézhez a fent említett albumot, ami a rendkívül sokoldalú Ian Parry (ex-Hammerhead, ex-Vengeance, Ayreon, jelenleg Elegy) egyik projectjeként működik. Zenésztársakként Stephan Lill (gitár-Vanden Plas), Casey Grillo(dob-Kamelot), Jan Bilisma (bőgő-Vengeance), valamint Joshua Dutrieux (billentyű-Elegy) van jegyezve a borítón. A zene progresszív power metál. Az album dalai a lírai lassúságú daloktól az egész […]
Tovább »
Nos, ezt a lemezkritikát a hátuljáról kezdeném; aki szereti a Savatage zenéjét, az azonnal szerezze be az albumot! A gond velem lesz, én nem szeretem őket :-). Az albumon az a Zak Stevens énekel, aki egykoron a fent említett zenekar frontemberi posztjában élte le hétköznapjait. Segítői a jelenleg is Savatage tagokként jegyzett Jon Oliva, és […]
Tovább »
Egy roppant szimpatikus cd-vel leptek meg a múlt héten, erről a tüneményről írnék most néhány dícsérő szavacskát. Az albumon új énekesként bemutatkozó John K. az első eldúdolt dallamok után azt a benyomást keltette, mindha Matthew Barlow (ex-Iced Earth) hangját hallhatnám a nem épp kezdő (’97 óta, 2002 kivételével minden évben cd-t kiadó) zenekar intrójában. A […]
Tovább »
Vannak emberkék, akik – ha úgy tetszik – bárhová teszik a pöcsüket, mindig jól sül el. A multihangszeres zenészek ezen kivételes csoportjába tartozik Ajren Lucassen is, aki annak ellenére, hogy lassan már megszámlálhatatlan projectben működik, mindig a tökéleteshez hajló munkával rukkol elő. Utoljára engem a Star One projecttel kápráztatott el, amit ki sem bírtam venni […]
Tovább »
Hát ez az album állatra sikeredett!!! Az 1985 végén alapított zenekar elérkezett a sokadik albumához, ami hatalmas lépés lehet a zenekar számára a népszerűség felé. A nyolcvanas-kilencvenes évek death hulláma sodorta a színtérre a német csapatot is, és azóta is töretlenül gyártják az anyagokat. Utoljára a zenekarral a kilencvenes évek közepén találkoztam, de igazán akkor […]
Tovább »
Amikor 2001-ben egy új zenekar debütált egy „Sanctus Ignis” című albummal, biztos voltam benne, hogy találtam valamit, amit esetleg rajtuk kívül csak a Symphony X-nél hallhattam. Sokan úgy is emlegették a bandát, mint „Európa válasza a Symphony X-re”. Hát igen ez szimfónikus progresszív metal, klasszikus ízekkel megfűszerezve. Amikor végighallgattam a 2001-es albumot, rögtön azt ordítottam […]
Tovább »
