A Visztula partja mellett működő lengyel csapat bemutatkozó lemezét kaptam kézhez a Metal Scrap jóvoltából pár hete, és egy hallgatáson már túl voltam, ami meglehetősen vegyes érzelmekkel töltött el, ezért kellett egy kis akaraterő, hogy megint nekifussak. Léteznek olyan lemezek, amiről sokadszorra is nehéz eldönteni, hogy tetszenek-e vagy sem. Én általában elsőre meg tudom ítélni, […]
Tovább »
Pár hete sikerült összefutnom a P.F.A. legújabb EPjével, és akkor úgy éreztem, hogy talán a bátorság lehetne a legfontosabb jellemzője ennek a négyfős csodabrigádnak, illetve zenéjüknek, hiszen amit le mernek művelni itt metálzene címszó alatt, az eléggé ritkaságszámba megy. Aztán, ahogy szépen, lassan haladtam sorra az anyagaikkal, feltűnt, hogy az ötletesség legalább ennyire illik rájuk. Miután pár nappal […]
Tovább »
Ha ügyetlenek vagyunk, Időnként visszanyal a fagyi, és ez különösen illik a zenei kísérletezésre. Nem árt, ha az alkotó kísérletezik a hangokkal, és nem a hangok vele. Ha ez utóbbi történik, az eklektika megbomlik, és a stílusidegen részek inkább akadályozzák, mint segítenék egymást. Kicsit ezt érzem az olasz csapat tavalyi lemezénél is… De ne szaladjunk […]
Tovább »
Az Svoid, mint zenekar, Saterion, mint alkotó entitás 2009. december óta kormozza az atmoszféránkat és hív csatasorba bibliai erőket. Azóta megjelent az Ars Kha, amire visszagondolva, egy eléggé más típusú zene rémlik fel ahhoz képest, amit az imént hallgattam végig. Konkrétabbnak, egy kicsit szögletesebbnek találtam, ez a mostani viszont sokkal élőbb, karakteresebb és ösztönösebb… Jobb… Pedig az […]
Tovább »
Azokat a kiadványokat szeretem a legjobban, amelyek feledtetik velem a hosszukat. Funeral doom esetén tehát nem tűnik fel, hogy másfél órás, thrash metal esetén pedig, hogy 30 perces. Nos a hazai Atrox Trauma úgy tálalja alánk ezt a thrash/death aknát két tételben, hogy a nyolc és fél perc olyan szintű kielégülést okoz, mint más csapatoknál […]
Tovább »
Amit a legjobban díjazok a zenei világban, az a nyitottság, és ha hallgatóról van szó, akkor a befogadóképesség. Ugyanakkor ezek legalább annyira viszonyítást igénylő fogalmak, mint az, hogy mi értékes, és mi nem. Már megint rámtört az az érzés, hogy értelmetlen kritikákat írni, mert ez elvisz a szubjektivitás ingoványos talajára, helyette próbálom magamat átnevelni arra, […]
Tovább »
A Ladlo sem az a kiadó, ahonnan gagyi anyagokat kapnánk. Tavaly ez a társaság volt, amelyik az év lemezét szolgáltatta számomra a The Great Old Ones Al Azifjaként. Ismét egy masszív cuccal lettem megajándékozva, és tovább erősödik az a hitem, hogy jelenleg Franciaországban vannak a legeslegjobb post és black metal bandák. Vélemények, anyázások ezügyben jöhetnek […]
Tovább »
Az utoljára 2005-ben lemezt kiadó olasz avantgárd metál kvintett elkezdte írni a negyedik lemezét, melynek címe At the End of Doomsday lesz. Martyr Lucifer (ének, korábban basszusgitár) a következőket osztotta meg a Fémforgáccsal: „A Hortus Animae legénysége keményen dolgozik a negyedik album dalainak megírásán. Négy feldolgozásdal is készül, melyből kettő lesz az új lemezen, kettő pedig a Godless Years címre hallgató kiadatlan és ritka felvételeket tartalmazó kettes korongon. Ezek a dalok a következőek lesznek: Child in Time a Deep Purpletől, a The Great Misconceptions of Me a W.A.S.P-tól, az Aqualung a Jethro Tulltól és a No More Tears Ozzytól.”
A Hortus Animae mindhárom lemezét egyben kiadta 2012-ben a Thrash Corner Records Funeral Nation MMXII címmel. Arról a lemezről itt írtunk.
Egyetemista koromban Veldi Zoltán és Szalai János barátaimnak köszönhetően sikerült alámerülnöm egy olyan szubkultúrába, ami akkorra már nem létezett. Egyfajta időutazást jelentett a dolog, és én is abba a lelkiállapotba kerültem, mint oly sokan azok közül, akiknek valami kimaradt az életéből aktuálisan, de később mégis megélhették – történetesen elképpedtem. Valahogy a Kispál és a borz […]
Tovább »
Az osszárium jelentése: csontház. Régi sírokból előkerült csontokat halmoztak itt fel, esetenként művészien elrendezve, máskor halmokba pakolva. Temetők – templomok környékén épültek ilyenek, néha elszórtan, azoktól távol is. A portugál alakulat (amelyről minden igyekezetem ellenére sem sikerült kiderítenem semmit) zenéje nagyszerűen passzol ehhez a névhez, valódi kripta hangulat „éled” itt meg. Annyi biztos, hogy egyszemélyes […]
Tovább »
