Amikor az Európa Kiadó 1981-ben megalakult, egyrészt senki nem hitte, hogy ennyire sikeres lesz a csapat, másrészt a tagok nem is akarták ezt. Nemhogy nem akarták, hanem igazából a téma fel sem merült azokban a lepukkant próbatermekben, ahol a működésük elkezdődött. Az első koncertjükön ötven ember volt, aztán a másodikon ezerkétszáz. Kiss Llászlótól (basszusgitár) kérdezték […]
Tovább »
Pár hete írtam az olasz avantgárd black metal banda a Hortus Animae box setjéről egy kritikát, amiben egy olasz mondattal zártam, és Martyr Lucifer, az énekes/basszer ezt nagyon kedves gesztusnak vette. Olyannyira, hogy azóta is mailezünk/csetelünk elég sokat. Egyébként a Hortus Animae jelenleg (illetve 7 éve) parkolópályán áll, viszont a frontember […]
Tovább »
A Blut Aus Nordról könnyű és nehéz is írni egyszerre, hiszen a zeneiségük szárnyaló, eredeti, egyszerre monoton és sokrétű, viszont a tagok személye egyáltalán nem boncolgatható, lévén senki nem tud róluk semmit. 2007 decemberében nyilatkozta ez a gitáros/torok Vindsval: „Egyáltalán nem koncertezünk. Mivel az volt a döntésünk az első naptól fogva, hogy a […]
Tovább »A több nemzet fiait számláló space rock/metal zenekar a Space Mirrors elkészült első online terjesztésű videoklipjével. A dal a 2012. augusztus elsején megjelenő In Darkness A Whisper című lemezen fog szerepelni, és a svéd Transubstans Records adja ki. A zenekarban Martyr Lucifer, a Hortus Animae énekes/basszer énekel, aki egyébként tavaly jeletette meg Farewell To Graveland című szólólemezét is.
A dal streamelhető még a kiadó Soundcloud oldaláról is:
Oldboy írt az egyik kedvenc filmjéről, az Oldboyról. Mondjuk az én avatárom nem Donnidarkó, és nincsen Nagaarum című film sem, így nem tudok annyira frappáns lenni, mint ő, hacsak meg nem csinálom azt. Viszont akkor az a világ legunalmasabb filmje lesz. A helyszín az Egyesült Államok egy névtelen kisvárosa (na neee… hogy lehet ez?), ahol […]
Tovább »
A svéd trió pár éve létezik csak, és ez az első lemezük. Igazából ez az egyik legtovább halogatott promós lemez, amit eddigi nem túl hosszú ‘forgácsos pályafutásom során sikerült bevállaljak cikkírás céljából. A doom egy nagyon érdekes műfaj, mert számomra a végzetek zenéje. Ha jól meg van csinálva, „kivégzet” lesz belőle, mivel a lelkem legmélyéig […]
Tovább »
Azoknál a zenéknél, amikben sokáig nem történik semmi, amikor végre igen, akkor minden hirtelen változás elementáris erővel bírhat. Ezzel most azt szeretném kinyögni, hogy egy mozgalmas lemezt hallgatva, annak a feléhez elérkezve, már elvesztjük egy kicsit a figyelmünket, és nem veszünk észre meglepő fordulatokat. Vegyünk például egy buszutazást! Nagyon jól lehet aludni egy monoton, rázós […]
Tovább »
Létezik egy érdekes kompánia Bonnban. Kilenc zenekart gondoznak, és ők maguk alkotják a zenekarokat is (gyönyörű a magyar nyelv eszköztára, de ezt sajnos máshogy nem tudtam leírni). Akkor ismertem meg őket, amikor tavaly Pistike66 beajánlotta a Valborg Barbarian lemezért a Hangpróbára, ami pár hét hallgatás után az év lemezévé lőtte ki magát nálam (az anyag […]
Tovább »
Már nagyon sokadszor érzem úgy, hogy a legnagyobb értékek az under-undergroundon belül keresendők. Egy ismertebb zenész, kinek a nevét nem árulhatom el, mondta a minap nekem, hogy hogyan tudna valaki írni az élet sötét oldaláról, anélkül, hogy látná (megélné) azt? Magyarul sokadszorra érzem hiteltelennek a hatalmas apparátussal turnézó sikerbandák sötét/befordult/durva zenéjét. Léteznek persze itt is […]
Tovább »
A gonoszabb zenehallgatók illetve zenészek egyik kedvenc témája a funeral doom szapulása, miszerint az a tehetségtelen, fakezű zenészek műfaja, miközben a Black Sabbath vonal bombabiztos receptjeiből táplálkozó stoner-doom csapatokat felistenítik. Én ezzel pont fordítva vagyok. A sludge műfajra csak egészen ritka esetben sikerül ráéreznem, valószínűleg azért, mert nem tudom figyelmen kívül hagyni azt, hogy művelői […]
Tovább »
