Hosszú szünet után 2025. november 21-én jelenik meg a svéd When Nothing Remains új albuma, az Echoes of Eternal Night. Felpakoltuk, meghallgattuk, és elmorzsoltunk pár könnycseppet. Talán elmondhatom, hogy barátkozásom a doom metallal – és úgy alapvetően a szomorú zenék világával – nem ma kezdődött. Zenei fejlődésem során egészen hamar a My Dying Bride, Swallow […]
Tovább »
Voltak idők, amikor a dátum leírásánál nem kettessel, hanem egyessel kellett kezdeni az évszámot, metal mércével ezek voltak a 80-as, 90-es évek, amikre ma már hajlamosak vagyunk erőteljes nosztalgiával visszaemlékezni. Egyesek képesek ezt addig fokozni, hogy akkor tudtak valamit, amit ma már nem. Ezt a hozzáállást sosem kedveltem, mivel manapság is születnek […]
Tovább »
A természet megpihenésével úgy tűnik én is egyre gyakrabban horgonyzok le a nyugalom vizein. Sűrűsödnek azok az alkalmak, amikor olyan együttesek alkotásai fordulnak meg a lejátszómban, amelyek a szomorú-érzelmes kategóriából kinyúlva masszírozzák meg elfáradt tagjaim. Csak párat említek meg, a teljesség igénye nélkül: Noumena, Officium Triste, Omnium Gatherum, Dawn Of Tears, Falkenbach, Believe, Wine From […]
Tovább »
A svéd trió pár éve létezik csak, és ez az első lemezük. Igazából ez az egyik legtovább halogatott promós lemez, amit eddigi nem túl hosszú ‘forgácsos pályafutásom során sikerült bevállaljak cikkírás céljából. A doom egy nagyon érdekes műfaj, mert számomra a végzetek zenéje. Ha jól meg van csinálva, „kivégzet” lesz belőle, mivel a lelkem legmélyéig […]
Tovább »
