A svéd Draconian két év után újra megkísért minket legújabb szerzeményével, a Turning Season Within-nel. Kilenc önmegvalósításként értelmezhető tétel az életről való lemondásról, bánatról, a vissza nem fordítható végetérésről és a depresszív önmarcangolásról, azaz csupa olyan korántsem vidám téma, amiről ennek a műfajnak kis túlzással szólnia kell… A svéd zenekart jelenleg nem kevesebb mint hét […]
Tovább »
A modern progresszív rockban járatos arcoknak több mint valószínű hogy sokat mond Stewen Wilson neve, aki nem más, mint az angol Porcupine Tree nevű zenekar gitárosa/énekese, a Blackfield pedig egy a számosnak igazából nem mondható mellékprojectje közül (csak említésképpen: tevékenykedik a vicces névvel ellátott Incredible Expanding Mindfuck-ban, az ambientben utazó Bass Communionban, valamint dolgozott már […]
Tovább »
Nem először hozott össze engem a sors a Nizzában székelő Francia black metalos Artefacttal, így hát valamennyire tudtam is hogy mire számíthatok tőlük, ám a prekoncepció nem jött be, én meg jól seggre ültem. Annak idején a horda második lemeze, a Magic Spellcraft egy erősen középszerű, sokkal inkább doomba hajló középtempós black metal volt, kevés […]
Tovább »
Azon kedves olvasónk, aki esetleg a kezében tartja a norvég Circus Maximus második nagylemezét, az kétséget kizáróan a tavalyi év progmetal termésének legjobb lemezét birtokolja. Bizony, se nem több, se nem kevesebb, és ezt a kijelentést még azzal együtt is megalapozottnak tartom, hogy azért mégiscsak ott volt a mezőnyben a Threshold, Symphony X vagy a […]
Tovább »
Ha a finn Korpiklaani nevével találkozom, valahogy óhatatlanul is mindig a részeg gumicsizmás-kantárosgatyás favágókra asszociálok, nem tehetek róla. Persze túlzottan messze nem állunk a valóságtól, hiszen a hattagú brigád a csujjogatós pajtametal elkötelezett híve, a Korven Kuningas pedig a csapat ötödik nagylemeze. Mint arról már a szakavatottak értesülhettek, a Napalm Records-cal való közös útja a […]
Tovább »
A nem is annyira régmúltba való visszatekintésünk alanya ezúttal Németországból érkezik az 1994-ben alakult Empyrium képében, hogy elkalauzoljon minket egy archaikus időszakba, melyben az emberkéz még nem piszkította be az anyatermészetet, és ahol még szó szerint a víz volt az úr… A zenekar stílusa sok hasonlóságot mutat a finn Tenhi zenéjével, gyakorlatilag ugyanúgy a természetből […]
Tovább »
A zenekar a következőket üzente: „Az elmúlt 2-3 hónapunk másból sem állt, mint hogy reggel találkozunk a próbateremben, és napi 12 órában az új lemez dalait írtuk. Mostanra már elég sok mindent sikerült összehozni hogy kitöltse a tervezett 2 CD-t, még azzal együtt is hogy volt amit kiszűrtünk belőle. „
Majd hozzátették: „Sok bandától eltérően mi az életünket és a melónkat is feláldozzuk azért, hogy közel tökéletes lemezt sikerüljön készíteni. Reméljük is hogy le fog csavarni pár fejet!”
„Nehéz leírni a zenénket, mert mi magunk sem szeretjük műfaji skatulyákba szorítani. A dalokat mindig szívből írjuk, a többi tényezőnek nincs jelentősége. Az új számok élénkek, őrültek és egyben dallamosak, minden ami szenvedéllyel jön belőlünk. Chris Storey szólómunkája kegyetlen jónak ígérkezik a lemezen, az egyik leghihetetlenebb amit valaha hallottunk!’
„A hűséges rajongóinknak üzenjük hogy ne aggódjanak, nem fogunk kiábrándítani senkit az új lemezünkkel!”
„Áprilisban elkezdjük felvenni az új anyagot, ti pedig figyeljétek a stúdiónaplót!”
Meglepve tapasztalom, hogy a Fémforgácson összességében még csak ez lesz az első kritika az Oregon-i Agalloch eddigi munkásságából, persze jobb később mint soha alapon itt az ideje hogy ezen változtassunk! A zenekar diszkográfiájának bemutatásától most eltekintenék, hiszen bárki utána tud nézni akit jobban érdekel, ám fontos megemlíteni hogy a formáció 1996-ban vette fel első demóját, […]
Tovább »
A dán Mercenary körül kissé felpezsdült az élet miután megjelentették 2 éve The Hours That Remain című lemezüket, hiszen meg kellett válniuk a több mint tíz éve a csapatnál basszusgitározó Henrik Andersen-től, hogy aztán a helyét az ex-Transparent-es Rene Pedersen vegye át azon a poszton, valamint hogy megosztott szerepet vállaljon Mikkel Sandager-rel a vokális témák […]
Tovább »
Hivatalos közleményében tudatta a csapat a nagyvilággal, hogy különváltak útjaik Ola Frenning gitárossal.
A Soilwork énekese, Björn „Speed” Strid a következőket tette hozzá: „Nagyon nehéz volt így dönteni, mert Ola nemcsak a zenekar tagja volt, de a barátunk is nagyon hosszú ideje. Olának ma már nem felelt meg a sok utazás és a rengeteg beütemezett program. A kiválása nem lesz hatással a zenekar későbbi terveire”
Ola Frenning is megszólalt ezügyben: ” 7 album, és 10 eltöltött év után rá kellett jönnöm, hogy nagyon más utakon járunk, és más irányba fejlődtünk. A rengeteg nézeteltérés miatt sajnos a helyzet tarthatatlan lett, és úgy döntöttem kiválok, nem szeretnék a zenekar jövőbeli terveinek az útjában állni.”
