A chicagói Yakuza jelenkezett legujabb albumával, a Transmutations a tavalyi Samsara határait méginkább kitolja a doomosabb, post-rockosabb, atmoszférikusabb kategóriába. Egy kis jazz hatással megspékelve olyan pszichedéliában lehet részünk, amit még a rák gyógyítására is használni lehetne. Már a Samsara is több volt, mint szimpla metál, inkább művészet, bár annyira elmélyülni akkor még nem tudtam ebben […]
Tovább »
Volt már szerencsém életem során pár jól sikerült Motörhead koncerthez, mondhatom mindegyike oltári nagy élmény volt! Ennek fényében örömmel fogadtam ezt a live szösszenetett, hisz ez egy gyönyörűséges darab! Illetőleg darabok, mivel dupla Cdről beszélek most. Persze nemcsak elkötelezett Motörhead fanatikusok gyűjteményének lehet díszes darabja a korong, hanem mindenkinek, akit érdekel a rockzene őskora. Aki […]
Tovább »
Ismét egy korábbról már ismerősen csengő nevű zenekar kislemezével hozott össze a sors, habár a hitelesség érdekében illik hozzátennem, hogy a „sors” emlegetése ez esetben nem a leghelytállóbb kifejezés, ugyanis valójában némi szándékosság is tetten érhető részemről e kritika megszületésének rövid történetében. De hát, mint tudjuk, minden szentnek maga felé húz a keze… Ennek ellenére […]
Tovább »
A T.C.B.M. csoportosulás elsőszámú alakulata, a szegedi Dusk, idén májusban újra felfedte sötét lelkének egy szegletét. Az alapítótag Shadow, s újdonsült zenésztársa, Gelal magamögött hagyta az amerikai illetőségű Regimental Records kiadót, ahol a Carpathian Darkness jelent meg még 2005-ben. A duó a német precízitás felé tendálva, 2007-ben a germán Northern Silence szentségtelen istállójával dolgozott az […]
Tovább »
Nem rég került kezembe az M.W.S. 1 punch=2deaths című első nagylemeze. Eddig nem igazán volt esélyem hallgatni a dalaikat, és nem tudom, hol van az a Solymár. Pedig már 1997-ben elindult, a kerék és az óta kisebb zökkenéssel folyamatosan tolják a srácok az úgynevezett lakótelep metált. Nem is tudom hasonlítsam-e igazán valamihez, nem hiszem, hogy […]
Tovább »
Egy újabb olasz banda remekművével hozott össze a sors, csakúgy mint a instrumentális rock terén a Neil On Impression, a ToKILL a straight edge hardcoreban szakítja le fejemről az arcom a minőségi zenével. 29 perc agresszív hardcore tele energiával, teljes brutalitás, torokszaggató énekkel és egy kis rockos beütéssel, néhol modern hardcore elemekkel. Ilyenkor szoktam szégyenemben […]
Tovább »
A Plutonium nevezetű, gyári zörejekkel megtámogatott fekete fém alakulat 2003-ban kelt életre a messzi, általánosságában jó bandákat felvonultató Svédországban. A négy év alatt svéd barátaink összedobtak egy demot még 2004-ben. Aki azzal esetleg nem rendelkezne a gyűjteményében, az vegye úgy, hogy nem maradt le semmi esszenciális hallgatnivalóról, lévén azon négyszámos demo gerincét alkotó kettő darab […]
Tovább »A 2004-es Reino Ermitano debüt után itt van az újabb lemez, mely sokkal változatosabbra és kevésbé unalmasra sikeredett. A borító és lemez lenyomata nagyon szép, külön dícséretet érdemel. Közel 60 percben, 12 szám hallható, tradícionális doom formába öntve, Sabbath és Pentagram hatásokkal. Akik először hallják a bandát, talán kicsit furcsa lesz majd az énekes, Tania […]
Tovább »
A 2000-ben alakult zenekar a Radiovenom címre keresztelt albummal próbálja felkavarni a portugál és a világ metálzenei állóvizét (máramennyire áll az a víz). A srácok metalcore-ban utaznak, mármint megítélésem szerint, a myspace-es oldalukon a Metal/Rock meghatározást találtam. Mivel az elmúlt időben elég sok (magamhoz képest) metalcore dolgot hallgattam, van némi viszonyítási alapom. El kell mondanom, […]
Tovább »
Az amerikai War of Ages zenekar igazi sikertörténetet tudhat magáénak, hiszen a metalcore (divat)hullámot meglovagolva szinte a semmiből jöttek elő, és azóta a turné-lemez-turné update program lelkes művelői. Persze kitudja meddig tart a metalcore uralkodása, de manapság úgy tűnik, hogy ez az egyik legeladhatóbb műfaj a metal berkein belül. Mint minden ilyen hirtelen jött sikersorozatnál, […]
Tovább »
