A német Dark Millennium két lemezét mindenképp klasszikusnak tartom, valamikor az idők kezdetén a kedvencemről, a Diana Read Peace anyagról még meg is emlékeztem. Viszont tudni kell, hogy teljesen egyedi, avant-garde deat/doom metaljuk igazán a 90-es évek első felében érvényesült, amikor kifejezetten előre mutatónak, formabontónak számítottak. Zenéjükben számtalan hatás érvényesült olyan módon, hogy egy pillanatra […]
Tovább »
Igazságot kell szolgáltatni az amerikai kripta doom zenekarnak, mert a kiadójuk folyamatosan kiszúr velük! Bár gondolom, hogy nem tudatosan… Ez jutott eszembe, amikor a postaládámban landolt a valódi death metal veteránokat felsorakoztató formáció harmadik nagylemeze. Mindez azért, mert legutóbb, amikor találkoztam velük az egyébként teljesen korrekt Grotesque Offerings idejében, akkoriban pörgettem szanaszét a napokkal korábban […]
Tovább »
Ha kalóz metalról beszélünk nekem elsősorban a Running Wild, az Alestorm és a Blazon Stone nevei jutnak az eszembe. A stílus szülőhazája első sorban Németország bár a műfaj az utóbbi években jelentős teret hódított Skóciába, Portugáliában és Svédországban is. Az öreg kontinensen kívülről még a Dél-Amerikai tengeri rablók ápolják a műfaj hagyományait. Közülük az egyik […]
Tovább »
Ha jobban belegondolok Finnországnak sosem sikerült bekerülnie a thrash metal nemzetközi vérkeringésébe. A műfaj ottani csúcsidőszakából Stone mellett néhány demós csapat, mint pl. a National Napalm, a Syndicate, vagy a Mengele kivételével nem is tudnék mást megnevezni, akinek sikerült labdába rúgnia a németek és az amerikaiak által uralt mezőnyben. A Helsinki undergound mélyéről érkezett Demonztrator-t sem fenyegeti az a […]
Tovább »
Ha thrash metalról van szó, akkor nem hinném, hogy bárkinek elsőre a kanadai vonal jutna eszébe, pedig erre a műfajra is igaz az, amit gyakran hangoztatok: a metal bizony nemzetektől függetlenül képes utat törni magának és kitermelni a maga gyöngyszemeit. Ez Észak-Amerikában is ugyanígy megtörtént, még ha leginkább a 80-as évek végén, a 90-es évek […]
Tovább »
A Mur egy Minnesotai szólóprojekt, melynek zenéjében a romantika korának eszményei manifesztálódnak jelen világunk elanyagiasodott sivárságával. Alkotója azon művészek közé tartozik, akit inkább az alkotás, az egyéni kinyilatkoztatás, sem mint a hírnév érdekel. Ő Cam Sather (Hymnal), aki projektjét 2012-ben indította a remény és a gyűlölet holisztikus megközelítésének szimbolikájaként, és egy újvonalas zenei entitásként öntött […]
Tovább »
Közeledünk 2021 végéhez, még mindig tombol a világjárvány és azt gondolhatnánk, hogy az előadók, a művészek is szorult helyzetbe kerültek. Ez sok szempontból van így, de ettől függetlenül a hallgatóság számára szállított minőségről nem kellett lemondanunk ebben az évben sem. Lassan formálódnak a listák, jönnek a TOP 10-ek és egyebek, de még mindig szivárognak elő […]
Tovább »
Négy évvel When Northmen Die albuma után egy újabb misztikus kalandra visz el minket az epikus power/heavy metal vonalú Crom. A Dark Fortress egykori basszusgitárosának, Walter „Crom” Grosse egyszemélyes projektjeként induló banda Into Glory Ride kislemezére két vadonatúj, tiszta esszenciájú epikus heavy metal dal és három érzelmes hangvételű akusztikus szám került fel, melyek méltón folytatják […]
Tovább »
Az olasz In Aevum Agere olyan számomra, mint egy távoli jóbarát, akivel még időnként felveszem a kapcsolatot, de már nem is igazán emlékszem arra, hogy honnan is indult a nagy összeborulás. Aztán eszembe jutott, bizony a projekt akkori egyetlen tagja, Bruno Masulli leszakította a fejemet néhány single és demó kiadvánnyal a kétezres évek vége felé, […]
Tovább »
Soha nem hallottam még a német Stagwounder zenekarról, annak ellenére, hogy nemrég jelentették meg második nagylemezüket, melyről ugye most ti is olvashattok. A kiadványt CD-n is megjelentető Crawling Chaos, akiknem amúgy is kedvelem a viselt dolgait, valami oknál fogva úgy gondolta, hogy elfér még a karácsonyfánk alatt ez a mutatós album és bizony nem is […]
Tovább »
