Mi van akkor, ha az elalvás nem a várva várt megnyugvást hozza el, hanem egyenes utat jelent a tudatalatti legsötétebb, legkellemetlenebb bugyraiba? Ezt a meglehetősen nyugtalanító kérdéskört járja körbe a philadelphiai IATT legújabb, filmes léptékű konceptalbuma, amely az ébrenlét, az illúziók és az öntudatlanság közötti hajszálvékony mezsgyén egyensúlyoz.

A 2008 óta aktív formáció nem ma kezdte a progresszív extrém metal határainak feszegetését. Zenéjükben a „blackened” agresszió és a sebészi pontosságú technikai tudás elegánsan keveredik jazzes beütésekkel, klasszikus zenei hangszerelésekkel és egy olyan súlyos atmoszférával, ami garantáltan távol tartja a békés álmokat. Az Etheric Realms of the Night címet viselő, 48 perces és hét tételt felvonultató pszichológiai utazásuk május 8-án landol a Black Lion Records istállójából.

A lemez első meghallgatható tétele a Drift Away. Ez a dal akusztikus textúrákkal és légies fuvoladallamokkal kecsegtetve, a súlytalanság hamis illúziójával ringatja álomba a gyanútlan hallgatót – mielőtt a rákövetkező tételek (mint az alvásbénulás fojtogató mozdulatlanságát megzenésítő To Lie Beneath, vagy a tiszta káoszba forduló Pavor Nocturnus) kegyetlenül rá nem rúgják az ajtót az emberre.

A kvartett (Jay Briscoe – basszus/ének, Joe Cantamessa – szólógitár, Alec Pezzano – ritmusgitár/nagyzenekari hangszerelés, Paul Cole – ütősök) ráadásul nem éri be a puszta zenei nyomasztással: a lemezhez egy összefüggő videósorozat is készül, hogy vizuálisan is maradéktalanul lerántsanak minket ebbe az ellenséges álomvilágba.

A német post/prog-metal színtér egyik legelismertebb független csapata, a Monosphere március 13-án jelenteti meg Amnesia című harmadik nagylemezét. A zenekar tudatosan döntött a szerzői kiadás mellett, visszautasítva minden kiadói ajánlatot, hogy megőrizzék teljes művészi szabadságukat. A lemezről néhány hete a Limbic című dalt tették meghallgathatóvá, most pedig az Idiomorph tételhez készíettek egy hangulatos videót, valamint megkaptuk a lemez egészen mutatós borítóképét is.

A stílusok (mathcore, post-rock, black metal, jazz, klasszikus zene) határait feszegető formáció az elmúlt években olyan nevek társaságában bizonyított a színpadon, mint a The Ocean, a Karnivool, a Cradle Of Filth vagy a Napalm Death. A Rodney Fuchs dalszerző vezette csapat – aki ösztöndíjat is kapott az album megírására – az új évre nemzetközi turnét tervez.

A finn zenei szcéna sosem szűkölködött a különcökben, de az Agarwaen még ott is egyedi kategóriát képvisel az általuk csak „Asylum Metal”-nak nevezett stílussal. A csapat július 3-án, az Over The Border Records gondozásában jelenteti meg új nagylemezét The Murder Trend címmel. Az album egy teljes értékű horror-konceptlemez, amely a bántalmazás, a trauma és az öröklött őrület legsötétebb bugyrait tárja fel. A történet főhőse, Anton, a kegyetlenség és elhanyagoltság világából egy bizarr cirkuszi kultuszba és rituális gyilkosságokba sodródik. Zeneileg ez a „modern horror mese” filmszerű instrumentális betétek, kíméletlen extrém metal és teátrális megoldások eklektikus elegye.

A lemez hangzásáért igazi nagyágyúk feleltek: a producer az Emma-díjas Teemu Aalto, a maszterelést pedig a Grammy-díjas Svante Forsbäck végezte. A lemez hangulatába már most belekóstolhatunk a friss videoklip segítségével (amely a The Murder Trend / Circo De La Muerte kettőse köré épül). A zenekar szerint a dal eredetileg egy versenyre íródott, de annyira „betegre” és érdekesre sikerült, hogy végül ez határozta meg az egész album irányvonalát.

Miami, 1985. A neonfények villódznak, a levegő párás, a zakók pasztellszínűek, de a sikátorokban nem drogkereskedők, hanem vérszívók tanyáznak. Ebbe a disztópikus, a Miami Vice-ot a horrorral és az extrém fémmel keresztező világba kalauzol minket a brutal death / metalcore vonalas No Worth Of Man hamarosan debütáló nagylemeze, a The Killing Streets. A lemez február 13-án, most pénteken fog megjelenni a Brural Records kiadásában.

A The Killing Streets sötét melódiákkal teremti meg a feszültséget, mintha csak egy akciófilm zenéjét hallgatnánk, ahol a főhős épp újratölti a fegyverét a végső leszámolás előtt (Kill Of Gold). Az ajánlóhoz még hozzácsapom Penge örökérvényű bölcsességét is: „Némely rohadék mindig széllel szemben pisál.” Kedvcsinálóként pedig itt van Mondo Decay daluk vidfeója.

Idén kilencedik alkalommal kerül megrendezésre A Betonfest, amely az évek során a hazai underground egyik meghatározó találkozópontjává nőtte ki magát. A helyszín ezúttal is a győri A BETON, a honi klubélet egyik legkultikusabb helyszíne.

A Betonfest minden alkalommal egy összetartó közösséget épít, ami összehozza a színtér rajongóit és alkotóit egy kompromisszummentes, intenzív hétvégére. A két napos program teret ad feltörekvő és már jól ismert formációknak, ahol a a hardcore-, a punk-, a grindcore-, és a metál árnyaltabb és kevésbé árnyalt vonulata mellett a rendezvény végig hű marad az underground gyökerekhez.

A vizuális jelenlétet erősítve a szombati program Baranyai Gréte és Nyári Barbara közös munkáját bemutató BetonArtShop mini kiállítás megnyitójával indul.

A Betonfest két napja a hangos riffekről, a nyers energiáról és a közvetlenségről szól, nincs felesleges sallang – csak zene, a kapcsolódások és az a különleges atmoszféra, amely miatt A BETON neve mára fogalom lett.

A BETON eseményei zárt körű magánrendezvények, csak egyesületi támogatói kártyával látogathatóak, amire a regisztráció akár az esemény napján egyszeri regisztrációs díjjal kiváltható.

A Betonfest zenekari támogatása a teljes összeggel a fellépő zenekarok költségeit és A BETON működését támogatja!

Akik nélkül a fesztivál nem jöhetett volna létre: FoodNotBombs, Drinkin’ Beer in Bandada Records, Agyampodcast, Miner X Core, Izomerőszakpogo Distro, The „G” Zone fanzine

A két napos program menetrendje:

Kifejező és hangulatos zenét játszik az instrumentális mezsgyéken mozgó Psygnosis. Atmoszférikus extrém metalként definiálják az általuk játszott muzsikát, ahol a klasszikus hangszerek is megjelennek. Új albumuk a Mercury névre hallgat és a Season of Mist kiadásában fog megjelenni szeptember 15-én. Második lemezelőzetesként pedig itt van Eclipse daluk. Ne Obliviscaris, Opeth, Persefone, Dysrythmia rajongóknak különösen ajánlott.

Psygnosis – Mercury

(Season of Mist)

1. Öpik-Oort (12:33) [WATCH]
2. Eclipse (10:38) [WATCH]
3. Sunshine (08:57)
4. Caloris Basin (08:43)
5. Uranometria (15:27)