Albumkritikák

Klaw – Lightcrusher (2019)

Valami nincs rendben Svájcban, ha a thrash metalról van szó. Félreértés ne essék, nem a helyi zenekarokkal van bajom, sőt… Inkább egy olyan körülmény szúr szemet, ami mellett mezei rajongóként nehéz szó nélkül elmenni. A legutóbbi Freakings albumnál szomorúan konstatáltam, hogy a csapat kiadói háttér nélkül dolgozik, thrash metaljuk viszont nem erre az áldatlan állapotra […]

Tovább »

Amorite – Archaic Faces of Ecstasy (2021)

A hazai Amorite jövőre fizikai formátumban is megjelenő anyaga gyökerestül feltépte a szellemi lét veszélyeitől óvó képzeletbeli kérget, és rászabadította a zenéjére mindazt, amit alatta talált. Ez így is van jól. Az én definíciómban a death metalnak félelmet, nyugtalanságot és emberfeletti erőt kell árasztania. Véresen komolynak kell lennie, hogy a szórakozni vágyókat messzire kergesse. Ebből […]

Tovább »

El Pistorelo – Mexican Standoff (2020)

El Pistorelo - Mexican Standoff

Az egyik szintén HR/HM-rajongó fiunkkal egy ideje arra készülünk, hogy összeállítunk egy válogatás-CD-t a mexikós HR/HM-dalokból. Most ez a művelet ismét új határidőt kapott, mert házhoz jött a hangulat. Igaz ugyan, hogy az El Pistorelo Mexican Standoff-ja a vidámság helyett éppen ott folytatódik, ahol a filmek véget érnek. Amikor az Egyesült Államokból a zavarosnak leírt […]

Tovább »

Griff – 1000 Szent Ígéret (1989)

Az 1980-as évek végén alakult dallamos hard rockot játszó Griff együttes méltán nevezhető igazi hazai szupergroupnak. Soraiban az akkori magyar rock / metal élet olyan jól ismert zenészei sorakoztak fel, mint Czverencz Ákos gitáros, a VM Band-ből, Vertig József (RIP – 1990) a Telegram korábbi és a Tátrai Band énekese, Zsoldos Tamás basszusgitáros a Barbaró […]

Tovább »

Abigor – Totschläger (A Saintslayer’s Songbook) (2020)

Reménytelenül üres volt a fejemben a karácsonyfa alatti tér, meg úgy a teljes élet a jelenlegi formájában, amikor fekete mancsával, túlvilági tűzzel főtött vörös szemeivel és húscafatos mosolyával maga az ördög elém nem csúsztatta évbúcsúztató, újrakezdő ajándékát. A vörös csomagon egy meggyötört, drámai helyzetben ábrázolt, töviskoszorús alak hirdette számomra, hogy elég a siránkozásból, mert lehetne […]

Tovább »

Paragon Zero – Omass [EP] (2020)

Érdekes projekt a Miskolcról induló Paragon Zero nevű black/death metal projekt, aminek tagjai nem hinném, hogy az undergroundban különösebb bemutatásra szorulnának. A produkció maga már egészen más tészta, hiszen a 2011 óta futó név eddig egy EP-t és egy Single kiadványt tudott kisajtolni magából, amit most követ az idén megjelent Omass című, szintén nem túl […]

Tovább »

Zenith – Death by Misadventure (1986/2020)

Zenith - Death by Misadventure

Nem vitatható, hogy kik a NWOBHM új zenei irányzatnak a mérvadó bandái – róluk sokat és sokszor ír a zenei sajtó. Nyomukban a ’80-as évek elején tömegével jelentek meg az új hangzás képviselői szerte Európában. Sőt, azon belül, büszkén mondhatjuk, hogy szinte azonos pillanatban hazánkban is. Biztosra vehetjük, hogy a hullám hátán felbukkant bandák egy […]

Tovább »

Sopor Aeternus & The Ensemble Of Shadows Island of the Dead (2020)

Németország az 1980-as évek második felében nem csak a politikai és társadalmi változások színterévé, hanem az új művészeti irányzatok melegágyává is vált. Ebben a sokak által művészeti forradalomnak nevezett időszakban – leginkább a földalatti zenei irányzatokban – egy kísérletezőbb, szabadelvűbb és szélesebb spektrumú mozgalom jött létre Neue Deutsche Todeskunst (NDT) név alatt, melyben olyan stílusok […]

Tovább »

Black Knight – Tales from the Darkside (1998)

Fejet kell, hogy hajtsak a német Pure Steel Records szakemberei előtt, akik idén is sorra ásták elő a jobb sorsra érdemes egykori, esetenként ma is létező zenekarok felvételeit. 2020-ban a kiadónál többek között új megjelenést kapott az olasz Enter első lemeze és az amerikai Attaxe korai demó felvételei, melyekről korábban már megemlékeztem. November végén pedig […]

Tovább »

Siculicidium – A rothadó virágok színüket vesztik (2017)

A hargitai büntetőbrigád nagylemezeiről a kollégák, illetve az idei korong kapcsán jómagam már kifejtettük a gondolatainkat a Fémforgács hasábjain. Az A rothadó virágok színüket vesztik azonban kislemezként eddig kimaradt a szórásból. Ha a Siculicidium neve felmerül, emellett a szűk félórás erkölcsrombolás mellett sem mehetünk el szótlanul. Az EP említése már csak amiatt is indokolt, mert […]

Tovább »