Hosszú hallgatás után végre ismét új anyag érkezett a szolnoki dark rockerektől. Ha már a ‘90-es évek közepén/végén követted a rock/metal színteret, akkor kizárt, hogy ismeretlenül cseng az Árnyak neve. A Kicsi a bors, de erős 40. részében már röviden írtam a Molnár Róbert Band EP-jéről, de azóta is többször előkerült (kicsit spoiler, de rajta lesz […]
Tovább »
Az európai thrash metal központja már a ’80-as években is Németország volt, a következő évtizedben a műfaj ugyan ott is kikerült a fősodorból, de sosem tűnt el teljesen. Az utóbbi másfél évtizedben pedig sorra bukkantak fel azok a csapatok, akik az 1985 és 1989 közötti fénykort hivatottak megidézni. A német thrash metal kapcsán manapság sincs […]
Tovább »
A Sodom tizenhatodik sorlemezét, a Genesis XIX-et hallgatni olyan, mintha híradásokat néznénk egymás után különböző tévé- és internetes csatornákon. A jóról alig kapunk hírt, az nem is érdekes, ellenben rögtön értesülünk valóban katasztrofális méretű tragédiákról és a félelmeink szerint pillangóhatással bíró, végül kataklizmába torkolló eseményekről. Viszont – szerencsére – nem hallunk az újságírói túlzásokkal bolhából […]
Tovább »
Nem hallottam korábban az október végén bemutatkozó Abstract The Spirit zenekarról, pedig meglátva a valóságban aranyszínben pompázó, dombornyomott lemezborítójukat rögtön lejött, hogy egy ilyen pofás kép mögött nem rejtőzködhetnek ismeretlen kezdők. Kis kutakodás után nem lepődtem meg ezek után, hogy ismerős zenekarok nevei kezdtek megjelenni a képernyőmön. Az ausztrál csapat ugyanis régi motorosok kedvtelése, áldozása […]
Tovább »
Az internet útvesztőiben kóborolva az ember néha belefut egy-egy nagyobb ismertségre, elismerésre érdemes zenekarba, esetenként pedig hiába keresgél tudatosan, mégsem kerül nagy hal a hálójába. Az osztrák Titan Killer-rel egy ilyen esetleges barangolásom alkalmával futottunk egymásba, és a találkozás meglepően jól alakult. Esetükben persze nem nagy halról van szó, inkább egy szerencsés fogásról. A csapatról […]
Tovább »
A 2010-ben alakult detroiti White Magician az énekes/gitáros Derek DiBella egy bandája a hat közül, amit majdnem a legkorábban alapított. Elnézve a zenekarait, mindegyikben egy aliast, „álnevet” használ, ami nem új keletű. Ebben a „The Great Kaiser” nevet vette fel, csakúgy, mint a 2018-ban alapított The Great Kaiser’s White Magician projektjénél, amit nem tudom miért, […]
Tovább »
Az idei évet tökéletesen érzékelteti az Inverted Mind borítóképen lévő három maszk, mögöttük a végtelen fekete ürességgel. Ahogy a rajz, úgy maga a zene sem fest pozitív képet. A krakkói trió abban a sludge/stoner műfajban mozog, ami bő fél évtizede nemcsak külföldön, hanem nálunk is meglehetősen túljátszott volt. A stílus hívei ma sem panaszkodhatnak a […]
Tovább »
Sokszor felmerül a kérdés, van-e létjogosultsága egy olyan zenekarnak, ami szinte 100%-ban egy másikat követ. Ez mondjuk egy Dissection-nél sokszor előkerül. Szerintem egyébként van, főleg egy olyan zenekarnál mint az említett Dissection, amitől már nehezen várhatunk új lemezt. Egyébként valljuk be, nem sok banda maradna a színtéren, ha mind eltűnne ami komolyabban merít máshonnan. Így […]
Tovább »
Gyakran elkap az inger, hogy minden jó lemezről írhassak, hírt adhassak, de mindig be kell látnom, hogy ebben a dömpingben, amit az utóbbi évek, évtizedek produkáltak, szinte lehetetlen követni minden egyes kiadást. Erre kitűnő bizonyítékot szolgáltatott számomra a Talheim Records nemrég küldött gyönyörű lemezcsomagja, amiben igazán jó anyagok sorakoznak annak ellenére, hogy még nem hallottam […]
Tovább »
Az év elején az egyik kedvenc prog. metal zenekarom, a Psychotic Waltz egy remekbe szabott visszatérő lemezzel jelentkezett, az év vége felé egy másik favoritom, a Fates Warning is kiadta soron következő albumát. Tehát számomra szépen keretbe lett foglalva ez a sok szempontból katasztrofális 2020-as esztendő. A FW muzsikájára a 2000-ben megjelent Disconnected koronggal figyeltem […]
Tovább »
