Minap az SRA Records bandcamp oldalát böngészve bukkantam rá, a Solarized nevezetű zenekarra. Az SRA Records-ról azt kell tudni, hogy az esetek többségében nem lesz egyszerű menet amit tőlük kapunk. Nem a szokványos megoldásokat használó bandákra vannak specializálódva. Tökéletes példa erre a Soul Glo, akinek tavalyi lemezéről írtam is itt az oldalon, sőt nekem a […]
Tovább »
A Rome, vagyis Jerome Reuter nem tétlenkedik! Anno megemlékeztem Le Ceneri di Heliodoro című lemezéről, de nem csak azt jelentette meg tavaly. December 6-én, mintegy Mikulás-ajándékként egyszerre két kiadványt is piacra dobott. Bővebben a hosszabb lélegzetvételű The Dublin Session-ről ejtenék pár szót! Elég beszédes a címe, vagyis aki arra tippel, hogy a rajta található dalok […]
Tovább »
Még elég erősen szorongatja a nyakam, a 2019-es év. Noha már gyengül és akadnak pillanatok, amikor fellélegezhetek végre egy-két pillanat erejéig. Az egyik ilyen pillanatot ki is használom és össze hordok pár sort, az új év általam egyik legjobban várt lemezéről. Wasted-éket már akkor nyomon követtem, amikor nem is igazán merültem el a hardcore zenékben. […]
Tovább »
A meglehetősen fiatal bandának számító, melodikus fekete fém zenében utazó New Jersey-beli Putrascension formációt olyan jól ismert bandák tagjai alkotják, mint a Tombs, a Hammer Fight, a Windfaerer, és a Degrader. A projekt egyfajta baráti szinapszis eredményeként jött létre tavaly ősszel, melynek első eredményeként októberben egy hatalmasat robbanó, erős, két dalos bemutatkozó agyagot adtak ki Hate Lust […]
Tovább »
Ha már a 2019 végén megérkezett nagy bejelentés – azaz, hogy idén 24 év után ismét fellépnek Budapesten, sőt a friss hírek szerint alig két hónap és végre új lemez is lesz – kapcsán úgyis Pearl Jam lázban égünk, elérkezettnek láttam az időt, hogy megemlékezzünk a harmadik albumuk negyedszázados születésnapjáról. (Kicsit megcsúszott, de annyi baj legyen!)
Tovább »
Még 2018-ban jelent meg az izlandi Morpholith nehéz fuzokkal és zúzós, lassú tempójú riffekkel megpakolt bemutatkozó mini-lemeze. A nem túlismert banda közel 30 perces, 3 tételes Void Emissions anyagának éhesen acsarkodó mázsás mocsár szörnyei mellé egyfajta löktető impulzitással kapcsolódnak a modern progresszív metal hosszadalmas lavinái és a vészterhez imaszerű kántálások. Már nyitó Chronolust daluk kezdeti […]
Tovább »
A tavalyi év felfedezettje címet nálam egyértelműen az EiLEMA zenekar, illetve első EP-jük, a Take Wing érdemelte ki. A zenekar nem új és annyira nem is friss az ismeretségünk. Először akkor “találkoztunk”, amikor még Amáliák néven futottak és az Aebsence ritka (és talán a legutóbbi) fellépésén vendégeskedtek. Az a banda (bár talán helyesebb felállásként említeni) […]
Tovább »
Elindult az új év, már nagyrészt megíródtak az év végi listák. Vannak akik már novemberben erre vetemedtek, amit jó magam mindig kicsit korainak gondoltam. Hiszen sok zenekar az év legvégén durrantja el a felgyülemlett puskaporát, így tett budapest-i Touch is és méghozzá milyen jól. Én személy szerint a nyári Turnstile koncert előzenekarjaként ismertem meg őket, […]
Tovább »
Az Izraeli crossover thrasher Black Sachbak zenéjében a ’80-as évek thrash hullámának ízei köszönnek vissza. Tavaly év elején megjelent Black Sachbak VS. The Future albumuk dalait hallgatva nekem elsőre a Rajna vidéki hordák (Destructiun, Tankard, Sodom)és a Bay Area-i legendák (D.R.I. Exodous, Anthrax, Suicidal Tendencies) jutnak eszembe. A banda 2010-ben alakult és első albumuk, a No […]
Tovább »
Solaris. Stanisław Lem 1961-ben megjelent, mára klasszikusnak számító science fiction regénye. Amit megjelenése óta többen is megfilmesítettek, köztük a kultikus rendező, Andrej Tarkovszkij. Mégis, nekünk magyaroknak az 1980-ban alakult progresszív rock zenekar miatt legkedvesebb e szó. Akik nem titkoltan Lem könyve után vették fel a Solaris nevet. Első nagylemezük, a szintén sci-fi ihletésű Marsbéli krónikák […]
Tovább »
