A görög Thessaloniki Nagy Sándor húgáról kapta nevét és igazán tartalmas múlttal rendelkezik. Mindemellett valami fura kerülhetett itt a levegőbe, mert az egyébként világviszonylatban nem túl nagy város (kb. 316000 fő) rengeteg fogamra való, valódi föld alatti doom metal produkciót termelt ki. Gondolok itt olyan gyöngyszemekre, mint az Orion’s Void (ma The Temple), […]
Tovább »
Kijelenthetem, hogy a Can Of Worms új nagylemeze kapcsán összezavarodtam, mint eltévedt apáca a férfiöltözőben. Ennek oka az, hogy adott egy francia zenekar, akik kacifántos, sokszor fárasztó szólókkal teletűzdelt, csordavokálos, régi sulis thrash metalt dúsítottak fel némi death metallal urán helyett, melynek eredményeként megszületett a 2012-es World Collapse és Kult Of Nuke […]
Tovább »
A hagyományos vonallal ellentétben nem kenyerem a stoner/doom metal, legyen szó a pszichedelikus elszállásokkal tarkított, füstfelhőket eregető ágáról, esetleg a bunkóságból erőt merítő stoner metalról. Az egész stoner világnak ráadásul alapvetően van egy tömegtermelésből adódó unalmassága, mivel ha felpislantok a világhálóra, naponta akár 5 új megjelenésbe is belefuthatok a 70-es éveket […]
Tovább »
A zenekarok elnevezését illetőleg az emberek igencsak kreatívak tudnak lenni időnként, máskor pedig a jól bejáratott sablonokat durrogtatják. Ez utóbbi semmiképp sem lehet igaz az érdekes nevű Nupraptor projekt esetében, aminél tovább bonyolítja, vagy éppen egyszerűsíti a dolgokat, hogy egy egyszemélyes produkcióról van szó. Jómagam valami ősi, ismeretlen pogány istenségre, vagy valami démonra […]
Tovább »Jóleső érzéssel gondolok vissza a ’90-es évek közepére/végére, amikor elkezdtem behatóbban ismerkedni a rock/metal zenékkel. Tény, hogy kezdetben a dallamos, heavy/power muzsikák fogtak meg, aztán ahogy teltek az évek, tágult a horizontom, úgy jöttek az extrém muzsikák is. Bár a mai napig megmaradtam dallam-pártinak, vagyis a tiszta/dallamos ének sokkal inkább lázba tud hozni, mint […]
Tovább »
A Godsmack zenéje sosem számított underground-nak, sőt, igazából eredetinek sem, alapvetően bírom őket. Sokan biztos csak legyintenek, hogy az 1995-ben alakult amcsi banda csupán szemérmetlenül másolja a Metallica, Pantera, vagy épp az Alice In Chains által már sikerre vitt dalokat, témákat, ergo nem lehet őket komolyan venni. Tény, hogy közel sem nevezhető unikálisnak a […]
Tovább »
Eklektikus, analóg szintetizátorokkal megbolondított albumot ígért Ihsahn. „És úgy is lett!” Az Ámr az ex-Emperor főnök hetedik nagylemeze és kb. mindent fölvonultat, ami eddig jellemző volt a norvég Mester zenéjére. A szó eredeti értelmében vett progresszió nem sajátja e szűk háromnegyed órás korongnak, lévén nem található rajta semmi új, meghökkentő, a művésztől eddig még […]
Tovább »
A kalózok tagadatlanul színes és gazdag világa számtalan zenekart és filmet megihletett már, és biztosra a vehetjük, hogy még korán nem apadt el ez a kimeríthetetlennek tűnő forrás. Eme fűszeres egzotikum ragadta magával a német The Privateer zenekar legénységét is. Melynek zenei irányultságát, nehéz lenne címkékkel megjelölni. Hegedűvel, black metálos károgással és rockos elemekkel tarkított […]
Tovább »
A BC Studio-t 1979-ben alapította Martin Bisi és két cimborája. Az egyik társtulajdonos, az ambient stílus atyjának is tekinthető Brian Eno, a másik pedig Bill Laswell. Olyan zenekarok/előadók vették fel lemezeiket a Brooklyn-ban található stúdióban, mint a Sonic Youth, Swans, Unsane, Afrika Mambaataa, Herbie Hancock, John Zorn és még sokan mások. Bisi egy személyben […]
Tovább »
Viharos párkapcsolatban vagyok a norvég Djevel munkásságával, akiknek iskolai black metalja hol elvarázsol, hol pedig sűrű ásítozásra késztet. Mivel még nem foglalkoztunk velük különösebb írásban néhány hangpróbás szereplést leszámítva, ezért gyorsan végigszaladok tartalmas történetükön. Ez már csak azért is szükséges, mivel a zenekart alkotó tagok előélete és más projektjei sem egy egyszerű mutatványt […]
Tovább »
