A venezuelai Veldraveth is megvan már 15 éves, mégis az idei lemezük az első találkozásom a black metallal nyakon öntött kvázi Deicide-metaljukkal (nincsenek a Deicide szintjén, nem félreérteni!). Ahogy az albumot hallgatom, könnyen lehet, hogy kapcsolatunk tiszavirág életű lesz, ugyanis a dél-amerikai csapat a lerágott csont témák, az unalmas dobjáték és az általános szürkeség árnyékából […]
Tovább »
Az olasz Forklift Elevator magja még 2009-ben állt össze Padua városában, még eleinte csupa feldolgozásból álló műsorral és más néven. Jórészt otthoni klubos és fesztiválos fellépések után a két alapítótag, az énekes Enrico Martin és a ritmusgitárért felelős Mirco Maniero 2012-ben indultak tiszta lappal, immár Forklift Elevator néven, bemutatkozó albumukra pedig egészen 2015-ig kellett várni. […]
Tovább »
Akárhogy is nézzük, a KoRn egy nagy túlélő! Végrehajtottak egy keményzenei forradalmat a ’90-es évek közepe, vége táján. Persze lehet vitatkozni a zenekar jelentőségén, de az bizton állítható, hogy egy új, friss, modern hangzást honosítottak meg, stílust teremtettek. Az már más kérdés, hogy rájuk lett aggatva a nu metal címke, mely hallatán a true […]
Tovább »
A brit Defy The Ocean zenéjét legegyszerűbben post rockként lehet leírni. A londoni duó történetét a tagok középiskolai találkozásánál és első közös zenélgetésénél kell kezdeni. Chris Theo (ének, gitár) és Marcos Economides (dob, gitár) 2009-ben jött újra össze, és változásra éhesen hozták létre zenekarukat. Ennek első manifesztálódása a 2011 novemberében megjelent Place Your Bets kislemez […]
Tovább »
A Nomad új lemezét nagyon vártam. Nem titok, a Hotel Polimer albumukat nagyon szeretem, sokat is hallgattam. Máig elő-előveszem. Azon is nagyon jó dalokat írtak Jánosi “Cicó” Szabolcsék, nem is várhattunk persze mást olyan háttérrel, mint a kultikus és klasszikus jelzővel egyaránt illethető The Bedlam. És nem szabad elfeledkezni a Nomad első felállásáról sem, illetve […]
Tovább »
Amikor kicsit több mint öt éve a kezembe vettem az első Twister lemezt, ami annak idején, csak úgy, mint most is, a HammerWorld mellékleteként látott napvilágot, nem is igazán tudtam mire számítsak ettől a kissé furcsa, festett borítós albumtól. Ahogy azonban szépen lassan újra és újra meghallgattam, valahogy magával ragadott a srácok dallamvilága, ez a […]
Tovább »
Tipikus háromlépcsős lemez. Az első lépcsőfokra lépve az ember elképed. Sokkolóan hat, és kimondottan idegesítő. Utána nem hagy nyugodni a dolog. „Hogy is volt az az izé?” A harmadik lépcsőfokra meg azért lépünk fel, mert akarjuk újra hallani. Jópár hallgatáson túl vagyok, és most talán jogosan érhet az a vád, hogy persze, ennek a lemeznek […]
Tovább »
Nagaarum az egyik hangpróba alkalmával kifejtette meglátásait a zenei feldolgozó képesség kapcsán. Eme okfejtés szerint egy post, vagy funeral lemez megértéséhez az egyes szerzemények memorizálására és egészként való befogadására van szükség, míg egy töményebb death lemez esetében az egységnyi idő alatt feldolgozható hangok száma adja a megfejtést. Nos, hát kérem tisztelettel, itt bizony mindenre szükség […]
Tovább »
Jelen írásom a Burning Sun Fanzine második számában jelent meg először, ám úgy döntöttem, hogy a mai napra való tekintettel szélesebb közönség előtt is megosztom, hogy ezzel is tisztelegjek e klasszikus előtt. Noha a nyugatról átvett halloween divat nekem nem jelent semmit, a Helloween, mint az örök első kedvenc bandám már annál inkább. Ne egy […]
Tovább »
Az eredetileg kazincbarcikai, mára már budapesti illetőségű komor, atmoszferikus dark/ambient/doom zenét játszó Öröm zenekar még valamikor 1998-ban alakult. A kezdetekben trióként működő formációt – Vízió – gitár, basszusgitár, narráció, Holdh – szintetizátor, programok, Myst – basszusgitár, szintetizátor (1998-2006) – mára már csak a két alapító tag viszi tovább. Első bemutatkozásuk a 2000-ben megjelenő Beteljesedés demo […]
Tovább »
