A német Ryker’s nem egy mai csapat. Még a 90-es évek derekán találkoztam először a nevükkel egy Több mint Rock magazin (R.I.P.) hasábjain. Akkor még egy feka fiatalemberrel (Kid D a neve, ha jól emlékszem) az élen tolták a kőkemény HC-t és hazánkban is felléptek. Azóta biza’ sok víz lefolyt a Rajnán és történtek személyi […]
Tovább »
Közismert tény, hogy az Omega a világ második legrégibb rockzenekara. 1962-ben alakultak és azóta sem oszlottak fel. Igaz, vagy húsz éve már, hogy tetszhalott üzemmódra kapcsoltak, vagyis 8-10 évente kiadnak egy új lemezt, közben pedig összejönnek 1-1 jubileumi koncert/kisebb turné erejéig. De ki neheztelne rájuk, hisz kb. ugyanezt teszi a náluk pár hónappal idősebb, […]
Tovább »
A belga Zardens neve eddig számomra nem sokat mondott, de valahogy már az első dal közben éreztem, hogy ha valami nagy gyalázat nem történik, akkor mint a jó szocialista mesében, utánajárok a bandának! Nos a belga blekkendekkerek 2008-ban kezdtek neki a nehézfém módszeres megmunkálásának, az addigra már menetbe tört Moribund és Delirium szilánk halmain. Az […]
Tovább »
Mostanában kicsit több figyelmet fordítok ismét a grunge stílus felé. Ez azt hiszem a Grungery.hu blognak is nagyban köszönhető, illetve az általuk elindított “Hozzuk el a Pearl Jam-et 20 év után ismét Magyarországra” (pontosan Scream Hello // Bring Pearl Jam Back to Budapest 1996/2016) kezdeményezésnek. Így kaptam is az alkalmon, amikor megérkezett a görög csapat […]
Tovább »
Ha az Ossuaire zenekart kéne bemutatnom a Fémforgács oldalára betévedt olvasónak, akkor most valószínűleg lennék nagy bajban, hiszen a második millenniumi évben alakult francia death metalban „utazó” banda a legkevésbé sem tartozik az ismertebb zenekarok népes táborába. – Ez pedig egyértelmű jele annak, hogy márpedig itt nemes egyszerűséggel is, de egy igazi underground gyöngyszemmel lehet […]
Tovább »
A beszédes nevű Goatthroat nevezetű német formáció, mi mást is játszhatna, mint istenkáromló mocskos, föld alatti moraj – blacket. A Rites of Blasphemy a tavaly alakult banda debüt lemeze, 10 éjfekete gyalázattal megpakolva. Az albumot hallgatva úgy gondolom, hogy a triumvirátus feltett célja volt egy olyan ortodox, régisulis black-death förmedvény világra okádása ahol […]
Tovább »
Volt egy időszak, amikor ha Skandináviától délre fekvő területekről érkezett szikár black metal lemez, az nagy valószínűséggel valamilyen félreértelmezett, csapnivaló fércmű volt. Ha konkrétan Németországból érkezett, akkor a stílusparódián felül még abban is biztosak lehettünk, hogy a helyi zománcfestékes nagyker és az írószer fekete tempera részlege a fotózás idejére teljességgel kiürült. Persze tisztelet a kisszámú, […]
Tovább »
2007-ben Mario E. Bussini vezetésével állt össze az olasz Firelord, miután a Saint Judas nevű doom projektje befejezte működését. A Saint Judas esetén olyan hatásokat emlegetnek a biográfiában, mint a Black Sabbath, a Count Raven, a Gates of Slumber, az Earthride, Wino projektjei, a doom szcéna, stoner és a 80-as évek előtti metal. Mondjuk, ha […]
Tovább »
Vannak, akik nem adnak a megjelenésre és csak a hangszeren lefogott hangok hoznak lázba, vizuális beállítottságom okán azonban mindig szívesen falom a lemezeket elrejtő borítókat is. Gyakran egy-egy lemezre egy borító miatt találok rá, mert az rögtön megfogott. Manapság a „fekete” borítók hoznak szerencsét a promóciós anyagok böngészése közben. Amint megláttam a svéd […]
Tovább »
Ha folytatódik a sorminta, akkor a Room of the Mad Robots következő nagylemeze 2018-ban fog megjelenni. Hisz eddig rendre három évenként jöttek az albumok. De ne szaladjunk ennyire előre! 🙂 Inkább tekintsünk kicsit vissza a múltba. A budapesti brigád 2006-ban alakult. Bemutatkozó korongjukat 2009-ben adták ki Mechanical Sound Empire címmel, amit 2012-ben az I […]
Tovább »
