Egy elhagyott, elfeledett torony magaslik az ég felé omladozva, várva a lassú rothadást és pusztulást a norvég Orkan második lemezének borítóján. Ilyen módon tornyosul fölénk a hanghordozó valamennyi tétele, amiben basszussal az egykori Grimnorth zenekar bőgőse, Sindre hallható, a dobok mögött pedig a nem túl hosszú életű Byfrost ütőse, Rune Nesse foglalt […]
Tovább »
Azok táborát erősítem, akik a görög Rotting Christ minden lemezét szeretik. Gótikus, folkos korszakoktól függetlenül, így nem tekinthettem úgy a Lucifer’s Child bemutatkozó lemezére, mint Hannibal Lecter a vegaburgerre. A csapat főnöke a Rotting újkori felfedezettje, George Emmanuel gitáros. Ahogy ezt megtudtam, szomjazni kezdtem a görög black egyedi mivoltát, amit csak ők […]
Tovább »
Rég írtam már a Layered Reality Productions égisze alá tartozó együttes lemezéről. Erre pár hete küldtek nekünk egy példányt a holland ReSolve bemutatkozó korongjából. Alapvetően tetszik a kiadó DIY hozzáállása, szellemisége, és a velük dolgozó csapatok anyagainak többsége is kedvemre való. Miután megnéztem a Wayward Sanctuary nyitó nótájára készült klipet, úgy döntöttem, hogy elvállalom […]
Tovább »
Pont egy hete írt 9000Sanyi kollégám a Bastards kiadványáról, mely ismertetőhöz hozzászóltam, beígérve, hogy hamarosan én is olyan bandáról fogok megemlékezni, akiknél szintén hangsúlyos szerepet játszik egy formás női hátsó. Jelentem, eljött ez a pillanat! 🙂 Az olasz The Silverblack második albuma kerül ezúttal terítékre, melynek már a borítója is sugall valamit. Ugyanis túl […]
Tovább »
Még valamikor a nyáron került a birtokomba kiadói felajánlás révén a kanadai The Whorehouse Massacre 2015-ös lemeze, úgy, hogy semmilyen előzetes ismeretem nem volt a zenekarral kapcsolatban. A kéttagú produkció elborult sludge/stoner/funeral doom metalban utazik, ami egyenes út, mondhatni sztráda, fémzenétől érzéketlenre smirglizett szívem felé. Az Altair Of The Goat Skull/ VI egy válogatás lemez, […]
Tovább »
A Huntress-t általában mindenki utálja. A környezetemben biztosan. Már aki ismeri őket, bár talán azok is, akik nem ismerik, mert utálkozni most jó dolog. Én imádom a banda debüt lemezét! A mai napig előkerül időnként és ez nem lesz később sem máshogy. A Spell Eater szerintem az újkori okkult heavy metal egyik legjobb albuma. […]
Tovább »
Valódi szőrök helyett még a pelyhesedés állapotában ragadt hangszereket a francia South Of Hell tagságának jelentős része, akik eddig egyetlen demóval kényeztették a vásott fülű death metal közönséget. Néhány tagcsere és pár év diákmunka után úgy látszik, beérett a próbatermi iszogatás mellett zenéléssel eltöltött idő, mert végre bemutatkozhattak Rising Of Hate […]
Tovább »
A The 3rd Attempt egy új banda, amit olyan öreg rókák alkotnak, hogy akár szuper groupnak is lehetne nevezni, ha nem utálnám ezt a kifejezést… A sztori ott kezdődik, hogy Tchort (ex-Carpathian Forest, ex-Blood Red Thorne, ex-Emperor és Green Carnation) valamint BloodPervertor (ex-Carpathian Forest) megunta Natterfrosték és a Carpathian Forest lassan 10 éve tartó agóniáját és […]
Tovább »
Jelentem, a Sliptrick Records is ránk talált! Azt már megszoktuk, hogy az újonnan alakult, vagy csak pár éve működő istállók megkeresnek minket promo felkérésekkel, de úgy tűnik, akadnak régebbi motorosok is, akik csak most leltek ránk. A Sliptrick egy 2007 óta létező kiadó, mely égisze alatt közel 50 banda tevékenykedik. Első körben 6 albumot […]
Tovább »
A The Ward egy 2009 óta létező moldáv (a Metal Archives 29 ilyen nemzetiségű bandát tart számon, melyből 11 már feloszlott) atmoszférikus death metal horda. Első nagylemezük 2012-ben jelent meg. Azon még anyanyelvükön dalolásztak. Jelen cikk tárgyát képező második opuszuk viszont már angolra váltott. Mondjuk túl nagy jelentősége nincs annak, hogy a Dryth művésznéven […]
Tovább »
