A bécsi Tulsadoom 2007-ben indult, ezidáig két lemezzel jelentkeztek. Most a június végén megjelent második lemezük, a Nihilistic Empire Records kiadású Storms of the Netherworld kapcsán kerültek terítékre. A banda alapvetően power/thrash-t játszik, de messze nem ilyen egyszerű a képlet. Amit mindenképp ki kell emelni az öttagú bandával kapcsolatban az a barbár téma, valamint az, […]
Tovább »
Ha a death/doom metal Oroszországból jön, azt általában szeretjük. A moszkvai zenekar Metal Archives-os profilja alapján pedig nagy csalódásra nem kell számítani, gyakorlatilag a teljes zenekarnév + album- és számcímek jöhettek volna a death/doom metal névgenerátorból, van itt folyó, nihil, szellem, csendes szelek, hideg, elhaványuló fény és minden, ami a sötét hangulathoz kell. Az […]
Tovább »
Mindig igazi kihívást, örömöt jelent számomra olyan lemezről írni, amely nem egy zenekar polcokra szánt produktumát tárja elém, hanem egyetlen ember belső világát, sajátságos megnyilvánulását. Nem tartom értékesebbnek ezeket persze egy teljes zenekarnál, mert nekem mindegy, hány ember dolgozik rajta, ha olyan hallgatnivalót kapok, ami nem csak a felszínen lebeg, mint a kiömlött […]
Tovább »
Mátyás Attila a 2011-es Újra kezded album után jelentkezik ismét teljes hangzóanyaggal. Olyannal legalábbis, amit a saját neve alatt ad ki, mert történt azért időközben ez-az Matyiék háza táján. (F.O.System újrakiadás, Sex Action lemez Szasza nélkül, majd összejött a klasszikus SA felállás is, hogy csak a fontosabbakat említsem.) A Mátyás Attila Band név talán […]
Tovább »
A finn Amorphis-t azt hiszem, senkinek sem kell bemutatni. Az idén negyed évszázados zenekar méltán lett ismert/elismert metalos körökben. Egy kis érdekesség: ők voltak az első banda, akiket a The Metal Archives adatbázisába rögzítettek. Természetesen pályafutásuk eddigi 25 esztendeje alatt a muzsikájuk is változott. Nem is egyszer. A kezdeti idők death/doom alapú zenéje lemezről-lemezre finomodott […]
Tovább »
Finoman szólva sem estem hasra az európai prog. színtér egyik vezető bandájának friss lemezétől. Első hallgatás után szinte megrökönyödtem a Riverside érthetetlennek tűnő lenyugvásán, zenéjük ilyetén történő finomodásán. Persze sose toltak ők brutál, agresszív talpalávalót, de még a legutóbbi, 2013-as Shrine of New Generation Slaves is tartogatott keményebb momentumokat, metalos pillanatokat. A Love, Fear and […]
Tovább »
Egész hosszú múltra tekinthet vissza az olasz Embryo zenekar: immáron 15 éve koptatják a hangszereiket és a világ színpadjait, noha a 13.090 Facebook rajongó arra enged következtetni, hogy a világ egyelőre nem akar behódolni a tehetségük előtt. Nem hozta meg az áttörést valószínűleg az alant ismertetett friss nagylemez sem, pedig én mindig úgy képzelem, hogy […]
Tovább »
Na, jó ezt most csak azok olvassák tovább akik valóban nyitottak! Aki szegecselt csuklószorítóban alszik, a macskája vas és reggel órákat tölt a corpse paint felvitelével, az lapozzon nyugodtan. Ez most egy olyasféle „személyes hóbort” cikk lesz egy olyan világból, ami nem feltétlen ‘forgács kompatibilis, vagy legalább is az átlag metal fül számára nem feltétlen […]
Tovább »
Szeretem a magyar black metal bandák hagyománytisztelő hozzáállását. Természetesen nem vagyok ellene a fejődésnek, meghallgatom a jól sikerült post-gaze-ilyen-olyan cuccokat, csak manapság mintha görcsösen proggerkedni akarnának a blackerek, újítani és villogni, miközben a szellemiség és a hangulat egyszer csak eltűnik. Agyontechnikázhatjuk, szájbainnoválhatjuk a black metalt, de ha nincs meg a sötétség, a hangulat, akkor az […]
Tovább »
A 2000-es években tomboló göteborgi death vihar mára szépen elcsendesült, a jég felolvadt a ház előtt, aminek okán egyre kevesebbszer esek seggre a klasszikus svédacél hallatán. Hogy ennek mi az oka, az érdekes kérdés. Talán az, hogy annyira markáns hangzással és megszólalással rendelkezett ez a vonal, hogy egyszerűen kifutott, kifulladt. Persze azért van […]
Tovább »
