Az ukrán Luna névre hallgató egyszemélyes instrumentális funeral doom jellegű képződmény az on the other side of life lemezét már jó pár napja gyűröm. A Solitude Production sokak számára egyet jelent a kiemelkedő, de legrosszabb esetben is korrekt funeral / doom és egyéb éjfekete vonszolós istencsapásokkal. Van ebben igazság, hiszen a Luna sem tett […]
Tovább »
Az orosz Indonesia zenekart Dmitry Levin (gitár) és Alexander Pekhtelev (basszus) alapította még 2007-ben. Ezidáig nyolc anyaguk (kislemezek, EP-k) jelent meg, a Bandcamp oldalukon mindet meg lehet hallgatni. (Nem tettem meg, csak bele-belefüleltem néhányba.) Jelen írás tárgya, a Renovatio c. két dalt tartalmazó EP-jük a hetedik a sorban. Saját bevallásuk szerint alternatív és progresszív rock […]
Tovább »
Gyarló létünk megannyi borzalmából, pillanatképéből gyúródott az a monstrum, amelynek falaiból vészjóslóan kong a Harag Monolitja. A minden téren egyéni stílussal megáldott Pierre Laube ezúttal sem mondott le a Doomed vízióinak zöld-fekete ábrázolásáról. Az összhang kép és hang között katatonikus elmélyedésre invitál, hisz mind a zene, mind a poszternek is beillő felnagyított borító részletei ugyanazon […]
Tovább »
Leszek most kicsit nagyképű és kijelentem, hogy a Symphony X-et nem fogom mert, nem kell bemutatni. Nincs szükség rá. Ha nem ismered a csapatot, akkor hajrá, elmaradásod van, amit neked kell pótolni, főleg ha a szimfonikus progresszív metal fősodrához van bármi közöd is. A többiek meg tudják kik tették le az Underworldöt most az […]
Tovább »
Amikor tudomást szereztem arról, hogy a Rammstein frontember, Till Lindemann és a Hypocrisy, Pain főnök Peter Tägtgren közös projektbe kezd, Lindemann néven, a hír azon része tett kíváncsivá, miszerint Till angolul fog dalolászni. Aztán jöttek az érdekes, szürreális, bizarr promó fotók, majd a Praise Abort klipje sokkolta a nagyérdeműt. Bevallom, a kisfilmben nekem se […]
Tovább »
Minden nap tanul valamit az ember. Én most például megtudtam, mi az a d-beat. Ha ciki, ha nem, fogalmam nem volt, hogy így nevezik a hc punk egyik alfaját, ami a nyolcvanas években alakult ki a Discharge után szabadon. Pedig néha berakok ilyen cuccokat, de a fogalom eddig kimaradt az életemből. Ilyesmi zenét játszik a […]
Tovább »
Az Agregator zenekart azt hiszem nem kell bemutatni. A hazai gothic/doom/death közösség egyik alapcsapatát tisztelhetjük bennük. Nem mondom, hogy oda-vissza ismerem a munkásságukat, de igyekeztem azért kisebb-nagyobb kihagyásokkal követni a pályájukat. Még ha ez nem is sikerült maradéktalanul… A bandáról annyit mindenképp érdemes megemlíteni, hogy 1997 óta léteznek, viszonylag sok tagcserével léteznek. Hét kiadványuk jelent […]
Tovább »
Többször előfordult már velem ’forgácsos pályafutásom során, hogy elég nehezen szültem meg 1-1 ismertetőt. Néha még egy fél oldalt is kínszenvedés összeírni, ha olyan lemezről van szó, amiről nem jutnak az eszembe gondolatok. Ilyen esetekben jönnek a sablonos mondatok, tényközlések. Amik valószínűleg az olvasók számára sem túl izgalmasak, és nekem sem okoz örömet/elégedettséget a megírásuk. […]
Tovább »
Jó pár éve tart a teljesen ugyanolyan brutal death bandák dömpingje és bár mostanság azért csökkenőben van a tendencia, azért még mindig szép számmal jelennek meg ezek a kiadványok. Én viszont szeretem ezt a műfajt, ezért egy-egy új képviselőjét szívesen meghallgatom néha, hátha éppen ők lesznek az új felfedezetteim! Főleg, ha a Calcined -hoz hasonlóan […]
Tovább »
A Bolognából származó Saints Trade négyese 2009-ben startolt. Turnéztak a Tennel, valamint szülővárosukban a Jettblacknek nyitottak. Érdekesség, hogy bár többségében férfiak alkotják a felállást, a dobos posztot egy csinos, szemrevaló nő foglalta el Joanna Lachkova személyében. Érdeklődési körük a rock ‘n’ roll, sör, Jack Daniels, motorok, groupie-k, Jackson gitárok és az élőzene körül mozog. Ez […]
Tovább »
