Mi van már itt? Még négy hónap se ment le az évből, már úgy betonoznak a japánok, mintha muszáj lenne. Egy kazi erejéig összeállt a Tokyo raw punk abszolút elitje, hogy Blistering Noise néven ordítva proklamáljanak a gázai brutális vérengzésről. Miről van itt szó? Raw punk & d-beat, ami nagyon megy Nipponban (eszedbe ne jusson […]
Tovább »
Hiába záporoznak a szerkesztőségi postafiókba a frissebbnél frissebb promók, akár lemming ürülék a norvég Kola-félszigetre túlszaporodás esetén, még mindig jól esik random válogatni, rábökni valamire a YouTube-on, vagy a bandcamp felfedezésre csábító hasábjain. Ez utóbbi módon futottam bele kritikánk alanyába is, ami nem más, mint a francia Fange zenekar új nagylemeze. Korábban nem találkoztam még […]
Tovább »
A tavalyi esztendő egyik legerősebb hazai albuma volt számomra a kettes Storm the Studio. Mely zenekarban ugye hárman is képviseltetik magukat az egykori The Bedlam-ból. Föl is merült bennem akkoriban, hogy illene megemlékeznünk a srácok egyetlen nagylemezéről, a szerintem egyértelműen kultikus státuszú Inside Ash-ről. Ezt meg is írtam Fodinak, aki jó ötletnek tartotta, de azt […]
Tovább »
Őszintén korábban nem gondoltam volna, hogy eme Kolbotn-i trió valaha összeáll és saját bandát indít. Szerencsés együttállás ez, elvégre a Fenriz (Gylve Fenris Nagell), Apollyon (Ole Jørgen Moe) és Bestial Tormentor (Olav Knutsen) jelentette triumvirátus olyan nagynevű bandák tagjainak listáját erősítették, mint a Darkthrone, Aura Noir, Dødheimsgard, Immortal… és még sorolhatnánk. Alapvetően a Coffin Storm […]
Tovább »
Alig két évvel ezelőtt méltattam a francia Epitaphe zenekart kifejezetten izgalmas és egyedi death/doom muzsikája miatt, hiszen egy kísérletektől sem mentes, sajátos felfogást képviseltek már a kezdetetkől fogva. Az sem volt véletlen, hogy produkciójukat igen komoly nevekhez hasonlítottam, mivel legszívesebben egy borítékba helyezve postáznám minden Esoteric rajongónak eddigi kiadványaikat. Ez az álnevek, kezdőbetűk mögé rejtőzött […]
Tovább »
Egész komoly kultusza van, ha lehet rá ilyet mondani itthon a Mood zenekarnak, ami az első valamire való hazai doom metal zenekarnak tekinthető, így adja magát, hogy imádjam őket. Persze ez nem így van, számomra mindig egy korrekt csapat volt, lemezről lemezre hullámzó színvonallal. Ez a hullámzás azonban inkább a tételekre volt jellemző: időnként elkapott […]
Tovább »
Nagyon ismerősen csengett számomra a philadelphiai Heavy Temple zenekar neve és fejben valami jóféle klasszikus heavy metal/hard rock keveréket társítottam hozzájuk, azonban gyorsan bebizonyosodott, hogy az agytekervényeim alaposan tévútra vezettek. A zenével kapcsolatban nem teljes a vakság, viszont utánajárva a zenekarnak fel kellett ismernem, hogy még nem foglalkoztam velük. A banda 2012-ben kezdte meg pályafutását […]
Tovább »
Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül találkozik az ember pont a számára legmegfelelőbb életszakaszban, vagy pillanatban egy adott művel, zenei produkcióval, ami később behatóan formálja az ízlését és látásmódját. Engem tinédzserkoromban kerített bűvkörébe az akkor bontakozó pagan folk éra. Különös lelkesedéssel kutattam és gyűjtögettem zene bandák anyagait. Így találkoztam Kati Rán kiváló, dallamos pagan folkot […]
Tovább »
A Green Day nagy dobása a ‘94-es Dookie volt, ami a grunge hullám lecsengése után éppen felfelé ívelő deszkás kalipunk stílus élére katapultálta az 1986 óta, azaz akkor már nyolc éve létező triót. Abban az időben a The Offspring és Billie Joe Armstrongék dalaiba nem volt nehéz belefutni. A Basket case és a When I […]
Tovább »
Anglia kialakulásának évszázadait a rendesen megöntözte vérrel a történelem. Viszont tagadhatatlan, hogy ezzel együtt körül lengi egyfajta romantikus misztikum is. Mark Deeksnek az angol atmoszferikus black metalt játszó Winterfylleth billentyűsének (aki többek között karmester, zongoratanár, kórusszervező és bestseller regény író is) a fejében megfogalmazódott az a gondolat, miután filozófiából megszerezte a doktoriját a „Nemzeti identitás az észak- és kelet-európai heavy metalban” […]
Tovább »
