A furcsa nevű formáció egy igen friss képződményt takar, aminek keretein belül két zenész egyesítette erőit. Mikhail A. Repp (minden zenei rész) és Eugene „Iowa” Zoidze-Mishchenko (ének) alkotta elegy egyfajta kísérleti art-rock kalandozásban teljesedett ki, aminek első lenyomata a végtelennek tűnő címmel megáldott Two Straight Horizontal Lines and the Organized Chaos in Between: Director’s Cut […]
Tovább »
A Squidhead név a belga Pierre Minet egyszemélyes projektje, és a Prohibition című ötszámos kislemez az első kiadványa. A teljes egészében instrumentális anyagot a házi stúdiójában vette fel, és ő maga is adta ki. Ha még ehhez hozzátesszük a róla készült tintahalmaszkos fotót (squid = tintahal), még azt hihetnénk, hogy egy mizantróp figura szürreális világában […]
Tovább »
És íme, a negyedik! Eddig három EP-t mutattam be a francia Dooweet által promotált bandáktól, de jeleztem, hogy egy nagylemez is hozzám került ezeken túl. Ami nem más, mint a Mallory, 2 címet viselő korongja. A kísérőlevélből kiderül, hogy a Mallory nevű hölgy 47 éves korában egy párizsi bárban összetalálkozott négy zenésszel és együttes erővel […]
Tovább »
A Phal:Angst egy osztrák csapat, egyenesen Bécsből. Black Country címmel jelent meg tavaly év végén harmadik nagylemezük. A kezdetben doomos alapokon nyugvó zenéjüket szép lassan fölváltották a post-os megoldások, elektronikus behatások. Olyannyira, hogy friss korongjuk dalaiból egy remix albumot is kihoztak. Ez a frappáns Black Country Revisited címen fut. Őszintén szólva alig ismerem a sógorok […]
Tovább »
A Wall Of Sleep második korszakának új anyaga érkezett meg tavaly ősszel a No Quarter Given címet viselő lemez képében. Nem titok, hogy a Holdampf Gábort váltó Cselényi Csaba által énekelt 2010-es When Mountains Roar volt az első WoS lemez, ami maradéktalanul elnyerte a tetszésem. Sőt, több mint egy év telt el a megjelenéstől, mire […]
Tovább »
Nem is gondolná az ember, hogy Görögországban elég sok metal banda ténykedik. Pedig a Metal Archives 1671 csapatot tart nyilván. És akkor még ott vannak azok, akik nem szerepelnek az adatbázisban, de mégis léteznek. Persze az 1671 közül akad jó pár, akik már feloszlottak, de valószínűleg azok nélkül is jóval meghaladja az ezret a fémzenében […]
Tovább »
Az Exlibris előző lemezéről bahon ex-kolléga írt ismertetőt. Előre leszögezem: vele ellentétben én nem vagyok a heavy/power metal nagy ismerője, kedvelője. Olyan bandákat említ meg a recenziójában, amiket jobbára csak névről ismerek. Vagy még úgy se… Ezek után fölvetődhet bennetek a kérdés, hogy akkor miért én írok a lengyelek friss korongjáról. Baromi egyszerű a válasz: […]
Tovább »
Azzal kezdem, hogy a The Bedlam nagy kedvencem. Igaz, hozzá kell tennem, hogy nekem inkább az egyetlen albumukon, az Inside Ash-en játszott – mondjuk úgy – dalközpontúbb megközelítés tetszett jobban. A Nomad kezdetben véleményem szerint bevallva, bevallatlanul azt a vonalat vitte tovább, igaz némileg megváltozott felfogásban. Talán nem tudtak, talán nem is akartak nagyon mást […]
Tovább »
Íme a harmadik Dooweet-es EP, a One Last Shot First Gear-je. A szintén francia ötösfogat a Lynyrd Skynyrd féle southern rockot keveri a Motörhead agresszivitásával és ezt az egyveleget Guns N’ Roses ízű gitárszólókkal bolondítja. Legalábbis a promoszöveg ezt állítja… Meg azt, hogy vannak, akik ezt a keveréket dust metalként aposztrofálják. Biztos a srácoknak is […]
Tovább »
Az érdekes nevű BigBangBayBees 2005-ben alakult és azóta három EP-t készítettek. Legutóbbi, Little Nothing címre keresztelt középlemezük tavaly év elején látott napvilágot. Öt dalt tartalmaz, 25 és fél percben. A Dooweet Promotion által küldött kísérőlevél szerint stílusilag a rock, a heavy rock és a power pop keverékét játsszák a srácok. Magyarán: dallamos, mondhatni rádióbarát rockzenében […]
Tovább »
