Mindig élvezettel vadászom az avantgarde jelzőkkel megbüntetett lemezeket, legyenek azok black, vagy death, vagy post-punk közegből érkezők. Természetesen nagyon sok élvezhetetlen szemétre rásütik az emberek ezt a jelzőt. Nem értesz belőle semmit? – Akkor az avantgarde. Zavaros, összecseszett és önzően intuitív zenei ömlengés? – Akkor az avantgarde. Nagyon sok esetben valóban az az igazság, hogy […]
Tovább »
Egyre több zenekar bukkan fel a taljánoknál a 80-as években oly divatos glam/sleaze/hajmetal stílusban. Nem tudni, mit akarnak ezzel, hiszen a svédek már évtizedekkel beelőzték olasz barátainkat ezzel a retro-sleaze hullámmal, egyébként meg Csizmaország lakói véleményem szerint korántsem alkotnak olyan maradandót ebben az irányzatban, mint az északiak (tisztelet a minimális kivételnek!). A Bastardogs is egy […]
Tovább »
Az „Istentelen” ruszki stoner/doom alakulat 2008-ban alakult. Két demo és egy EP után 2011-ben gördült ki műhelyükből debütáló nagylemezük, Lambs to the Slaughter címmel. Amit ez év novemberében követett a kettes korong, a címéhez hűen szörnyű borítóba csomagolt Circus of Freaks. E valóban ocsmány külcsín alapján biztos sokan azt hitték, hogy a tartalom sem lesz […]
Tovább »
Az instrumentális lemezek nagy előnye, hogy nem kell dalszövegeket passzítani a bookletbe! 😀 Persze ez a vokális muzsikáknál sem alapkövetelmény… Az EndName egy orosz trió, egyenesen Moszkvából. A Demetra pedig a harmadik nagylemezük. Stílusukat tekintve progresszív sludge/doom metal címkét kaptak a Metal Archives oldalon, míg saját facebook profiljukon az érdekesebbnek tűnő sleep-core van feltüntetve műfajként. […]
Tovább »
Az Atomic Stuff és egyéb divíziói csak nem adják fel! Folyamatosan küldözgetnek nekünk promo lemezeket, melyek nagy része 1-1 olasz banda aktuális kiadványa és többnyire sajnos elég lapos/átlagos albumokról van szó. Persze akad köztük néha pofásabb korong is, de ez a ritkább. Mindenesetre a digó istállók kitartása példa értékű mind promotálás, mind a „misszió” szempontjából, […]
Tovább »
Van egy zenekar, ami eddigi életem gyakorlatilag minden fázisában képes volt elvarázsolni. Valami megfoghatatlan erejű misztikum rejtőzik minden egyes hangban amit megírtak. Az elsők egyike volt ez a zenekar, akiket anyám kocsijában hallgattam valami agyonmásolt fekete magnókazettán, vagy otthon a kis műanyag csehszlovák lemezlejátszón, bakeliten. Nem tudtam mi az, még nagyon olvasni sem tudtam. Természetesen […]
Tovább »
Valahogy, a minap eszembe jutott a Nevergreen. Vagyis, nem csak úgy, hanem a régi lakásunkba felrohantam 1-2 dologért, és ahogy pakolásztam, a kezembe akadt a Hammer által lapmellékletként kiadott Vendetta című lemeze. Gondoltam, hát, egye fene, meghallgatom. Aztán úgy alakult, hogy nem a Vendettát füleltem meg otthon, hanem elővettem a banda debütlemezét, a Game Overt, […]
Tovább »
Funeral doom lemezről eddig még nem írtam ‘Forgácsos pályafutásom során. Most eljött ennek is az ideje! 😉 Bevallom, engem annyira nem érint ez az irányzat, jóllehet akad pár képviselő innen is, amelyet elismerek. Az Evokent pl. nagyon szeretem, a Dreams After Deathnek és Void Of Silence-nek is vannak kiváló dolgai. Egyébként túlzás volna azt állítani, […]
Tovább »
A Nightingale számomra mindig is egyfajta kultikus státuszt képviselt. Egyrészt, mert számomra ez az egyik, ha nem az egyetlen zenei megnyilvánulása Dan Swanönek amit maradéktalanul tudok élvezni (tudom, tudom, szégyellem magam rendesen, de nekem az Edge of Sanity kimondottan nem tetszik), másrészt mert a prog. rockot arról az oldaláról ragadja meg, ami mérhetetlenül szimpatikus. Ez […]
Tovább »
Pár éve terjengett az ország legnépszerűbb közösségi oldalán egy játék, hogy a wikipédia által beadott random képekből és szócikkekből rakhatta össze az ember, hogy mi lesz a jövőbeli zenekara lemezének címe és borítója, és ekkor nekem ez az igen gyönyörű dolog jött össze, viccesnek is találtatott, hogy nyilván Dögös Robi stílusában fogok alkotni. Mikor azonban […]
Tovább »
