Az ukrán Red Hills megalakulása után öt évvel jelentette meg debütáló nagylemezét. Ahhoz képest nem nyújtották túl hosszúra a játékidőt, ugyanis a Pleasure of Destruction szűk 26 perces. De mint tudjuk: a minőség általában fontosabb a mennyiségnél. A kvintett melodikus death metalja pedig hoz egy bizonyos színvonalat. Nyilván nem fog klasszikus/alapmű státuszba kerülni ez a […]
Tovább »
A Mortis Dei nem ma kezdte az ipart, hisz 1992 óta aktív a polák halálmetal csapat. Igaz, több mint 10 év telt el demózgatással, bemutatkozó nagylemezük csak 2003-ban jelent meg. Innen fölgyorsultak kicsit az események és úgy tűnt, hogy ráálltak a három évenkénti albumkiadásra. A hármas sorszámú, 2009-es Last Failure-t követő opusz viszont csak idén […]
Tovább »
Mike Tirelli számára az a bizonyos 1998-as nap is ugyan úgy kezdődött ahogy a többi. Mike nem akart semmi különöset. Nem aludt rosszul, de azt sem mondhatta, hogy teljesen felfrissülve ébredt volna. Miközben az álmos városon még a hajnali köd uralkodott, Mike kimért tempóban a metró felé vette az irányt. Miközben ujjaival önkéntelenül a zsebében […]
Tovább »
A Taake és maga Hoest emblematikus része a klasszikus norvég black metal szcénének. Ha a Taake előzenekart a Thule-t is beszámítjuk, akkor Hoest fekete miséje immáron 22 éve töretlenül tart. Engedjétek meg így pár héttel 2015 előtt a felfele kerekítést. Hoest kétségtelenül emblematikus karakter a stíluson belül, aki most hatodik nagylemezéhez érkezett a Taake-val. A […]
Tovább »
Mielőtt a fent nevezett zenekar albumának kivesézésébe kezdenék, engedjetek meg nekem egy személyes kitérőt. – Így hát… Valamikor, úgy az elmúlt évezred 1994. évében, amikor már túl voltam egy pár Iron Maiden és Metallica album meghallgatásán, az egyik kedves ismerősöm egy ronggyá másolt kazettát csúsztatott a kezembe a középiskola folyosóján, amin a Cannibal Corpse felírat […]
Tovább »
Elég régóta kattog az agyam azon, hogy vajon miért tetszik egyik embernek ez, a másiknak meg az a zene… Egy biztos: kellemes bizsergető érzés olyant hallgatni, amit szeretünk hallgatni. De mi van, ha voltaképpen ugyanazt halljuk? Vagyis két teljesen más zene nem is más, csak ugyanazon füllel hallgatva más… A Fémforgács stábjában praktizáló firkász urak […]
Tovább »
2004. december 8-án gyilkolták meg minden idők egyik legnagyobb hatású metal gitárosát, Dimebag Darrellt. A Pantera által világhírűvé vált húrnyüvő munkásságáról egy külön cikket is lehetne írni. Ettől most eltekintek, de jelen írást mindenképp az ő említésével szerettem volna kezdeni. Nem véletlenül. Ugyanis az olasz Hellgeist azt a fajta thrash alapú fémzenét tolja, amit gyakorlatilag […]
Tovább »
A Nichlas Englin (ex-In Flames, ex-Gardenian) vezette Engel számomra egy divatzenekarnak indult. Valószínűleg 2005-ben, a debüt lemez megjelenése idején ez valamennyire igaz is volt. Sőt, engem még a kettes és a hármas lemez sem fogott meg túlzottan. Mindíg is hiányoltam az igazán markáns témákat és dalokat. Nos a debüt óta eltelt lassan 10 év. A […]
Tovább »
A finnek egy időben brutál megszaladtak metal terén, ömlöttek a bandák és a nagylemezek tőlük. Valószínűleg trendet kaptak el és ezt ki is használták a kiadók, managerek. Aztán ez szépen elhalt, mint ahogy elültek azok a zenei trendek is amik évekre meghatározó tényezővé tették metal zene fronton a finneket. A Caskets Open bizony egyik ilyen […]
Tovább »
„Fogunk még róluk hallani, ebben biztos vagyok!” Ez volt a budapesti Philosopher „Keep Dancing! Music Will Come From Somewhere.” című albumáról írt kritikám záró mondata. Aztán teltek az évek, és csak nem jött hír a Philo háza tájáról… Öt napja viszont küldött egy hírt nekünk a Naturus zenekar, amit természetesen le is közöltünk. Ezt olvasva […]
Tovább »
