Furcsa része a világnak Japán. Nagyon sokan imádják, meg majmolják, meg ők mennyire szimpatizálnak az életfilozófiájukkal, a szellemiségükkel blablabla… A valóság azonban sokkal inkább az, hogy Japán ma is az egyik legmisztikusabb országa a Földnek, amiről nagyon keveset tudunk. Amit tudunk, azt is nagy valószínűséggel rosszul. Persze, ott vannak a szamurájok, meg az animék, meg […]
Tovább »
Szerintem kiváló formában van korunk talán legismertebb brit prog metal zenekara. Előző albumuk egy hosszabb csöndet tört meg, de a visszatérésnek is tekinthető March of Progress méregerősre sikeredett, és Damian Wilson reaktiválása sem bizonyult rossz döntésnek. Szerencsére kitartott a csapat lendülete, és ezúttal nem kellett 5 évet várni az új opuszra. Nemrég megjelent ugyanis a […]
Tovább »
A svédek metal nagyhatalom. De legalábbis zenei nagyhatalom. A pop-tól kezdve a death metalon át mindenben képesek világszínvonalat hozni és teremteni. Nincs ezzel másként az ország klasszikus heavy metal fronton sem. Többek között, mert van egy Wolf nevű zenekaruk. Persze a klasszikus heavy metal nem az a stílus ahol ma már nagyot lehet durrantani, vagy […]
Tovább »
Mielőtt belekezdenék a Jack és a Bombatölcsér közös Split albumának taglalásába először is feltenném a költői kérdést, hogy joggal nevezhetjük-e a grindcore-t, mint stílust a metal mostohagyermekének? Erre a kérdésre azt hiszem, hogy túlzás nélkül aki csak egy kicsit is járatos a metalban egy egyértemű igennel fog válaszolni. – De hát minek is ír az ember […]
Tovább »
A szegedi Real Lies annak idején 2009-ben nagyon eltalált Tenorman EP-jével, amin a grunge-os/stoneres zenét alternatív ízzel játszották. Igazság szerint akkor nagy reménységnek tartottam őket. Idézem magam: „Összességében úgy érzem ez egy stílusát már megtalált zenekar munkája, akik előtt akár szélesebb körű ismertség kapui is megnyílhatnak. Remélhetőleg sikerül valamikor a közeli jövőben egy teljes albumnyi […]
Tovább »
Az Atrocity egy folyamatosan mimikrit váltó banda, ami nagyjából két lemezenként stílust vált. Megjártak ők már több-kevesebb sikerrel szinte mindent, amihez a death metal jelző hozzáragasztható. Legutóbb egy Atrocity feat Yasmin folk / rock lemezzel jelentkeztek, ami határozottan nem sikerült rosszul, azonban kicsit nehéz követni, hogy akkor most mit is csinálnak, mi akar az irány […]
Tovább »
Az olasz Tethra zenekar nem tekint vissza túl nagy múltra, lévén 2008-ban alakultak. Rá két évre kiadtak egy EP-t, At the Gates of Doom címmel, tavaly pedig elérkezettnek látták az időt debütáló nagylemezük megjelentetésére. Aminek a címe már kevésbé árulkodik a banda által játszott stílusról, mint az EP-é. Hisz az konkrétan tartalmazza a doom szót. […]
Tovább »
A 2007-ben alakult angol Xerath már az első lemezével felkeltette a figyelmemet. Vagyis akkor még nem a lemezükkel, zenéjükkel, hanem egyszerűen a borítójukkal. Ugye, ugye, mennyire fontos az első megjelenés? Azonnal szerelem volt az a kietlen, poszt apokaliptikus, sci-fi beütéssel megterhelt világvége kép. Aztán a zene annyira nem nyomott agyon. Korrekt groove alapú djentes metalkodást […]
Tovább »
Nem minden nap érkezik metal lemez Dubaiból. A dolog pikantériáját tetézi, hogy a Tartarusra keresztelt formáció ráadásul black metalban utazik. A görög mitológiából vett zenekarnév kétségtelenül passzol a black metal miliőbe, azonban az ötlet nem egyedülálló, hiszen van / volt már görög és thaiföldi Tartarus is, sőt a magyar thrash bandát is érdemes megemlíteni és […]
Tovább »
Bár nem vagyok író, szakavatott tollforgató, azért egy tisztességes recenzió fogalmával mégis tisztában vagyok. Ha már TE, kedves olvasó, nekiugrassz ezeknek a hosszú soroknak (vagy csak meglesed a pontszámot és mész tovább), megérdemled a minimális retorikai esztétikumot. A szicíliai Epistheme bemutatkozó lemezénél azonban nem kis kihívással kellett szembenéznem: el kellett kerülnöm a […]
Tovább »
