A Crippled Black Phoenix nem egy szokványos banda. Nem szokványos a hét és tizenegy tag között folyamatosan rotáló felállás, nem szokványos az a szintű, mélyen rendszerellenes és aktív propagandát vállaló magatartás sem, amit a szülőelme, Justin Graves képvisel. Az a fajta nyílt rendszerkritika, ami például a csapat facebook oldalán is nap mint nap olvasható, szellemiségében […]
Tovább »
Lorelei a neve a Rajna partján emelkedő óriási sziklatömbnek, amiről a legendákban szereplő csodás hangú, a hajókat vesztükbe csalogató szirént is elnevezték. Innen választott magának nevet az orosz gótikus death/doom metal zenekar, melynek első nagylemezét kaptam kézhez. Ha valaki azonnal hátrahőkölt a gótikus jelzőtől, megnyugtatom, nem vidám áriázásban utaznak az oroszok, hanem egy lemondó, […]
Tovább »
Az Iced Earth kétségtelenül a legkiemelhetőbb példája a majdnem zenekaroknak. Eljutottak már több alkalommal a megváltás kapujához, de belépni sosem tudtak rajta. Ez persze viszonylagos, hiszen a táboruk így is népes és nagyjából hűséges is, amiben nagy szerepet vállal a zenekarát diktátorként vezető Jon Schaffer egyébként szimpatikusan elkötelezett és végletesen kitartó figurája. Az, hogy valahogy […]
Tovább »
Vigyázat! Elfogult leszek, ezt előre bocsájtom. Furcsa mód, már egész régen, valamikor ’98 környékén, a Vain Glory Operával megtalált a csapat és azóta csak nőtt a szerelem a németek képviselte heavy metal iránt. Hogy mi lehet ennek az oka? Talán az, hogy Tobias Sammet egy zseniális dalszerző, excentrikus őrült, akiben maximálisan megvan az önirónia és […]
Tovább »
Kicsit már régóta szemezgetünk egymással – én és a Burning Flesh lemeze. Vagyis nem szemezünk, mert a borítóra tervezett három alak, noha nem rendelkezik szemgolyóval – akár az antik szobrok, akiknek ezt a hiányosságát készségesen pótolta az ember gyerekkorában ceruzával a történelemkönyvekben –, egészen biztos vagyok benne, hogy valahová fölém néztek, enyhítve a tényen, hogy […]
Tovább »
Egy Panterásan döngölő tétellel csap arcul az itáliai StrengthCode legénysége, de a modern groovy megközelítés miatt akár Drowning Poolnak is elmenne a Broken Mirror c. szám. Texas első számú metal harcosainak hatása tkp. az egész anyagon végigvonul. A két vállra fektetős középtempók dominálnak, de akadnak itt-ott thrashes begyorsulások is, pl. a Burst Heavenben és a […]
Tovább »
Nem szeretném túlmisztifikálni a dolgot, de úgy érzem, egy csöppnyi szerepem volt abban, hogy Nagaarum kolléga „ittragadt” a Fémforgácson. Hiszen, amikor még nem volt kolléga, én voltam az, aki írt bemutatkozó szólólemezéről, majd be is ajánlottam az Űrerdőt a Hangpróbára. Aztán a folytatást is megkritizáltam. Közben persze elkezdtünk chatelni, ismerkedni, aminek eredményeképpen kezdett előttem körvonalazódni […]
Tovább »
Sokféle formája van napjainkban a népies, pogányos metálzenének, sokan szeretik, sokan utálják, giccsnek nevezik. Sokszor ez igaz is. Azonban én azt gondolom, hogy a giccs nem feltétlenül rossz dolog. Persze ízlés dolga, de a szórakozás, szórakoztatás nem kell, hogy mindig a tiszta, az autentikus, a hamisítatlan, újszerű és görcsösen egyedinek lenni akarás elitista irányából közelítse […]
Tovább »
Emlékszem rá, hogy öt évvel ezelőtt mekkora várakozás volt az új The Gathering lemez ügyében, illetve a rajongók egy nagy része előre behelyezkedett támadóállásba, hogy ez a Silje lány biztosan nem hozza majd azt a varázst, amit Anneke, mert azt képtelenség ésatöbbi… Aztán megjelent a The West Pole, és ugyanaz történt, ami általában ilyenkor történni […]
Tovább »
Iron Maiden vagy Judas Priest? Ilyen címmel írt (egy elég tré) dalt a Hippikiller úgy 10 éve. A cím arra utal, hogy a metalosok között gyakran fölmerült a kérdés, miszerint a brit heavy metal új hullámának két alapcsapata közül melyik a jobb. Nos, bár a Fémforgács egy alapvetően underground zenékkel foglalkozó oldal, mégis furcsállom, hogy […]
Tovább »
